SZTE Info

Az SZTE GTK vendége volt „a közgazdaságtan élő legendája”

Kornai János professzor az életművét méltató egyetemi kurzust tisztelte meg, és többek között arról szólt, hogy szükség van tandíjra a magyar felsőoktatásban, hiszen abból például maguk az egyetemek is fejlesztéseket hajthatnak végre.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

kornaiKornai János, a közgazdaságtan emeritusa (Harvard Egyetem, USA), tiszteletbeli professor emeritus (Budapesti Corvinus Egyetem) volt a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar és a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani Doktori Iskolájának vendége 2014. május 8-án. Az SZTE GTK a 2013/2014-es tanév második szemeszterében vezető hazai közgazdászok közreműködésével előadás-sorozat keretében méltatja Kornai János életművét. A sorozat tetőpontja volt a „közgazdaságtan élő legendájaként” tisztelt, 86 esztendős professzor látogatása, akivel a GTK aulájában Farkas Zoltán, a Heti Világgazdaság főmunkatársa beszélgetett. Kornai János a rendezvényen az SZTE Gazdaságtudományi Kar hallgatói által feltett kérdéseket válaszolta meg. Mint a beszélgetés elején elárulta, nagy megtiszteltetés számára, hogy első alkalommal foglalkozott munkásságával egy féléves egyetemi kurzus. Külön köszönetet mondott a szervezésért Vilmányi Márton dékánnak, Farkas Beáta egyetemi tanárnak, Lengyel Imre egyetemi tanárnak, Kovács György egyetemi docensnek, Gondáné Prajda Irén intézeti titkárnőnek, valamint egykori hallgatójának, a kurzus motorjának, Kerényi Ádámnak.


 

Észak-Korea, az egykori kommunizmus egyetlen mai maradványa

 

Elsőként közgazdasági elméleti kérdések kerültek terítékre, és Kornai János többek között vázolta, hogy annak idején marxistaként indult, majd határozottan szakított ezzel az irányzattal. Második „szerelme” a neoklasszikus elmélet volt, majd néhány évet követően ennek a kritikusává vált. A neoklasszikus elmélet gyengéiről írt Anti-Equilibrium című művében, mely komoly visszhangot váltott ki, és sokakra nagy hatást gyakorolt.

 

A folytatásban a világgazdaság aktualitásait elemezte a professzor. Ázsiából indulva Észak-Korea modelljét egyedülálló kísérletnek nevezte, az egykori kommunista rendszer egyetlen mai maradványának. A szinte teljesen bezárkózott országról alig-alig áll információ a szakemberek, az elemzők rendelkezésére. Így – mondta – teljesen bizonytalan minden jóslat arra vonatkozóan, hogy meddig tartható fenn egy ilyen struktúra, egy ilyen gazdaság: lehet, hogy három év múlva összeomlik, de az sem zárható ki, hogy csak ötven esztendő múlva, így analógiák alapján is felelőtlenség lenne bármit előrevetíteni. – A sztálinizmus idején, az internet előtti korszakban drótsövénnyel még körül lehetett keríteni egy országot, az izolálás mellett akármeddig mehetett a brutális elnyomás. Ennek az úttörő kísérletnek a fő kérdése, hogy ma, amikor csak részben lehet például megakadályozni a dél-koreai televíziók besugárzását, vételét, elegendő lesz-e a fennmaradáshoz a brutális represszió – fogalmazott.


 

Totalitárius Kína kapitalista gazdasággal

 

kornai kozonsegKínát már sokkal nyitottabb, kutathatóbb, mégis sajátságos képződményként ábrázolta. Azt mondta, ebben az iszonyatosan nagy országban a komoly történelmi múlt máig hat, és Kínával kapcsolatban is sántít bármiféle analógia. A jövőre nézve szintén nehéz jósolni, ugyanakkor alternatívákat fel lehet állítani azzal kapcsolatban, meddig tartható fenn a csodaszerű fejlődés, meddig tudja megtartani meghatározó gazdasági szerepét. – Kína egy egyedülálló kombinációja a diktatórikus, totalitárius, monopolisztikus politikai rendszernek és a kapitalista gazdaságnak. A magát kommunistának nevező párt messze áll a Lenin-féle kommunistáktól, ha lenne Internacionálé, ki is zárnák onnan, hiszen a kommunisták fő célja a kapitalizmus felszámolása volt. Eközben a Kínai Kommunista Párt jóban van a kapitalizmussal, építi, és hasznot húz belőle. Az ország gazdasága szabályos kapitalizmus külföldi és belföldi tőkével, a kis vállalatoktól az óriáscégekig minden megtalálható itt, a magánszektor mellett pedig szocialista maradványként fennmaradt a rendszeresen veszteséget termelő jelentős állami szektor. A jelentős beruházási hányadot csak diktatórikus módszerekkel, a bérek visszaszorításával tudják elérni. A versenyképes kínai termékek ára, hogy nincs komoly nyugdíj- és egészségügyi rendszerük, és alacsonyan tartják a béreket. Ez a szisztéma azonban nem tartható sokáig. Kínának szüksége van sok jók képzett szakemberre, akiknek egészségügy, nyugdíj, oktatás kell. Ahogy a jelenlegi felhalmozási hányad visszaesik, felgyorsul a kínai gazdaság már most is érezhető lassuló tendenciája, és egyre több helyen tör majd felszínre az elégedetlenség – jósolta.

 

Hozzáfűzte, az elégedetlenségi mozgalmakat ma elfojtják, a rendszer egyre szigorodik, a demokratizálódás jelei nem figyelhetők meg. A perspektívák között a még nagyobb szigort, a nacionalista expanzív hatalommá válást, illetve harmadikként a diktatúra fellazulását, az esetleges széthullást, végül optimista forgatókönyvként a lassú puhulást jelölte meg.


 

Európai Unió: széthullás vagy erősödő összefogás?

 

Áttérve Európára, Kornai János éles különbséget tett a reguláció és a központosítás között. A gazdasági reguláció – szögezte le – megenged ugyan bizonyos szabályozást, korlátozásokat az állam részéről, ám – fékekkel, korlátokkal együtt – nem akadályozza meg a piaci versenyt. A reguláció – melynek a válság 2008-as kirobbanásának következtében is sok híve van Nyugaton – a gazdaság mellett mással nem foglalkozik. Az állami központosítás viszont nem a verseny és a monopolhelyzet egymáshoz való viszonyáról szól. Itt a központ egyszerre gyakorolja a politikai, társadalmi, gazdasági irányítást, a hierarchikus piramisrendszerben minden szint a felette lévőtől függ, a központosítás a gazdaság mellett más területeket is áthat, például az oktatást, az egészségügyet. Kornai János kiemelte, nagyon érzékeny a központosításra, és nem támogatja azt. Így például nem tartja jó iránynak az Európai Unió tekintetében, hogy Brüsszel meg akarja mondani, mekkora legyen az uborka vagy éppen a tyúktartó ketrec. Ha egy bürokrácia kiépül, lépésről lépésre tovább finomítja magát, ami végül is jelentős veszély – figyelmeztetett, hozzátéve, helytelen tendencia, hogy Brüsszel ily módon bele kíván szólni a tagállamok mindennapi életébe. Ugyanakkor véleménye szerint a nemzeti kormányok sem tehetik ezt, ő maga a piac szabályozó erejében hisz. – Hadd versenyezzenek egymással a különböző méretű uborkák, majd a fogyasztó eldönti, melyiket vásárolja meg – illusztrálta.

 

A professzor szerint két erős tendencia figyelhető meg az Európai Unión belül, melyek meghatározzák majd a jövőt. Egyrészt a széthúzás, hiszen akadnak, akik túl szorosnak érzik a gyeplőt, és kicsinek a nemzeti mozgásteret. A felbomlás felé mutató jelenségek mellett viszont egyértelműen érezhető az összefogás, az összetartás is, melynek egyik mozgatórugója a görög válságban megmutatkozó kölcsönös kisegítés lehetősége. A jelenlegi ukrajnai események, az orosz expanzió veszélyei tovább erősítik ezt a tendenciát. Ráadásul a történelmi és kulturális örökség is összetartó erő, a kontinens lakóinak többsége ugyanis mélyen átéli európaiságát. Kornai János ezzel együtt kijelentette: nem lehet biztonsággal megjósolni, a következő időszakban mely erők kerekednek felül. Ő maga – mint kiderült – kritikusan, de az összefogás és a határokon kívüli és belüli szolidaritás híve.


