Gyógyszerkincsünk eredetét mutatták be a Szabadegyetemen

Az előadás elején Zupkó István ismertette a különbséget a gyógyszer és hatóanyag között, valamint kiemelte, hogy már az ókorban, ötezer évvel ezelőtt is használtak gyógyszereket. Ekkor még természetesen csak növényi gyógyszereket alkalmaztak. A 19. század elején állítottak először elő tiszta kémiai formában növényi hatóanyagot. Majd a 19. és 20. század fordulóján jelentek meg a szintetikus hatóanyagok, melyeket ma is uralják a fejlett országok gyógyszeriparát. Ezen szintetikus termékek mögött áll egy sorozat, aminek születésénél szinte mindig természetes vegyület van.

Az előadás következő szakaszában felmerült a kérdés, hogy miért hatnak a természetes vegyületek a fejlettebb szervezetekre. Az élővilág teljes fehérjekészlete leírható mintegy 1700 térszerkezettel, így nagyon is életszerű, hogy egy növényi enzim által szintetizált tartalomanyag kötődik egy magasabb rendű állati vagy emberi proteinhez, és arra hatást gyakorol. Ebből láthatjuk, hogy igen jó az esélye egy természetes vegyület gyógyszerré válásának.

Az est további részében Zupkó István érdekes példákkal szemléltette, hogyan alakítottak ki növényi hatóanyagokból szintetikus hatóanyagokat és gyógyszereket. Hozzátette, hogy még rengeteg feltérképezetlen növény létezik a Földön, valamint az 19 60-as évektől biztonságossá váló búvárkodás új perspektívát adott hozzá a gyógyszerkutatáshoz, hiszen rengeteg tengerben élő növény és növényszerű állat rendelkezhet a gyógyászatban felhasználható szekunder metabolittal. Továbbá az utóbbi két évtizedben az extremofil ökoszisztémákat, tehát szélsőséges körülmények között élő élőlényeket is vizsgálni kezdték, melyek szintén hatalmas potenciállal rendelkeznek a kutatások terén. Ezen kutatásoktól eltérően még létezik két módszer, melynek köszönhetően új gyógymód fejleszthető ki. Ez a már meglévő gyógyszerek újra felhasználása más tünetek kezelésére vagy a meglévő vegyület újraformálása. Vagyis a reformulálás és a repozícionálás. Utóbbira felhozott példa a Viagra története, melyet eredendően a vérnyomás csökkentésére fejlesztettek, de a későbbiekben a mára mindenki számára ismert mellékhatása, a férfipotencia növelése miatt alkalmazzák.

A gyógyszerek kifejlesztése manapság a tíz és a tizenhét év között van, hiszen rengeteg vizsgálaton kell átesniük, mire forgalomba helyezik ezeket. Ez azonban nem volt mindig így. Az 1960-as évek előtt kevesebb biztonsági vizsgálatot írtak elő. A fordulópontot a talidomid nevű hatóanyag hozta meg, mely a terhes nőknél alkalmazva a születő csecsemőnél végtagfejlődési rendellenességet eredményezett, hiszen gátolja az új érfal kialakulását. Érdekesség, hogy manapság ismét alkalmazzák a szert tumorellenes céllal, hiszen itt az új érfal létrejövését gátló hatás a tumor növekedésének megállításában játszik szerepet.

Az előadás végén Zupkó István kiemelt egy szintén fontos tényezőt a gyógyszerek kifejlesztésében, mégpedig a szerencse-véletlen faktort. Itt azonban kiemelte, hogy nemcsak a vak szerencsére gondol, amikor erről beszél, hanem a felkészült elme szerencséjére. Nem kevés gyógyszer jött létre a véletlennek hála. Egy jó példa erre a számos eset közül Alexander Flaming nevéhez fűződik, aki a penicillin feltalálója. Kutatásai során baktériumokat tanulmányozott, azonban a táptalaj penész által lefertőződött, és észrevette, hogy a baktériumok eltűntek a gomba környezetéből.

Zupkó István az előadását egy méltán híres Szent-Györgyi Albert-idézettel zárta: „A felfedezés lényege: látni azt, amit már mindenki látott, de olyat gondolni, amit senki más nem gondolt róla.”