Az SZTE három polgára a Szegedért Alapítvány idei díjazottjai között

A város igen rangos, nagy múltú civil szervezete, a Szegedért Alapítvány idén huszonötödik alkalommal döntött a tudomány, a művészet és a közélet kiválóságainak díjazásáról. A Szegedért Alapítvány fődíját 2014-ben Fekete Gizi Jászai Mari-díjas színművész, a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagja kapja. A Tudományos Kuratórium Szőkefalvi-Nagy Béla-díját Jancsó Gábor tanszékvezető egyetemi tanárnak, az SZTE Élettani Intézet igazgatójának ítélték oda. A Művészeti Kuratórium Gregor József-díjával Kosztándi István hegedűművész, a Szegedi Szimfonikus Zenekar első koncertmesterének munkásságát ismerték el. A Társadalmi-Állampolgári Kuratórium Debreczeni Pál díját Muszka Dániel, a szegedi Informatika Történeti Múzeum megalapítója kapja 2014-ben.

A Szegedért Alapítvány ötlete Debreczeni Páltól származik, a DOMET Ecsetgyár igazgatója kezdeményezésére 1989. július 4-én írták alá a Szegedért Alapítvány létesítő okiratát. Debreczeni Pál a későbbiekben is az alapítvány szellemi vezéregyénisége és egyik legfőbb támogatója maradt, a 10. és a 15. díjkiosztó gálaműsoron is ő töltötte be a soros elnöki tisztséget. A sors kegyetlensége, hogy a 15. díjkiosztó gálaműsort után másfél hónappal tragikus hirtelenséggel elhunyt. Az alapítók emlékének megőrzésére Debreczeni Pált a Szegedért Alapítvány örökös tiszteletbeli elnökké nyilvánították.

A Szegedért Alapítvány díjainak ünnepélyes átadását minden év március 12-én, a szegedi nagy árvíz és a város újjászületésének évfordulóján rendezik meg. A kitüntetetteknek a Lapis András szobrászművész tervezte kisplasztikákat és ezüstplaketteket a Szegedi Nemzeti Színházban adják át ebben az esztendőben is.

A Szegedi Tudományegyetemhez kapcsolódó díjazottak életrajza:

Jancsó Gábor

Jancsó Gábor 1948-ban született Szegeden, általános és középiskolai tanulmányait is itt végezte. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen 1972-ben „summa cum laude” minősítéssel szerzett általános orvosi diplomát. A diploma megszerzése után a SZOTE Anatómiai Intézetében dolgozott 1981-ig, 1981-től pedig a SZOTE/SZTE Élettani Intézetében, 1995-től egyetemi tanári beosztásban. 2009–2013 között az intézet igazgatói teendőit is ellátta tanszékvezető egyetemi tanári beosztásban.

A tudományos kutatómunkába hallgatóként kapcsolódott be a Gellért Albert, majd Csillik Bertalan professzor irányítása alatt álló szegedi Anatómiai Intézetben. Csillik professzorral és munkatársaival elsőként írták le az agyi erek központi idegrendszeri (nem sympathicus) eredetű noradrenerg beidegzését, fontos megfigyelésüket később számosan megerősítették. Később az agytörzsi és gerincvelői szenzoros rendszerek működésének és strukturális organizációját tanulmányozta. Király Erzsébettel elsőként írták le a fájdalomérzésben döntő szerepet játszó kemoszenzitív primer afferens idegrostok központi idegrendszeri megoszlását és kapcsolatait. Munkatársaival elsőként mutattak rá a peptiderg fájdalomérző neuronok neurokémiai sokféleségére. Jancsó Gábor és munkatársai eredményeinek jelentőségét és nemzetközi elismerését jól jelzi, hogy publikációjukra több mint ezerszáz alkalommal hivatkoztak a szakirodalomban. Új utakat nyitottak a fájdalomérzés experimentális vizsgálatában; a Jancsó Gábor által bevezetett új kísérleti eljárásokat kiterjedten alkalmazzák, és azok a fájdalomkutatás rutinmódszereivé váltak. Újabb vizsgálataik a perifériás idegek sérülését és a neuropathiás állapotokat kísérő ganglionáris és transzganglionáris változások tisztázására, valamint a neuronális capsaicin-érzékenység regulációjának és a fájdalomcsillapítás új lehetőségeinek további kutatására irányulnak.

