Bezár

Hírarchívum

Bergman- és Örkény-darab a Szegedi Egyetemi Színháztól

Bergman- és Örkény-darab a Szegedi Egyetemi Színháztól

2014. április 04.
6 perc

Két bemutatóval készült ebben az évadban a Szegedi Egyetemi Színház: Ingmar Bergman Fafestmény és Örkény István A borék című darabját állítják színpadra. Korábbi előadásokat is továbbjátszanak, így a közönség láthatja a Rohadt az államgépben valamit, Balázs Béla Halálos fiatalságát és az Interjú a vámpírral című táncjátékot.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

_MG_3093A Szegedi Egyetemi Színház Ingmar Bergman egy kevéssé ismert darabját állította színpadra az idei évadban elsőként. A Fafestmény szöveg önmagáért beszél Varga Norbert, a társulat művészeti vezetője és egyben a darab rendezője szerint. A lényege, hogy kifelé beszéljenek a darabból. A színpadra állításkor ragaszkodtak a korhűséghez, de a nézők így sem fognak tudni a mai eseményektől elvonatkoztatni, a mondatok nagyon 21. századiak.

 

A társulatot az előadás előtt a rendező egy Kundera-idézettel bocsátotta a színpadra. Elmondta: A lét elviselhetetlen könnyűsége az egyik kedvence, Milan Kundera a könyvben arról beszél, hogy az élet könnyű és nehéz oldala közül választani kell, el kell dönteni, hogy melyiket akarjuk élni. Fel kell tenni a kérdést, ha az embernek bármiféle halálközeli élménye van, hogy mi az, amit felvállalna a kapcsolataiból, az emberi viszonyaiból, mi az, ami fontos lenne vagy fontos maradna, hogyan rendezné ezeket a viszonyokat, elrendezné-e egyáltalán, mi az, ami nehéz, és mi az, ami könnyű egy ilyen helyzetben.

 

A Fafestmény alaptörténete: egy, a keresztes hadjáratból hazatérő lovag és fegyverhordozója, Jöns szembesül kora rettenetes valóságával: pestissel, boszorkányégetéssel, kétségbeeséssel. Ez a Bergman-darab kevéssé ismert, és nem is igazán közkedvelt. A rendező azt mondta: látta A hetedik pecsétet – a filmnek rendezője, írója és forgatókönyv írója is Ingmar Bergman –, és szándékosan nem nyúlt hozzá, vagyis a Fafestmény rendezésekor nem is nézte újra. Varga Norbert a Szent Imre Kollégiumban találkozott először ezzel a darabbal, Bergman egyetlen, egyetemistáknak írt színművével. A darabban az fogta meg, hogy egy egyházi közegben mit lehet erről a témáról elmondani. Bergman papi családban nevelkedett, sokkal többet látott, hallott a vallásos világból, mint a kortársai: a temetéseket, a prédikációkat. Ezzel a helyzettel mindig is küzdött, nehezen is dolgozta fel, és sok munkája a valláshoz, Istenhez való viszonyának az értelmezéséről szól. A darabban van szó a szerelemről, a házasságról, emberi kapcsolatokról. Amikor Varga Norbert először rendezte ezt a művet, teljesen más élethelyzetben volt, ezért másképp is nyúlt hozzá. És mindig ott volt benne, hogy jó lenne ezt a darabot újra megcsinálni fényekkel, hangokkal, egy másik fajta értelmezésben. Hogy hogyan találkozik a vallásosság és az istentagadás, arra hoz egy példát: Eperjes Károlytól többször megkérdezték, hogy miért játssza el a Faustot. Ő azt válaszolta: annak, aki hívő, el kell tudnia játszania a sátánt is. Efelé ment a rendező is. A Szegedi Egyetemi Színházat egy világibb közeg jellemzi, de neki magának is megvan a vallásos múltja: volt ministráns hét évig, egyházi gimnáziumba járt hat évig, és ez a darab sok mindent megmozdított benne. Olyan dolgokat, amiket ott megéltek. A templomba járás kötelezőségét, az Istenben való hitet, hogy mi az, ami kötelező, és mi az, amit felfogsz ebből, mi az, amit a diákok felfognak a vallásról és a vallásból.

