Zsonglőrködés a Fű-vész és a Sansz Klubbal

Ragyogó napsütés és igazi nyári meleg várta azokat az egyetemistákat, akik zsonglőrködésre vállalkoztak. A szervezőknek szerencséjük volt: ez a nap volt a korábban elmaradt program esőnapja, és az időjárás igazán kegyesnek bizonyult.

A TIK melletti parkban a Fű-vész és a Sansz Klub közös programjaként alakult random artistaképző. Az eszközök felét ismertük, a másik felének nevét sem tudtuk.

A Szegedi Zsonglőr Klubból Jeddi Ágost tanította, hogyan kell három kis labdát ügyesen dobálni. Kettővel kezdjük, utána jöhet a harmadik. Ez az alapja a buzogány dobálásának is. Azért érdemes labdával kezdeni, mert ha fejen találjuk magunkat, az nem üt akkorát.

A tányérpörgetés nehéznek látszik, de ahogyan az ügyességi játékokkal kapcsolatosan általában igaz: ha belejöttünk, már semmiségnek tűnik. Műanyag tányérokkal gyakoroltunk: először a tányér aljára, a perem alá kell helyezni a botot – amit egyébként az ujjaink hegyével kell fogni –, és el kell kezdeni pörgetni. Az esetek zömében a tányér leesik, vagy épp messzire repül, esetleg lefújja a szél, épp akkor, amikor azt hisszük, már nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy végre a közepére irányítsuk a botot, és úgy nézzünk ki, mint a profi cirkuszi artisták. De a türelem tányérpörgetést terem!

Kipróbáltuk a virágbotot is – ez az ördögbot kistestvére, kezdőknek ezzel ajánlják a gyakorlást. A két bottal Ágost lazán táncoltatta a harmadikat – mi nem voltunk sem lazák, sem túl sikeresek. Egy-két átadás nekünk is sikerült, de a bot többnyire messzire repült, és a földön végezte. Az alapok nem százszázalékos elsajátítása után kipróbáltuk a szalagot is – ez azoknak az egyetemista lányoknak is nagyon tetszett, akik gyerekkorukban sokat nézték a ritmikus sportgimnasztikát a tévében. A szalagot mozgatni nem nehéz, csak arra kell vigyázni, hogy ne akadjon össze a kezünk, és próbáljunk koncentráltan, összeszedetten dolgozni.

Zsonglőrködés a Fű-vész és a Sansz Klubbal - GALÉRIA

A program célja elsősorban nem a zsonglőrködésben való jártasság elsajátítása volt, hanem a mozgás és az észlelés összehangolása az egyensúlyrendszeren keresztül.

Vukovich Katica, az SZTE Egyetemi Életvezetési Tanácsadó Központ munkatársa elmondta: ez a módszer jól alkalmazható a diszlexiások fejlesztésében. Mivel a kontrollfuncikókat fejleszti, így megalapozza a kognitív funkciókat is.

Ez a program egy új kezdet egyébként: a Szegedi Tudományegyetem hallgatói az őszi szemesztertől rendszeresen részt vehetnek hasonlókon.

Nyemcsok Éva Eső

fotók a szerző felvételei