Kornai_galeria
Az SZTE GTK vendége volt „a közgazdaságtan élő legendája” - GALÉRIA

 

Javítani kell a magyar vállalkozói légkört

 

A magyar kormány gazdaságpolitikájával, gazdaságpolitikai eszközeivel, azok hatékonyságával kapcsolatban nem akart állást foglalni, hiszen – szögezte le – soha nem akart politikusi babérokra törni, nincs politikai programja, pozíciója nem a szavazatoktól függ, ráadásként határozott véleménye, hogy az egyetem, a katedra nem használható fel politikai propagandacélokra. Értékrendjére ezzel együtt is büszke, azt nem rejti véka alá. Azzal kapcsolatban viszont megfogalmazta véleményét, hogyan is áll most Magyarország versenyképessége. Hangsúlyozta, egyetért a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, Chikán Attila és kutatócsoportja megállapításaival, a helyzet ugyan nem katasztrofális, de összességében romlottak a pozícióink az utóbbi időben. Vannak persze sikeres vállalataink, világcéggé növő kezdeményezéseink is, mint például a Prezi. Ám a vállalkozói légkör nem elég jó, ami a magyar gazdaság hibáival, elsősorban a jogbiztonság hiányával függ össze. Versenyképessé teheti hazánkat a szellemi termék, ehhez azonban arra van szükség, hogy kijavítsuk az oktatással, a beruházási légkörrel és a hitelrendszerrel kapcsolatos hibákat.

 




A tandíj szerepe a felsőoktatás finanszírozásában

 

Végezetül a felsőoktatási tandíj került terítékre. Kornai János azonnal elárulta: ő maga határozottan tandíjpárti, hiszen azt fontos eszköznek tartja a felsőoktatás finanszírozásában. – Elsőként természetesen pontosan tisztázni kell, mennyibe kerül a felsőoktatás összességében, illetve egy főre vetítve. A költségeket pedig a tandíjnak kell fedeznie. Sőt, a tandíj tartalmazzon profitot is, melyből a hallgatót képző, szolgáló intézmény fejleszthet! – adott hangot véleményének. Hozzáfűzte ugyanakkor, fontos kérdés, ki fizessen – ő maga a több párhuzamos forrás híve. Ezek között említette elsőként a családot (annak teherbíró képességéhez mérten), majd a hallgatót, aki egyrészt kölcsönt vehet fel (pláne, ha olyan szakmát tanul, mely később bizonyosan jól jövedelmező állást biztosít neki), vagy munkát vállalva pénzt kereshet már tanulmányai során. A következő lehetséges szereplők a vállalatok, melyek előre szerződhetnek hallgatókkal, akik a tandíj átvállalásának a fejében meghatározott ideig náluk dolgoznak, illetve az alapítványok, melyek fiatalok kül- vagy belföldi tanulmányait támogathatják. A professzor ide sorolta az államot is, melynek szerinte – bizonyos tanulmányi szint felett – szociális rászorultság alapján kellene segítséget nyújtania a tehetséges, szorgalmas, mélyszegénységben élő vagy roma diákoknak. Végezetül az egyetem is szerepet vállalhat a tandíj fizetésében, ha rendelkezik vagyonnal. Kornai János úgy összegzett: szakmánként, országonként, régiónként változhat a tandíj finanszírozásának megoszlása, a lényeg, hogy ne egy szűk kör határozza meg a helyesnek vélt irányt, hanem sok-sok egyeztetéssel, kísérletezéssel mozduljunk el a mai kedvezőtlen állapotból.



Kapcsolódó hírek:

Kornai kurzus: vezető közgazdászok előadási a GTK-n

 

SZTEinfo

Fotó: Gémes Sándor

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2017. december 06.

kiemelt_Dux_Laszlo

Biológia, kémia és fizika tantárgyból, valamint a Nobel-díjas rektor életéből, munkásságából áll össze évről évre az egyre népszerűbb SZTE Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny kérdéssora. A zsűri elnökével, prof. Dr. Dux László tanszékvezető egyetemi tanárral a Szent-Györgyi-örökségről és a középiskolások versenyéről beszélgettünk.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • december 18.
    10:00 - 14:30
    A Paál Zoltán díj átadása. A Katalízis Munkabizottság elnökének megválasztása. Sápi András (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék) – Tervezett Katalízis: Nano- és in-situ technológiákkal a nagy aktivitás és szelektivitás felé. Havasi Viktor (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék, PhD munka bemutató) – Ritkaföldfémekkel dópolt stroncium-aluminátok hasznosítása a fotokatalízisben. Ádám Adél (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Nikkel nanorészecskék előállítása, jellemzése és felhasználása katalizátorként SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék). Varga Gábor (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Átmenetifém-aminosav komplex-CaAl-réteges kettős hidroxid kompozitok készítése, szerkezetvizsgálatuk és katalitikus alkalmazásaik. Mészáros Rebeka, Ötvös Sándor Balázs, Varga Gábor, Kocsis Marianna, Pálinkó István, Fülöp Ferenc (SZTE Gyógyszerkémiai Intézet) – Hatékony heterogén ezüst katalizátor fejlesztése terminális alkinek közvetlen nitrillé alakításához. Gyulavári Tamás Zsolt (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék) – Látható fénnyel gerjeszthető titán-dioxidok előállítása és jellemzése. Musza Katalin (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Cu/Cu2O nanorészecskék szintézise, jellemzése és katalitikus aktivitásuk egy kapcsolási reakcióban. Tungler Antal (MTA Energiatudományi Kutatóközpont) – Gyógyszeripari szennyvizek ártalmatlanítása és hasznosítása.
  • december 19.
    10:00 - 16:47
    Az MTA Elektrokémiai Munkabizottság tudományos ülésének programja: Janáky Csaba (SZTE) – Új eredmények és kutatási irányok a szegedi fotoelektrokémiában. Kormányos Attila (SZTE) – Vezető polimer alapú összetett elektródok fotoelektrokémiája. Samu Gergely Ferenc (SZTE) – Optikailag aktív perovszkit elektródok vizsgálata. Kovács Noémi (ELTE) – Titánötvözetek elektrokémiai stabilitásának vizsgálata kettős potenciodinamikus vezérlést alkalmazó módszerekkel. Szekeres Krisztina Júlia (ELTE) – Vezető polimerfilm elektródok elektrokémiai és morfológiai vizsgálata. Pap Sándor József (MTA Energiakutató) – Réz(II)-peptid komplexek tervezése O2 elektrokatalitikus termeléséhez. Péter László (MTA Wigner) – Cirkónium elektrolitikus hidrogénezése. Tóth Péter Sándor (SZTE) – Grafén és egyéb kétdimenziós nanoszerkezetek (foto)elektrokémiai vizsgálata. Pajkossy Tamás (MTA TTK) – Egyebek. A rendezvény szervezője: SZAB Kémiai Szakbizottság Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Munkabizottság.
  • december 19.
    15:00 - 17:00
    SZAB Orvostudományi Szakbizottság Sprottudományi Munkabizottság.
  • *
    december 19.
    17:00 - 18:30
    Mikszáth Kálmántól kezdve Wass Alberten át Oravecz Imréig több író, illetve számos tanulmány tudós szerzője is foglalkozik az amerikai kontinensen diaszpórában élő magyarok helyzetével. Újszászi Ilona újságíró, az SZTE közkapcsolati koordinátora legújabb riportkönyvében családtörténetekkel válaszol a kérdésre: Hogyan lettek ők „amerikai magyarok”? A fotókkal, számokkal, tényekkel illusztrált könyvbemutatón szó esik az amerikai bevándorlási hullámok különbözőségeiről és tanulságairól, ami segítheti a napjainkban Európát érintő migrációs válság értelmezését is.