Az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék programsorozatában az igazság és a jog fogalmait különböző szemszögből látó előadókat hívnak meg. Március 27-én Pavlovits Tamást, a Filozófia Tanszék adjunktusát hallhatjuk, aki a 17. századi gondolkodó, Blaise Pascal szövegeinek tükrében beszélt az igazságosság és hatalom viszonyáról.

Pascal gondolatait bemutatva az előadó kifejtette, hogy az emberi közösség „tere” heterogén, azaz nem egységes, hanem több különböző részekből tevődik össze. Ezeket a részeket Pascal rendeknek nevezte, és a közösség különböző értékrendjeit testesítették meg. A vallás, a hatalom, az igazságosság, a művészet, a tudomány és a szeretet mind külön-külön rendet alkot saját hatáskörrel és szabályokkal. Ám a zsarnokság lényege, hogy uralkodni akar más rendeken is. Ebből kifolyólag a hatalom mindig zsarnoki lesz, hiszen a saját hatáskörét túllépve bele kíván avatkozni más rendek működésébe.

Ez pedig egy alapvető konfliktust képez hatalom és igazságosság között, hiszen a kettő külön rendet képvisel, és nem egyeztethető össze. Az igazságosság érvei Pascal szerint mindig is le fogják győzni a hatalom érveit, ám a hatalom képes erővel elnyomni az igazságot. Ebből kifolyólag képtelenség, hogy az egyik végleg a másik fölé kerekedjen. Az emberekben azonban mégis jelen van az igény, hogy a kettőt valamilyen módon összebékítsék. Hiszen a hatalom nélküli igazság gyenge és könnyen megdönthető, míg az igazság nélküli hatalom önkényes és zsarnoki. Éppen ezért az emberek kényszerűségből a hatalom kezébe helyezték az igazságot, hogy a törvényeket igazságosnak tekinthessük. E nélkül ugyanis káosz lenne.

Ezzel a gondolattal zárta Pavlovits Tamás az előadását, majd feltette az egybegyűlteknek a vitaindító kérdését: vajon Pascal álláspontját meddig lehet képviselni? Ezt követően pedig kezdetét vette a kötetlen beszélgetés.

SZTEinfo