SZTE Info

Tehetséggondozás a tudományban – fiatal néprajzkutatók eredményeit mutatták be

Könyvbemutatóval egybekötött tudományos ülést tartottak 2014. február 26-án a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában, ahol fiatal néprajzkutatók mutathatták be kutatási munkáikat.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– Az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kap a tehetséggondozás, emiatt különösen fontos a fiatalok motiválása és bevonása a kutatásokba – mondta Simon András egyetemi docens, a SZAB Néprajzi Munkabizottsága elnöke az ülés megnyitóján. Az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság Néprajzi Munkabizottsága, az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület közös szervezésében létrejött programnak kettős célja volt. Egyrészt bemutattak három kiemelkedő néprajzi kiadványt (Gazdaszemmel, Alföldi családtörténetek, DiákKörKép), továbbá a bennük publikáló fiatal kutatók lehetőséget kaptak munkájuk ismertetésére. – A tehetséggondozásba fektetett erőfeszítés mindig megtérül – hangsúlyozta Simon András, szavainak ékes bizonyítéka volt ez a rendezvény.

Az első előadó Örsi Julianna túrkevei társadalomkutató volt, aki a civil szervezetek szerepvállalásáról beszélt a könyvkiadásban. Saját elmondása szerint olyan oldalról szerette volna megközelíteni ezt a témát, hogy azzal segítse a kisebb intézmények vezetőit, akik szintén kiadványszerkesztésben gondolkodnak. Mindezt úgy érte el, hogy áttekintette a Jászkunság nevű kiadvány és a hozzá kapcsolódó egyesület múltját és átalakulási fázisait. Saját tapasztalatait megosztva tudott így tanáccsal szolgálni az érdeklődőknek pályázás és a kiadás tekintetében.

Örsi Julianna után Barna Gábor, SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék vezetője vette át a szót, aki maga is publikált a Gazdaszemmel című kiadványban. Rövid előadásában arra kereste a választ, hogy miként segítheti a néprajz a vidékfejlesztés folyamatát. Mint rámutatott, a helyi értékek felhasználásával vihető csak végbe a vidékfejlesztés, amiben pedig nagy hasznát veheti a néprajzkutatók közösségének. Példaként a kunszentmártoni barátfülét hozta fel: az idők során elveszettnek hitt ételkülönlegességek feltárásával a néprajz konkrét gazdasági tényezőt hozhat létre. Ám nemcsak az ételek, de a gyümölcstermesztés és az állattenyésztés vagy a kézműipar is profitálhat belőle. Nem beszélve arról, hogy egy letűnt érték újra felfedezése közösségkovácsoló erővel is bír.



Fiatal hangok a globalizáció zajában

 

A továbbiakban olyan fiatalok léptek a pódiumra, akik nemcsak a néprajztudományban, illetve kulturális antropológiában szerzett jártasságuk köt össze, hanem a közös forrásból származó kutatómunka is. Az előadások első blokkjában három olyan néprajz szakos hallgató tartott előadást, akiknek az Alföldi családtörténetek című kötetben publikált munkájuk kiindulópontja Örsi Julianna nevéhez köthető.

A könyvben megjelent írások ugyanis egy közös egyetemi előadásra írt dolgozatból nőtték ki magukat, ahogyan arra az első előadó, Deme Ágnes is felhívta a figyelmet. Témájának – mely az Évszázados családi migráció a megélhetés reményében címet viseli – kutatási alapját saját családja képezte, ugyanis saját anyai, illetve apai ági felmenőin keresztül vizsgálta a migráció kérdéseit, személyes példákon keresztül a folyamat genezisére próbált meg választ adni. Tanulmányában finom átmenetet képeznek a mikrokozmosz – mint család –, illetve a makrokozmosz – mint a migrációs folyamat – dimenziói. Megállapítása szerint a migráció alapvetően három forrásból ered, így a házasságkötés, a jobb megélhetés, illetve a tanulmányok folytatása. Mindezen megfigyeléseit személyes példákkal is illusztrálta, saját felmenői életébe nyerhettünk betekintést.

Terendi Viktória a Visszatekintés családom egy ágának történetére című előadásában felhívta a figyelmet a kutatás nehézségeire. Témájának középpontjában saját anyai ágának kutatása állt, a hallgatóságot azonban a terepmunka során felmerülő problémákba avatta be, rávilágított arra, hogy a primer források szűkössége, illetve a kevés eredeti, hiteles dokumentum hiányában a kutató kénytelen a másodlagos forrásokra, illetve az adatközlők emlékezetére támaszkodni. Ezek azonban csak egy kvázi hiteles képet tudnak nyújtani ami igencsak kérdésessé teszi a végeredmény autentikusságát. Megfigyelései szerint az ilyen módon összeállt narratíva nem törekedhet a teljességre, hiszen egy állandóan változó alapra, az emberi emlékezetre épül. Terendi Viktória továbbá bepillantást enged kutatásának jövőjébe is, a későbbiekben az értékek és viselkedésminták változásának vizsgálatát tűzte ki célul.

Az előadássorozat második részében a DiákKörKép című monográfiában publikált Nagy Balázs (végzett BA-hallgató) és Nagyillés Anikó (MA-hallgató) vezette be a közönséget kutatási eredményeibe. A gyulai németség térhasználata Németvároson című előadásban Nagy Balázs a 2012-2013-ban Gyulán végzett terepmunka részleteit tárta fel. Egy hosszabb történeti bevezetés után, mely a németek magyarországi letelepedését vázolta fel, a kutató kitért a reprezentatív terek és az identitásképzés kérdéseire. Előadásában azt a kérdést feszegette, miként teremti meg egy közösség saját kulturális alapjait egy nagyobb, idegen közegben, jelen esetben Gyulán. Melyek a legitimitás lépcsőfokai amelyek lehetővé teszik egy etnikum számára az önazonosságot. A kutatü olyan példákat hozott, mint a kisebbségi önkormányzat – mint jogi érdekképviselet – és a különböző nyelvi olvasókörök, foglalkozások, valamint a kitalált hagyományok. Mindezek erősítik az egyénben a csoporthoz tartozás érzetét, valamint annak fontosságára mutatnak rá, hogy a kulturális másságot a közösség egésze érdekében ápolni kell.

Nagyillés Anikó az 1938-as szentesi Hősök Emlékünnep kapcsán a világháborúk során elesett katonákról szóló emlékezet szakrális jelenségeit vizsgálja. Harccal virraszták bölcsőnk álmait című előadásában azt a kérdést járta körbe, hogy adott esetben milyen értelmet adhatunk egy hősi emlékszobornak; hogyan viszonyul az általa reprezentált eseményhez az aktuális politikai hatalom, valamint a benne felfedezhető szimbólumokat hogyan igazították egy adott közösséghez, esetünkben felekezethez, iskolához, munkahelyhez. Az előadó a szentesi emlékmű kapcsán kitért továbbá arra is, hogyan alakítja a mű az emlékezetet. Mivel az ünnepélyes átadás pünkösd napjára esett, a városvezetés kihasználva az alkalmat szakrális jelenséggel toldotta meg az emlékmű olvasatát, ezzel is mitizálva a háború jelentését.

Az elhangzott előadások után Örsi Julianna szavai zárták a programot. A szakember a kutatók társadalmi szerepvállalásának fontosságát emelte ki, hiszen kellő lelkesedés és hivatástudat nélkül a helyi értékek lassan eltűnnek, a hagyományok ápolása és tiszteletben tartása nemcsak egy tanszék feladata lenne, hanem egy kollektív ars poeticává kellene válnia.

 

SZTEinfo

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2018. július 02.

nyito

6 ezer oldalnyi dokumentum, 4 órán át tartó megbeszélés – ez a Szegedi Tudományegyetem vezérkarában az átadás – átvétel mérlege. Dr. Rovó László orvosprofesszor az SZTE 2018. július 1-jétől kinevezett rektora sajtótájékoztatón mutatta be az SZTE 4 új rektorhelyettesét.

SZTEtelevízió

2018. május 30.

kiemelt_SZG_diszpolgar

Idén a Szegedi Tudományegyetem rektora, Dr. Szabó Gábor lett Szeged díszpolgára. Az elismerést május 18-án a díszközgyűlésen adta át Botka László polgármester. A Szeged Televízió ebből az alkalomból készített vele egy életútinterjút.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *