Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának professzora, Martonyi János 2014. november 28-án tartotta emeritáló előadását a Rektori Hivatal épületében. Hazánk korábbi külügyminisztere megköszönte, hogy őt kérték fel az első emeritusi székfoglaló előadásra, hiszen egész pályafutása során Szegedet érezte „a lényegnek”.
Paczolay Péter, az SZTE ÁJTK tanszékvezető egyetemi tanára, az Alkotmánybíróság elnöke üdvözölte Martonyi Jánost, és röviden ismertette kollégája tudományos és gyakorlati tevékenységeit. Már e tömör áttekintésből kiviláglott, hogy kétségtelenül érdemes a professzor az emeritus címre (a professor emeritus egy kitüntető cím, amellyel a hetven év feletti professzorok kiemelkedő munkásságát ismerik el, azonban ez a titulus nem jelent nyugalomba vonulást, mivel az egyetem továbbra is igényt tart az adott tudós munkájára az oktatás és a kutatás színvonalának emelése céljából). A Szegedi Tudományegyetem mellett oktatott az ELTE-n, és külföldi egyetemek vendégprofesszora volt. Az 1997-ben Szegeden alapított Nemzetközi Magánjogi Tanszéket 2010-ig vezette, és számos tudományos munka szerzője. Gyakorlati karrierje során rengeteg vezető tisztséget töltött be, a legkiválóbbakat említve; külügyminiszter, külkereskedelmi főosztályvezető, miniszterhelyettes és külügyminisztériumi nagykövet.
Noha Martonyi professzor is készült önéletrajzzal, ilyen bevezetés után feleslegesnek látta elmondani: a nemzetközi gazdasági jogról több érdekességgel tud szolgálni a hallgatóságnak. Fontos látni, hogy ennek a hátterében alakító tényezőként ott van a politika, a gazdaság, a geopolitika, a kultúra, a civilizáció és az ideológia is; épp ezért nem lehet univerzális, globális rendszert létrehozni. Viszont figyelmen kívül se lehet hagyni. Az ország, mely nem látja át a nemzetközi gazdaság működését, mozgatórugóit, azt folyamatosan külső sokkok érik. Ha egy államban a külpolitika a belpolitika részéve válik, az veszélyes: természetesen fontos a belső szilárdság, ellenálló képesség, de ha nem látják előre az országhatáron kívülről érkező hatásokat, akkor ez a vakság az egzisztenciális létet veszélyezteti. Márpedig a külpolitika elsődleges célja a biztonság megteremtése – fejtegette.
 |
| Megtartotta emeritusi székfoglalóját Martonyi János - GALÉRIA |
A stabilitás elérésére több út is kínálkozik: az egyik a szomszédos államokkal ápolt jó kapcsolat, esetleg a nagy területek birtoklása, mely történelmileg igazoltan hatásos védekezési mód. A másik az oltalmat kínáló szövetségi rendszerbe való belépés, ennek alapja a tagok értékrendi összhangja. Martonyi János szerint ez az összhang a legfontosabb választási szempont. A globális veszélyek, lásd terrorizmus, nukleáris háború, klímaváltozás, környezetszennyezés és makrogazdasági sokkok (válságok) persze e rendszereket is fenyegetik. A legnagyobbnak ítélt veszély, az egyenlőtlenség pont a nagy kiterjedésű, gazdaságilag jelentős országokra: Kínára, Oroszországra, Brazíliára leselkedik főként.
A makrogazdasági problémák globálisan hatnak, a legutóbbi gazdasági világválságot még most is nyögjük – folytatta. Mivel mindenkit érint, logikus lenne globális intézményrendszert létrehozni. Az első ilyen kezdeményezés a 19. század második felében indult el a gazdaságban, szabályozták például a nemzetközi áruszállítást, szabadalmaztatási jogot. A rendszer az első világháború miatt összeomlott. Senki a történelemben nem tudott egész világot átfogó egyeduralmat kialakítani, még az USA se volt sose egyedüli, domináns hatalom: a multipolaritás végig fennáll.
Az 1947-ben létrejött „EU-ős” kezdeti gyengesége, kis mérete, nemzetközileg kevéssé elismert volta nagyon gyorsan változott. Megszűnt az „ideiglenes” jellege, keményebb szabályrendszere lett, és most már a gazdasági, kereskedelmi kérdéseken kívül emberi jogi területekre is próbálják kiterjeszteni. Azt sosem szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy a világ plurális, képtelenség egységes rendszerbe gyömöszölni. A legjobb megoldás, ha elfogadjuk és megértjük egymást.
Martonyi János ezt a tanulságot fogalmazta meg országunknak: a világot próbáljuk megérteni és követni. Meg kell találnunk, hova tartozunk: Magyarország a Nyugathoz, hiszen az érdekeink és az értékeink egybeesnek. Már csak az adottságainkat kell harmonizálni.
SZTEinfo – Szalai Anna
Korábban írtuk:
Nemzetközi témájú előadásokat tart Martonyi János professor emeritus
