Emléktáblát és termet avattak Szádeczky-Kardoss Samu tiszteletére

Szádeczky-Kardoss Samu (Kolozsvár, 1918. január 21. – Szeged, 2004. november 10.) erdélyi református nemesi és tudós családból származott, édesapja, Szádeczky-Kardoss Béla református teológiát végzett Budapesten. Egyetemi tanulmányait Szegeden fejezte be, 1940-ben kapta kézhez latin-görög szakos középiskolai tanári diplomáját. 1950-ig a szegedi egyetemen a Klasszika-Filológiai Intézetben tanított, majd kutatott, annak megszüntetése után az Ókori Történeti Tanszéken tanított tovább, 1952-től ő lett ott a tanszékvezető. 1952-ben a nyelvtudományok kandidátusa, 1963-ban az irodalomtudományok doktora tudományos fokozatot érte el, az oktatói pályán 1950. december 1-jén egyetemi docensi, 1962. augusztus 1-jén egyetemi tanári kinevezést kapott. Mihelyt újból meg lehetett alapítani a Klasszika-Filológiai Tanszéket, akkor azt szervezte újjá, s annak vezetője volt 1957-től 1988-ig. 1992-ben emeritálták. Számos kiváló tanítványa volt, köztük Kristó Gyula, Makk Ferenc, Olajos Teréz, Tar Ibolya. Nem véletlen, hogy tanítványai közül kerültek ki a MTA Medievisztikai Csoport vezetői, Kristó Gyula, majd Makk Ferenc.

Kiemelkedő munkásságára és emberségére emlékezve a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Szádeczky-Kardoss Samuról nevezte el a harmadik emeleti IV. számú tantermet, amelynek ajtaja mellé a Lapis András szobrászművész által készített emléktáblát helyezték el. – A Bölcsészettudományi Karon a termeknek sokáig csak számuk volt, és nem viselték neves oktatók neveit. Öröm látni, hogy ez a hagyomány itt is kezd elterjedni – jelentette ki az avató eseményen Szajbély Mihály, a kar dékánja, aki igen stílszerűnek találta a teremválasztást, lévén a professzor nap mint nap tartott órákat ezen a folyosón.

Az ünnepélyes teremátadást és emléktábla-avatást követően a kari tanácsteremben emlékülést tartottak, mely során Szádeczky-Kardoss Samu volt tanítványai röviden megemlékeztek szeretett mentorukról. – Hatalmas tudásbázist mozgósított a hallgatói kedvéért azzal, hogy minden órájára óriási mennyiségű könyvet hozott be. A legkisebb érdeklődésű hallgatót is készen állt segíteni, ami óriási motivációs erővel hatott ránk – emlékezett vissza Gergely Ferenc nyugalmazott gimnáziumi tanár. – Igazi egyéniség volt. Barátságos, hallgatóközpontú, egy valóban humanista tudós – tette hozzá Szabó Ferenc nyugalmazott megyei levéltár-igazgató. Dér Terézia egyetemi adjunktus nem csupán hallgatóként, de kollégaként is ismerte „Samu bácsit”, ahogy ők nevezték a professzort. – Sokoldalú, hiteles, szeretetreméltó embernek ismertem meg, aki felkészültsége mellett bőkezűen osztotta a tudást – jegyezte meg. Tóth Sándor László egyetemi docens azt is elárulta, hogy a professzor jó tornász is volt, aki hangsúlyozta a testmozgás fontosságát. – Az ember azt tanulta meg nála, hogyan lehet történelmi szöveget értelmezni korabeli toposzokon keresztül – tette hozzá Zimonyi István egyetemi tanár, aki még egy irodalomjegyzéket is behozott, amelyet egy közös szeminárium után kapott Szádeczky-Kardoss Samutól. – A latin speciális képzés akkoriban az ő találmányának számított – jelentette ki Almási Tibor tanszékvezető egyetemi docens, utalva arra, hogy sokan a professzornak köszönhetik a latintudás elsajátítását. Almási Tibor emellett azt is elárulta, hogy miben állt Szádeczky-Kardoss Samu ösztönző hatásának a kulcsa, ami miatt a tanítványai olyan jó eredményeket értek el. – A szellem arisztokratája volt, aki törődött az emberekkel, ezért nem akartunk neki csalódást okozni – mondta. Az emlékülés utolsó előadója Nótári Tamás egyetemi docens volt, aki 2001-ben végzett, és már csak a szakdolgozati konzultációk alatt ismerte meg az idős professor emeritust, aki mégis töretlen lelkesedéssel tartott neki éjszakába nyúló korrepetációt klasszika-filológiából.

SZTEinfo – Őszi Tamás