Tudományos munkásságát számos alkalommal elismerték: Jancsó Miklós-emlékérem és Jutalomdíjas, Iskolateremtő Mestertanár kitüntetésben részesült, kapott Ábrahám Ambrus-mlékérmet, Szentágothai János szakkuratóriumi díjat és Klebelsberg Kunó-díjat.

Oktatómunkáját főként az „Élettan” főkollégium keretében tartott tantermi előadások és a doktori képzés kurzusain tartott előadásai képezik. Eddig mintegy 60 hallgató végzett mellette tudományos diákköri munkát, akik irányítása alatt számos pályamunkát írtak, és több TDK-előadást tartottak. Több hallgatója nyert díjat helyi és országos TDK-konferenciákon. Egy TDK-s hallgatója „Pro Scientia” díjat is kapott.

Jancsó professzor 1995–2006 között az Idegtudományi Doktori Program, 2006-tól az Elméleti Orvostudomány Doktori Iskola vezetője. 2007 óta az Orvostudományi és Gyógyszerésztudományi Tudományterületi Doktori Tanács elnöke. 2007-től 2010-ig az OTKA Idegtudományi Zsűri tagja, 2010–2013 között pedig az OTKA Élettudományi Kollégiumának tagja. 2008-tól tagja az MTA Elméleti Orvostudományi Tudományos Bizottságának. 2000–2010 között az SZTE ÁOK tudományos dékánhelyettese. Jelenleg szakmai vezetője a „Demencia, neurodegeneratív megbetegedések: korai felismerés, patomechanizmus, új terápiás támadáspontok identifikálása” TÁMOP -4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0052 pályázatnak.

Szerkesztőbizottsági tagja az Acta Physiologica Hungarica, az International Journal of Tissue Reactions és a Neuroimmune Biology c. szaklapoknak. Számos hazai és nemzetközi tudományos szaklap számára végez rendszeres bírálói tevékenységet.

Tagja a Magyar Élettani Társaságnak, a Magyar Anatómus Társaságnak, a Magyar Idegtudományi Társaságnak, az International Brain Research Organisationnek, a European Neuroscience Associationnek és a European Neuropeptide Clubnak.

Kosztándi István

Kosztándi István magyar hegedűművész, koncertmester, egyetemi oktató 1963. december 27-én született Bereckben (Románia, Székelyföld). Zenei tanulmányait Kolozsváron végezte. A Zeneművészeti Líceumban Vass Attila tanítványa volt, majd 1986-ban hegedűművészi diplomát szerzett a Gheorghe Dima Zeneakadémián Barbu Casiu növendékeként. 1986-tól 1991-ig a Nagyváradi Állami Filharmónia zenekarának tagja volt. 1991-től a Szegedi Szimfonikus Zenekar első koncertmestere és zenekari szólistája. Emellett 1994-tól 1996-ig a szegedi Weiner Leó Kamarazenekar koncertmestere, 1995-től 2001-ig koncertmesterként és szólistaként visszatérő vendégművésze volt Portugáliában a lisszaboni Metropolitana Kamarazenekarnak (Orquestra Metropolitana de Lisboa). 2004-ben hangversenymesteri és művészeti vezetésével alakult újjá a Fricsay Ferenc által alapított Szegedi Kamarazenekar. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának címzetes főiskolai docense, 2004 óta kamarazenét oktat és a vonós kamarazenekar művészeti vezetője. A szegedi Kosztándi Vonósnégyes alapítója (1992) és primáriusa.

Szólistaként fellépett Romániában (Temesvár, Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Jászvásár, Konstanca, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Brassó, Marosvásárhely, Bukarest), Szlovákiában (Pozsony), Magyarországon (Szeged, Budapest, Debrecen, Miskolc, Békéscsaba), Olaszországban (Róma, Assisi), Spanyolországban, Portugáliában (Lisszabon, Porto, Aveiro) és Kínában (Sanghaj).

1988-ban a romániai Gheorghe Dima Országos Hegedűversenyen az I. díjat és a kritikusok különdíját nyerte el. 1992-ben és 2001-ben a Szegedi Szimfonikus Zenekar társulata által megszavazott „Az év zenésze” kitüntetést kapta. 2002-ben Szeged város alkotói díját nyerte el, 2009-ben Artisjus-díjat kapott. 2010-ben Szeged kultúrájáért aranygyűrű kitüntetésben és Löw Lipót-díjban részesült.

Muszka Dániel

Muszka Dániel matematikus 1930-ban született Nagykőrösön, ott 1948-ban érettségizett a Református Arany János Gimnáziumban. 1951 évben vették fel a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kara matematika-fizika szakára, 1955-ben kapott diplomát.

A magyar informatika korai szakaszában, az 50-es és 60-as években Kalmár László tanítványaként, majd munkatársaként számos nagy jelentőségű kutatásban és fejlesztésben vett részt. 1957-ben – Kalmár László professzor megkeresésére – belépett a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutató Intézete Matematikai Logika és Alkalmazásai Osztály Gépkutató Laboratóriumába. Itt építette meg Kalmár professzor tervei alapján a szegedi logikai gépet 1957-1958-ban. Ebben az időszakban saját kutatásai alapján szerkesztette meg az első magyar műállatot, egy feltételesreflex-modellt, a szegedi katicabogarat. 1960-ban a Szegedi Szabadtéri Játékok számára tervezett és épített meg egy hangkésleltető berendezést.

1963-ban Kalmár László javaslatára létrejött a Szegedi Tudományegyetem Kibernetikai Laboratóriuma, amelynek első és egyetlen tudományos munkatársa Muszka Dániel volt. A Kibernetika Laboratórium 1965-től töltötte be az egyetemi számítóközpont szerepét is. Ebben az évben került Szegedre az M-3 számítógép. Ennek, valamint az ezt követő Minszk 22 gépnek (1968) és végül az R-40 számítógép telepítését szervezte és valósította meg mint tudományos osztályvezető, a laboratórium műszaki vezetője.

Tizenegy szolgálati találmányára kapott szabadalmi oltalmat, ezek közül kettő Kalmár Lászlóval közös munka eredménye volt. Kalmár László, a Kibernetikai Laboratórium tudományos vezetője 1976-ban elhunyt.

Az ő korai halálát követő időszakban olyan körülmények alakultak ki, amelyek hatására 1981-ben állást változtatott: a szegedi Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet új, 6,5 hektáros üvegháza számítógépes klímaszabályozásának megvalósításra vállalkozott, mint a kertészet műszaki vezetője. Mivel az alapfeladatot sikerrel megoldotta, a kertészeti rendszer automatizálásának fejlesztési lehetőségei egyre jobban szűkültek, 1986 elfogadta a Mezőgazdasági Üzemszervezési, Számítástechnikai és Informatikai Rt. felkérését, és a vállalat dél-alföldi területi igazgatója lett.

2000-ben ment véglegesen nyugdíjba.

1975 óta minden szabad energiáját, 2000 óta minden szabad idejét is az Informatika Történeti Múzeum létrehozása érdekében tett erőfeszítésekre fordítja. 1977-ben Neumann-díjat, 2005-ben Kalmár-díjat kapott, 2008-ban pedig „Szegedért” oklevél kitüntetésben részesült.

Az általa létrehozott Informatika Történeti Múzeum a Szent-Györgyi Albert Agórában talált új otthonra.

SZTEinfo