 

A rendező beszélt arról is: manapság a kapcsolatok egymás után kerülnek válságba. Szétforgácsolódnak, szétesnek. Nincs mihez viszonyítani, hiányoznak az életünkből a viszonyítási pontok, a hit, amit egyre többen utasítanak el, amivel egyre többen mennek szembe – nem véletlen, hogy Ferenc pápa már egy új, liberális vonalat képvisel. Ez nem az első darab, amelyben ezeket a kérdéseket boncolgatja az egyetemi színház társulata, a szerelem, a vallás, az emberi kapcsolatok – mind örök kérdések.

 

Ingmar Bergman darabjában a színészmesterségről is sokat mondó mondatok hangoznak el. Varga Norbertnek a színész kedvenc figurája, azért is, mert megjátssza a saját halálát, majd a halál őt hívja magához, hogy legyen társa. A rendező szerint valójában a művészet az, ami túléli ezt az egészet, ami továbbviszi az emberiséget. A művészet az, ami az emberi érzéseket, az emberiességet tudja hozni. A halál viszi magával a színészt és szerepet is ad neki – nagyon áttetsző, több szálon futó a történet. A rendező azt akarta megmutatni az egyetemistáknak, hogy Bergman így kezdte. A szövegen kívül semmiféle instrukciót nem ad a szerző a darabban, sok fantáziát és kreativitást igényelt megcsinálni mindezt fényekkel, hangokkal, tánccal.

 

Varga Norbert beszélt az idei évről is, ami a társulat tizenegyedik évada. Mint mondja, a tavalyihoz képest egyszerűbb a helyzetük, mert a tízéves évforduló egyfajta kötelezettséget is rótt az egyetemi színpadra. Akkor azt határozta el, hogy ha már ünnepelnek, akkor dicsérjék munkával az évfordulót.

 

szesz_galeria
Bergman- és Örkény-darab a Szegedi Egyetemi Színháztól - GALÉRIA


Idén a nagyobb darabokat szeretnék újrajátszani: színpadra kerül az Interjú a vámpírral táncjáték, az Ifj. Horváth István és Tóth Kata tragédiáját feldolgozó Rohadt az államgépben valami, és továbbjátsszák Balázs Béla Halálos fiatalság című darabját is. Varga Norbert hozzátette: sok minden volt fontos az elmúlt évadban, és a Rohadt az államgépben valami eléggé felszította az indulatokat.

 

Ifj. Horváth István és Tóth Kata ezért lettek öngyilkosok, mert nem bírták elviselni az embertelenséget és azt hogy, István félig zsidó származása miatt sem a szerelmét nem vehette feleségül, sem pedig a színházzal, a művészettel sem tudott volna foglalkozni, nem engedték volna – meséli Varga Norbert. Kemény emberi és művészi kiállás ez az embertelenség a nácizmus ellen. Az előadásunk plakátja ezt a gondolatot tömörítette: egy pár a réten, a napsütésben de már rájuk világit és beárnyékolja ezt a boldogságot az embertelen ideológia, amit a horogkereszt ábrázolásával jelenítettünk meg. Volt olyan plakát, ahol letépték vagy szabályosan ollóval kivágták a horogkeresztet, és összefirkálták. Kaptunk olyan kritikákat is, hogy húszévesek miért játszanak el halálhoz közeli történeteket, tragédiákat.

 

Tavaly a Szegedi Egyetemi Színháznak három bemutatója volt, idén visszatértek az eredeti koncepcióhoz: hogy egyet, de azt nagyon. Nyilván a fősodor Ingmar Bergman Fafestmény című darabja, és idén nem is akart semmi nagyobbat tenni mellé, de az a hűség köti őt is, a színészeket is, így idén is kell, hogy érdeklődjenek kortárs magyar szerző iránt, hiszen ez volt az egyetemi színház fő profilja mindig is. Most már dolgoznak egy egy Örkény István-darabon. A közönség is szeretne vígjátékot látni, és ők is szívesen bemutatnak ilyen műfajt. Örkény egy kevéssé ismert darabját viszik színre, az író özvegyével, Radnóti Zsuzsával, az özvegyével folytak erről a tárgyalások, ő pedig hozzájárult ahhoz, hogy bemutassák A borék című darabot. Az egyfelvonásos vígjáték premierjét 2014. április 29-én este 8 órakor tartják a Zéro Art Caféban, az Egyetemi Tavasz programjaként.

 

Nyemcsok Éva Eső

Fotó: Herner Donát

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek