Bolyai Klub: biológiai paradigmaváltás és Big Data

A Bolyai ösztöndíjat elnyert fiatal kutatók közössége az MTA Szegedi Akadémiai Bizottságon belül alakított klubot. A szegedi Bolyai Klub harmadik alkalommal szervezte meg azt a tudományos ülést, amelyen – neves akadémikusok jelenlétében – az SZTE és az SZBK kutatói mutatták be azokat a témákat és programokat, amelyeken dolgoznak. Az MTA SZAB Bolyai Ösztöndíjasok Klubjának az Értékteremtés és értékközvetítés című konferenciája a TÁMOP-4.2.3-12/1/KONV-2012-0035 „Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja a Szegedi Tudományegyetemen” elnevezésű program támogatásával jött létre.

  Plenáris ülésen a biológiai paradigmaváltásról

A szegedi tudományosság metszéspontján, az MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága székházában az SZTE és az SZBK egykori és mai Bolyai-ösztöndíjasait köszöntötte Vígh László akadémikus. A SZAB alelnökeként méltatta a 11 akadémiai szaktudományi területről megpályázható, 1998 óta létező Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Programot.

Az Értékteremtés és értékközvetítés című konferenciát plenáris előadások nyitották meg.

A biológia 21. századi paradigmaváltásáról Venetianer Pál akadémikus beszélt. Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont létrejötte óta ott dolgozó, egykor az intézményt főigazgatóként irányító, jelenleg tudományos tanácsadóként tevékenykedő akadémikus elárulta: előadásának blikkfangos a címe, s ezzel „a kor parancsának” engedett. Hozzátette: valójában azonban nem a 19. században önállóvá váló biológiatudományt, hanem a 20. század második felében kialakuló molekuláris biológia fejlődését teszi górcső alá. Arra is fölhívta hallgatósága figyelmét, hogy előadása végére bebizonyítja: a biológiában nincs szó paradigmaváltásról.

Érdekes tudománytörténeti és izgalmas tudományfilozófiai problémákat feszegetett Venetianer Pál. Az akadémikus – tudós elődöket is idézve – olyan kérdésekre keresett választ, mint például: „Hol húzódik az élő és élettelen közötti határ?”, vagy: „Az élő anyagnak lehetnek-e új típusú fizikai törvényei?”.

A véletlen szerepének problémakörére irányította a figyelmet Venetianer akadémikus, mikor azt firtatta: ha az evolúciót vissza lehetne tekerni egy adott pontig, majd újra elindítani, akkor ugyanúgy vagy másképpen játszódnának-e le a földi folyamatok? Az úgynevezett repülő gének és más példák felvillantásával bizonyította: a véletlen nagy úr.

„A biológiában nem történt paradigmaváltás, csak a megközelítési módok változtak” – fogalmazott Venetianer Pál. Példának említette az integrált vizsgálatokat és a hálózatelméletet is felhasználó rendszerbiológiát, illetve a sejtre mérnökként tekintő szintetikus biológiát. „Bár törvényszerű, de nekem nem tetsző a biológia 21. századi útja” – jelentette ki a szegedi akadémikus. Magyarázatként – többek között – azt említette, hogy – bár a biológia metodikailag haladt és tágult a biológusok látóköre is, de – elmaradtak az olyan súlyú eredmények, mint amit a molekuláris biológia produkált például a DNS szerkezetének, vagy a genetikai kódnak a megfejtésével. Igaz – tette hozzá –: a komoly kutatói eredmény eléréséhez kevés a technika, kell a zsenialitás.

  A Big Data forradalma

Az adatelemzésben rejlő lehetőségekre irányította a figyelmet a „Big Data: új eszköz, új elmélet?” című plenáris előadásával Dessewffy Tibor, az ELTE TáTK Szociálpszichológiai Tanszék szociológus munkatársa.

A napjaink technikai eszközei révén, a digitális forradalom következményeként létrejött irdatlan mennyiségű adat összegyűjtése, rendszerezése és elemzése kihívás a kutatók számára. A mennyiséget érzékelteti, hogy – a nol.hu-n tőle olvastuk – :„az IBM szerint ma az összes adatmennyiség kétévente megduplázódik, vagyis 24 hónap alatt annyi adat termelődik, mint előtte a történelemben összesen”. A Big Data fogalomkörbe tartozik az interneten kívül valamennyi digitális jel – a bankkártyás vásárlásoktól kezdve a telefonhívásokon át a GPS adatokig. Ez a tömérdek információ azzal csap át „minőségbe”, hogy megváltoztatja mindennapjainkat.

A szociológia tudományának robbanásszerű fejlődése várható a Big Data hatására. Dessewffy cikke szerint immár „nincs minta, az elemszám akár akkora is lehet, mint a vizsgált közösség egésze. Másodszor az ’adatfelvétel’ nem egyszeri, hanem folyamatos, akár valós idejű. A vizsgált tárgyról nem statikus képet, hanem szakadatlan filmet látunk. Harmadszor ezek az adatok nem a gyakran homályos önbevalláson, hanem valós viselkedésen alapulnak. Negyedszer: ezek az adatok más adatbázisokkal is társíthatók. Nincs hipotézis, nincs mérés, viszont az adatbányászat révén korábban megjósolhatatlan együttjárásokat, mintázatokat tudunk megállapítani.”

