Bezár

Hírarchívum

Feldaraboljuk a végtelent! – Gryllus Dániel és Lackfi János közös estje

Feldaraboljuk a végtelent! – Gryllus Dániel és Lackfi János közös estje

2014. november 07.
3 perc

2014. november 5-én a Katolikus Ház dísztermében rendezték meg azt a különleges eseményt, amely egyszerre volt az SZTE Őszi Kulturális Fesztivál és az Ars Sacra Fesztivál programja, és amelynek keretén belül a Kaláka együttes fennállásának 45. évfordulójáról is megemlékeztünk. A művészi hentesmunka estje osztatlan sikert aratott.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Az előadók

 

Gryllus Dániel és Lackfi János közös estet adtak Szegeden a Katolikus Ház dísztermében. Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos testvére 1950-ben született, rendkívül tehetséges és sokszínű Kossuth-díjas művész. Testvérével, valamint Mikó Istvánnal és Radványi Balázzsal 1977-ben alapították meg a Kaláka együttest (a kaláka népi kifejezés, jelentése közös munka). Művészetük, munkájuk lényege, hogy régi és mai, főleg határon inneni és határon túli magyar, de más nemzetiségű költők verseire is dalokat szereznek, zenei aláfestéssel adják elő azokat, megzenésítve. Körülbelül 300 költő 1000 versét dolgozták fel, eddig 25 lemezt adtak ki. 1980 óta minden évben megrendezik a Kaláka Folkfesztivált Miskolcon, de számos előadást tudhatnak a hátuk mögött határon innen és túl. A jelenlegi felállásban (Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Becze Gábor, Radványi Balázs) 1996 óta játszanak.

Lackfi János József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató és fotós. Számos verses kötet mellett 5 regény írója, de munkái listáján nem egy dráma, műfordítás szerepel, mindezek mellett pedig a színház és a film területén is aktívan dolgozott. Munkáját, alkotói tevékenységét több díj és elismerés fémjelzi (Déry Tibor-díj, Móricz Zsigmond-ösztöndíj, Prima Primissima díj stb). Mindezek mellett tanít, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa, a Kreatív Írás program egyik vezető oktatója, a Magyar Írószövetség és a JAK tagja, valamint a Magyar PEN Club titkára.

Az Ars Sacra Fesztivál a 2007-es nemzetközi Városmissziós rendezvénysorozat eredménye. Célja „a remény jeleinek felmutatása a kultúrában”, a művészet különböző területein, nemzeti kultúránk meghatározó értékein keresztül. Az Ars Sacra Fesztiválhoz évről évre önkéntesen csatlakoznak Magyarország legnagyobb múzeumai, kulturális központjai, számos galéria és művész. A fesztivál programjait – képző- és iparművészeti kiállításokat, különböző műfajú koncerteket, színházi, irodalmi előadásokat, tárlatvezetéseket, gyerekprogramokat – ingyenesen látogathatják az érdeklődők.

 


Művészi hentesmunka vér nélkül, vérre menően

 

Az előadás során Gryllus Dániel a Kaláka dalai közül énekelt el több verset is Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Szabó Lőrinc és persze Lackfi János alkotsai közül. Lackfi János az Ars Sacra fesztivál kapcsán közvélemény kutatást végzett a saját belső világában, hogy mi is az a művészet, mi az, hogy szakrális, és mi az, hogy ars sacra. A kutatás eredményeként kapott téziseket osztotta meg a közönséggel, ami osztatlan sikert aratott. Beavatott a versgyár kezdeményezés rejtelmeibe, amit egyébként e sorok szerzője mindenkinek ajánl; lehetőség nyílik elküldeni egy személyes élményt, történetet a költőnek, ami alapján ő verset ír. Így azt a költeményt igazán a sajátunknak érezhetjük, a költőnek pedig ez a módszer kiapadhatatlan ihletforrást biztosít (http://www.lackfi-janos.hu/).

A versek között Gryllus Dániel énekelt vagy mesélt a Kaláka történetéről. Ahogy Lackfi János is, ő a végtelenhez kapcsolódó verseket választott. Így, mint az est tetőpontja, Jordán Tamás „Eleje, közepe, vége” című versével, a közönséggel közösen énekelve feldarabolta a végtelent, ahogy az a műsor leírásában is megtalálható: Hogyan daraboljuk fel a végtelent? Hát van neki eleje, közepe, vége. És az elejének is van eleje, közepe, vége. Meg az eleje elejének is. Meg az eleje eleje elejének is. És így tovább...

Az est sikerét mi sem jelezhetné jobban, mint hogy az egyórásra tervezett program 90. percében a körülbelül 100 fős közönség még könyörgött a két művésznek, hogy folytassa az előadást. Így az előadók közös munkára hívtak minket; elénekeltük A horgosi csárda című népdalt, majd „bekiabálásos alapon” szavakat adtunk meg a költőnek: tériszony, költözés, síszezon, kukorica, hullám. Lackfi János ezeket felhasználva, a népdal ütemére új verset szerzett a szemünk láttára, az estet pedig ennek az új műnek az eléneklésével zártuk.

 

SZTEinfo – Ondrik Imola

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek