SZTE Info

„Termelek, amíg bírok” – Szilasi László kötetbemutató estje

Az SZTE Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalmi Tanszék docense, Szilasi László író, irodalomtörténész új, A harmadik híd című könyvét a szegedi Grand Caféban mutatták be 2014. március 6-án.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Elöl még vannak fekvő helyek” – ajánlja valaki kedvesen az újonnan érkezőknek. A szegedi Grand Café moziterme megtelt, sokan a pódium melletti falnak támasztják a hátukat, vannak, akik a sorok között telepednek le a földre, a szervezők gyorsan behoznak még pár széket, de ez sem elég, az ajtóban is állnak. Szilasi leteszi a korsót az asztalra, végignéz a tömegen, bocsánatot kér, hogy nem férünk el.

 


A műalkotás eredete

 

Az est apropója Szilasi László új kötetének, A harmadik hídnak a bemutatása, az íróval Darvasi Ferenc, a Magvető Kiadó szerkesztője beszélget. Elsőként a kritikusok által intellektuális krimiként aposztrofált Szentek hárfája című regény kerül szóba, amely 2010-ben elnyerte a Rotary irodalmi díjat. Darvasi arra kérdez rá, mennyiben volt más a két regény megírását előző munkafolyamat, mi a közös a két műben, és mi az, amit a mostaniak fényében máshogyan írna meg. Szilasi ez utóbbival kapcsolatban egy személyes élménybe avat be, cizelláltan idézi Grecsó Krisztián hozzá intézett szavait, miszerint nem kell annyit okoskodni, csak le kell írni. Utalva ezzel arra hogy az első regény megírását hosszas kutatómunka előzte meg. Úgy látszik, Szilasi megfogadta a tanácsot, és bár mostani regényének alapja is a kutatómunka, az élmény mégis interperszonálisabb, az író ugyanis személyesen látogatott el hajléktalan műhelyekbe, közvetlen kapcsolatba került olyan sorsokkal, melyekből felépülhetett A harmadik híd.

A műfaji besorolás kapcsán Szilasi elmondja, hogy az csupán az olvasónak egy lehetséges mankó, amelynek segítségével koherens egészként látja a regényt, míg az író számára a műfaj kvázi indifferens fogalom. A történet kinövi magát a szereplőkből és az eseményekből, nincs szükség direkt korlátok felállítására. Szilasi sokkal inkább egy gondolattal játszik el, és erre épül a regény narratívája, vagyis esetünkben: mi történik az emberrel, ha belekerül egy reménytelen élethelyzetbe.


 

A (hajléktalan) lét elviselhetetlen derűsége

 

Kitérünk az elbeszélés módjára, Darvasi a két narrátor felől kérdezi az írót, mire Szilasi felvázolja a kétlakiságban rejlő örök igazságot. A két mesélő ugyanis reprezentánsa annak a se nem kívülálló, se nem érintett körnek, amely a legreálisabb képet tudja nyújtani a hajléktalanok életéről. Akik ennek a létnek a határán mozognak, még nem hontalanok, vagy már nem azok, egyszerre képesek egy külső és egy belső szemlélő pozícióját képviselni. Ennek kapcsán szóba kerül a regény kritikai fogadtatása, mely a hitelességet kérte számon. A harmadik híd ugyanis látszólag csapongva ér véget. Itt szót kér a védelem, Szilasi az életet hozza fel példának, ami „húz néhányat”, és vannak, akik elbuknak. Mindez csak egy pillanat kérdése.

Az író kérésre felolvas, a teremben kezd nagyon meleg lenni, szinte már egymás elől szívjuk el a levegőt, de maradunk, és mosolyogva hallgatjuk a történetet, együtt nevetünk a szereplők nyomorán. A részlet után Szilasi kitér erre a furcsa ambivalenciára, és választ is ad egy a regényt ért kritikára, miszerint az túlságosan derűsen mutatja be a tragikus sorsokat. Az író megint visszanyúl a perspektíva kérdéséhez, aki benne van egy élethelyzetben, az próbál túlélni, mindezt tragikus felhang nélkül. Talán ennek a rezignáltságnak köszönhető a regény hangneme is, az a mód, ahogyan a hajléktalanok miliője megjelenik előttünk, nincs benne leereszkedő részvét, inkább egyfajta emancipáló iróniát hallani a sorok között.

Végezetül Szilasi beavat következő munkájának nehézségeibe is, az író ezúttal a történelmi regény újabb lehetőségeit kutatja, vagyis azt, hogyan képes a történelmet nem történelemként megírni, hogyan válik semlegessé a jelen emberének nézőpontja, és emelkednek ki azok az emberek, akik az idők élén vágtatnak.

Zárásként az itthoni viszonyok kerülnek szóba, de Darvasi érzi, rossz a végszó, ezért a nosztalgiára tereli a beszélgetést, a közönség a nyolcvanas évek diszkrét báján mereng, ez már egy jobb irány. Felidézzük a Hungária-slágereket, gondolatban kicsit átírjuk a történelmet, hiszen nem egészen úgy történt minden, a világ mégsem olyan rossz. Vagy csak nézőpont kérdése.

 

Ottroba Anna

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2017. december 06.

kiemelt_Dux_Laszlo

Biológia, kémia és fizika tantárgyból, valamint a Nobel-díjas rektor életéből, munkásságából áll össze évről évre az egyre népszerűbb SZTE Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny kérdéssora. A zsűri elnökével, prof. Dr. Dux László tanszékvezető egyetemi tanárral a Szent-Györgyi-örökségről és a középiskolások versenyéről beszélgettünk.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • december 18.
    10:00 - 14:30
    A Paál Zoltán díj átadása. A Katalízis Munkabizottság elnökének megválasztása. Sápi András (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék) – Tervezett Katalízis: Nano- és in-situ technológiákkal a nagy aktivitás és szelektivitás felé. Havasi Viktor (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék, PhD munka bemutató) – Ritkaföldfémekkel dópolt stroncium-aluminátok hasznosítása a fotokatalízisben. Ádám Adél (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Nikkel nanorészecskék előállítása, jellemzése és felhasználása katalizátorként SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék). Varga Gábor (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Átmenetifém-aminosav komplex-CaAl-réteges kettős hidroxid kompozitok készítése, szerkezetvizsgálatuk és katalitikus alkalmazásaik. Mészáros Rebeka, Ötvös Sándor Balázs, Varga Gábor, Kocsis Marianna, Pálinkó István, Fülöp Ferenc (SZTE Gyógyszerkémiai Intézet) – Hatékony heterogén ezüst katalizátor fejlesztése terminális alkinek közvetlen nitrillé alakításához. Gyulavári Tamás Zsolt (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék) – Látható fénnyel gerjeszthető titán-dioxidok előállítása és jellemzése. Musza Katalin (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Cu/Cu2O nanorészecskék szintézise, jellemzése és katalitikus aktivitásuk egy kapcsolási reakcióban. Tungler Antal (MTA Energiatudományi Kutatóközpont) – Gyógyszeripari szennyvizek ártalmatlanítása és hasznosítása.
  • december 19.
    10:00 - 16:47
    Az MTA Elektrokémiai Munkabizottság tudományos ülésének programja: Janáky Csaba (SZTE) – Új eredmények és kutatási irányok a szegedi fotoelektrokémiában. Kormányos Attila (SZTE) – Vezető polimer alapú összetett elektródok fotoelektrokémiája. Samu Gergely Ferenc (SZTE) – Optikailag aktív perovszkit elektródok vizsgálata. Kovács Noémi (ELTE) – Titánötvözetek elektrokémiai stabilitásának vizsgálata kettős potenciodinamikus vezérlést alkalmazó módszerekkel. Szekeres Krisztina Júlia (ELTE) – Vezető polimerfilm elektródok elektrokémiai és morfológiai vizsgálata. Pap Sándor József (MTA Energiakutató) – Réz(II)-peptid komplexek tervezése O2 elektrokatalitikus termeléséhez. Péter László (MTA Wigner) – Cirkónium elektrolitikus hidrogénezése. Tóth Péter Sándor (SZTE) – Grafén és egyéb kétdimenziós nanoszerkezetek (foto)elektrokémiai vizsgálata. Pajkossy Tamás (MTA TTK) – Egyebek. A rendezvény szervezője: SZAB Kémiai Szakbizottság Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Munkabizottság.
  • december 19.
    15:00 - 17:00
    SZAB Orvostudományi Szakbizottság Sprottudományi Munkabizottság.
  • *
    december 19.
    17:00 - 18:30
    Mikszáth Kálmántól kezdve Wass Alberten át Oravecz Imréig több író, illetve számos tanulmány tudós szerzője is foglalkozik az amerikai kontinensen diaszpórában élő magyarok helyzetével. Újszászi Ilona újságíró, az SZTE közkapcsolati koordinátora legújabb riportkönyvében családtörténetekkel válaszol a kérdésre: Hogyan lettek ők „amerikai magyarok”? A fotókkal, számokkal, tényekkel illusztrált könyvbemutatón szó esik az amerikai bevándorlási hullámok különbözőségeiről és tanulságairól, ami segítheti a napjainkban Európát érintő migrációs válság értelmezését is.