Az emberhez kapcsolható adatok és viselkedésének előre jelezhetőségére több példát is hozott szegedi előadásában a szociológus. Mert – „Eric Schmidt, Obama bizalmasa, a Google volt főnöke” szavaival –: „Tudjuk, hol vagy. Tudjuk, hol voltál. És többé-kevésbé azt is tudjuk, hogy mit gondolsz”.

„A Big Data nem elidegenít, hanem visszavezet az élet sokszínűségéhez és bonyolultságához, vagyis a valósághoz, amikor lehetővé teszi, hogy ezeket a szereplőket a maguk egyediségében és a köztük levő viszonyokat a maguk bonyolultságában vizsgáljuk” – írta Dessewffy. A szociológus úgy véli: „A Big Data a nanogyógyászattól az űrkutatásig, a kultúrakutatástól a kereskedelemig, a politikától a személyközösség megértéséig mindent átalakít majd.”

  Az egyetemi-vállalati együttműködések titkai

A szegedi Bolyai Klubtanács motorjaként mutatta be Görög Mártát (SZTE ÁJTK Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszék) a konferencia moderátora szerepét vállaló Török Zsolt, a klubtanács másik tagja.

Görög Márta ismertette a Vilmányi Mártonnal (SZTE GTK Üzleti Tudományok Intézete Marketing-menedzsment szakcsoport) közösen elért eredményeket, amely két tudományterület együttműködését példázza: Kutatási megállapodások heterogenitása egyetemi-vállalati együttműködésekben címmel.

Kiindulópontként Görög Márta rögzítette: a jogtudomány, amelynek kezdetben a filozófia és a teológia volt a katalizátora, ma új utakon járva a gazdaságból merít ihletet és fejlődik tovább. A kutatók és a vállalkozások közötti kapcsolatok világa a marketing számára jelent új vizsgálódási terepet – jelen tette ki az előadó. Az egyetemek jellemzésül pedig a tudományorientált pozíciót és a publikáció-orientált környezetet említette.

A szellemi alkotások jogával foglalkozó Lontai Endrére hivatkozva esett szó a tudományos-műszaki együttműködéseket támogató szerződések típusairól. Az új kutatási és kutatás-fejlesztési szerződések 4 modellje közül 2 horizontális és 2 vertikális együttműködést emelt ki az előadó azt hangsúlyozva, hogy az elsőként említett „gúzsba köti”, míg a második típus „szárnyakat ad” a feleknek. A magyar Polgári Törvénykönyv a „gúzsba kötő” vertikális együttműködést állítja középpontba, míg a német modell, az úgynevezett Berlini szerződés a megállapodó feleknek nagy szabadságot ad.

„Az a fél kerül lépéselőnybe, aki a saját szerződésmintáját küldi át a másik félnek” – állapította meg a Görög-Vilmányi páros.

Kérdésekre válaszolva Görög Márta hangsúlyozta: a jogászok a törvény szövegében szerepeltetett kifejezések – például „köteles átruházni” – nyelvtani értelmezése szerint érvelnek. Arra is fölhívta a figyelmet, hogy az egyetemi-vállalati együttműködésekben a Ptk. rendelkezéseitől a felek, egyező akarattal, eltérhetnek. Ám az teremt biztos jogi helyzetet, ha a kialakuló megegyezés állomásairól e-mailes vagy írásbeli feljegyzés is születik.

  Ösztöndíjasok és tanítványok

A sokmilliárdnyi adattal dolgozó csillagászok újításairól Szabó M. Gyula, az SZTE TTIK Kísérleti Fizikai Tanszékéről az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatóriumba került kutató beszélt. Bemutatta CHEOPS-t és a PLATO-t, a jövő exobolygó-űrtávcsöveit. Vázolta, hogy mit jelent a magyar részvétel az exobolygók, vagyis a Naprendszeren kívüli égitestek kutatásában.

Az űrtávcsövek használata mellett érvelve elmondta, hogy ezek segítségével lehet kikerülni a földi légkör okozta torzításokat. Az Európai Űrügynökség (ESA) Föld körüli pályán keringő űrtávcsöve lesz a CHEOPS és a PLATO. A 2017-ben indítandó CHEOPS méreteit az asztali virágdísz nagyságához hasonlította a csillagász. E kicsi űrtávcső közeli és fényes csillagokat figyel majd, célja: újabb bolygókísérők felfedezése. Bemutatta Szabó M. Gyula az ugyancsak 2017-ben indítandó PLATO űrtávcsövet. Ábráival elképzelhetővé tette, hogy az űrtávcső segítségével a Tejútnak mennyivel nagyobb területe figyelhető majd meg, mint például a Kepler űrtávcsővel, vagy a Kis Göncöl csillagkép kiterjedéséhez is viszonyítva.

Magyarország várhatóan 2015-ben lesz tagja az ESA-nak, ami új lehetőségeket nyit a hazai csillagászati kutatások előtt.

Az egykori és jelenlegi Bolyai-ösztöndíjsok mellett e kutatók tanítványai, több PhD hallgató is szereplési lehetőséghez jutott a 13 témát tárgyaló szegedi Értékteremtés és értékközvetítés című Bolyai-konferencián.

SZTE-info: Újszászi Ilona

Fotó: Kovács Ferenc