SZTE Info

A felelős gondolkodást segítették az Esélyegyenlőségi Napok

Az SZTE Egyetemi Életvezetési Tanácsadó Központ szervezésében rendezték meg az Esélyegyenlőségi Napokat Szegeden 2014. május 5-én és 6-án. Számos programmal várták az érdeklődőket, a budapesti láthatatlan kiállítás „mini” verziója is eljött az egyetemi városba.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– A kiállítás nem titkolt célja, hogy a látók és a nem látók közé hidat építsünk – mondta Juhász Zsolt, a láthatatlan kiállítás műszaki igazgatója. – Nagyon kevesen tudjuk elképzelni, hogy hogyan is élnek a látássérültek. Szeretnénk bemutatni az érdeklődőknek a nem látó embereknek életét. Nagyjából abban a korban nőttem föl, amikor még a fogyatékkal élőket kivették a társadalomból, és elkülönítették őket. A mi kiállításunk pedig éppen azért fontos, mert tesz egy lépést afelé, hogy teljesen integrálva nőhessenek fel ezek az emberek.


Juhász Zsolt a más országokban és városokban megrendezett kiállításokról is beszélt. Elmondta: Budapesten és másik két országban is jelen vannak. Ott teljesen élethűen felépítették a kiállítás. Teljes sötétség van, még szemmaszkot sem kell felvenni. A műszaki igazgató a Szegeden megrendezett Esélyegyenlőségi Napokról is szólt az SZTE Médiacentrumnak.

– Mi azért örülünk, hogy eljöttünk ezt a kiállítást egy másik városba is megmutatni, főleg egyetemistáknak, mert úgy gondoljuk, hogy ők azok, akik később felelősen tudnak majd gondolkozni erről a kérdésről. A budapesti és szegedi kiállítás között az a különbség, hogy a szegedi csak egy nagyon pici szelete a teljes témának. Nem is szeretnénk összemosni a kettőt. Azt szeretnénk, hogy aki itt kedvet kap, az jöjjön el Budapestre, és nézze meg a főkiállítást. Itt sokkal kevesebb helyszín van, nincsenek elszeparálva egymástól, a hangokkal nem tudunk játszani, mert nincs akkora tér. Budapesten minden érzékszervet megdolgoztatunk, még a talpat is. Nagy kérdés egyébként is, hogy melyik a jobb: ha sose láttál és úgy élsz, vagy láttál és tudod, hogy mit vesztettél el. Majd, ha elveszted a látásod, lassan veszted el, vagy hirtelen. De ezek már filozófiai kérdések.

Juhász Zsolt szerint a munkájában az a jó, hogy a kiállításon dolgozók pozitív visszajelzések garmadát kapják. Minden látogatót megérint az élmény. A kiállítás a műszaki igazgató szerint brutális őszinteséget tud kiváltani a látogatókból, ezek közül számos a blogbejegyzésekben is olvasható. Tapasztalatai szerint kevés vak ember van, aki nyíltan tud beszélni az életéről. Ezért is fontos, hogy a tárlaton dolgozó látássérültek nyitottak legyenek, önállóak és kommunikatívak. Ezeknek a szempontoknak az elősegítését lehetővé teszi a kiállítás szellemisége, mely szerint nem az elrettentés a cél, hanem a példamutatás.


 

Egy látássérült a mindennapokról

 

Az Esélyegyenlőségi Napokon részt vett Fóris Norbert, a Nem adom fel Alapítvány tagja. A 20 éves fiatalember a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában tanul, most érettségizik, azután pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szeretne továbbtanulni szociálpedagógia szakon, ami azért érdekli, mert szeret az embereknek segíteni.

– Született vak vagyok – folytunk bele a mélyebb témákba. – Koraszülött voltam. Életemben sohasem láttam semmit, még fényt sem. 14 éves koromig megvolt mind a két szemem, azután az egyiket zöld hályog miatt, a másikat pedig daganat következtében kellett kivenni. Így most mind a két szemem helyén protézis van. De ez nem ment ennyire egyszerűen. Az első műtét lesújtott, de anyukám nagyon sokat segített és vígasztalt. A második műtét már könnyebben ment. De ezután is fölálltam és összeszedtem magam – mesélte Fóris Norbert.


A fiatalember 14 éve sportol. 10 évig dzsúdózott, számos kiváló helyezést ért el: világbajnoki második, Eb-harmadik helyet és -ötödik helye mellett világkupa-győztes és tizennégyszeres magyar bajnok. A dzsúdót öt éve a triatlon váltotta fel.

Beszélgetésünk alatt végig a lábunk alatt sertepertélt Norbi kutyája, a 4 éves Luna. A labrador Norbi vakvezető kutyája, másfél éve hűs társa.

– Nagyon örülök neki, hogy itt van, és segíti a mindennapjaimat, mert könnyebb közlekedni egy kutyussal, mint a fehér bottal – jegyezte meg Norbi.

Ezután arról mesélt, hogy hogyan talált rá a Nem adom fel Alapítványra. – Olvastam róluk az interneten, mert olyan kerestem, ahol kibontakoztathatom magam, illetve ahol a társadalomnak bemutatható az élethelyzetünk. Erre pedig itt lehetőség van. Eddig ez a legjobb munkahelyem, és nem azért mondom, mert most itt dolgozom — tette hozzá mosolyogva.

 


Megtanulni két keréken járni!

 

Szalóky Bélát, az SZTE ÁJTK jogászhallgatóját is megkértük, hogy mesélje el néhány mondatban, milyen volt kipróbálni a kerekesszéket a kialakított pályán.

– Mindenképpen furcsa volt és nehéz. Főleg az, hogy megtalálja az ember az egyensúlyát, hogy ne boruljon hátra úgy, mint én az elején – szemléltette saját tanulságait. – Ugyanakkor az is nehéz, hogy nagy kézi erő kell ahhoz, hogy irányítsuk a kerekesszéket, főleg az emelkedőkön. Itt Szegeden, a Deákba Ferenc Gimnáziumba jártunk középiskolába, és ott jóval meredekebb a feljáró. El nem tudom képzelni, hogy ott milyen nehéz lehet egyedül közlekedni.

 

SZTEinfo


Korábban írtuk:

Elkezdődtek az Esélyegyenlőségi Napok a Szegedi Tudományegyetemen

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2017. október 03.

Kiemelt_Antalicz_B

Első díjat nyert az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, és egyedül épített a lézerfényt mérni képes szenzort. Felsőfokon beszél németül, angolul olvas szakcikkeket, miközben kínaiul tanul. A kollégiumában segíti az önképzőkör munkáját, s emellett egy új kutatási projekthez számítógépes szoftvert ír. Ő Antalicz Balázs, a Szegedi Tudományegyetem MSc-képzéses fizika szakos hallgatója, akitől leckét kaptunk lendületből és szakmai elhivatottságból.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • október 5. 09:00 - 22. 19:00
    A kiállítás szervezője: SZAB Művészeti Szakbizottság.
  • október 6. 08:00 - december 20. 08:00
    A szegedi szecessziós épületeket szokatlan szemszögbôl mutatja meg a tárlat. Az épületekre jellemzô szecessziós részleteket láthatjuk viszont fotókon. Olyan perspektívából, madártávlatból, ahogy az utca embere nem láthatja ôket. A kiállítás megtekinthetô december 20-ig.
  • október 7. 14:00 - november 10. 08:00
    A Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületével karöltve, szalonjelleggel a MAOE teljes képzômûvészeti tagságát megszólaltató tárlatot mutat be a REÖK. Ennek a kiállításnak a korábbi években különbözô, nagyhírû intézmények, mint például a szentendrei MûvészetMalom adott helyet. Az eddigi évek tapasztalatai alapján a szegedi kiállítóházba is 6-800 mûvész alkotását várjuk. A kiállítás megtekinthetô november 10-ig. Belépôjegy 500 Ft.
  • október 9. 15:00 - november 10. 20:00
    A fényképeket a szerző Juhász Antalnak az 1960-as évek óta végzett néprajzi terepmunkáin készítette. Az idő tájt a tanyai emberek a gazdasági, társadalmi változások időszakát élték. Évtizedek múltán látjuk, hogy a felvételek többnyire egy még paraszti életformában élt nemzedék hétköznapi munkáját, ünnepeit dokumentálják.
  • október 13. 17:00 - december 31. 18:00
    Gyenes Kálmán a Délmagyarország fotósaként hosszú éveken keresztül örökítette meg nemcsak Szeged, hanem Csongrád megye mindennapjait is, emellett számtalan felvételt készített szeretett Erdélyérôl is. A tárlaton a nem régen elhunyt fotómûvész alkotásaiból mutatunk be egy olyan válogatást, melyen megjelennek a sportversenyek izgalmai, a rendszerváltás legendás pillanatai vagy éppen Tarján panelépületeinek szépségei is. A kiállítás megtekinthetô december 31-ig, naponta 10.00–18.00 óráig.