SZTE Info

Grecsó Krisztián családregényének mozaikjai

A népszerű íróra, a szegedi egyetem egykori hallgatójára, Grecsó Krisztiánra sokan kíváncsiak voltak a 87. Ünnepi Könyvhéten is. A szegedi Dugonics téri színpadon Grecsó Krisztiánnal legújabb könyve, a Jelmezbál kapcsán Szilasi László író, irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem oktatója beszélgetett.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Mielőtt egy rövidebb részlet meghallgatásával mindenki részesülhetett volna a Jelmezbál című regény hangulatából, a szerző, Grecsó Krisztián és beszélgetőtársa, Szilasi László között szóba került a szerkesztési folyamat, az ihletforrás, és egyéb érdekességeket is megtudhattunk a könyvről.

 

Grecso_Krisztian_2

 

Miért „kegyetlen” a szerkesztő?

Grecsó Krisztián Jelmezbál című könyvének éppen Szilasi László korábbi könyvheti beszélgetőpartnere, Darvasi László volt az első olvasója, egyben „kegyetlen” szerkesztője – hangzott el a 2016. június 12-i programon. A szerkesztői munka jellemzője, hogy ez az első visszajelzés, ami nagyon fontos egy ilyen mű szempontjából.

 

– Azért hasznos egy friss, külső nézőpontot képviselő olvasó véleménye, mivel ha az ember ír, benne van a könyvben, ki se lát belőle – fogalmazott Grecsó. Mint mondta, egy ilyen folyamatnál mondatról-mondatra megtárgyalják a könyvet. Olyannak képzelhetjük el a kis csapatot, mint egy családot, amelynek a szerkesztő empatikus tagja ugyan, mégsem tudhatja és látja át, hogy honnan hová tart az író a regénnyel.

 

 

A nő mint tartópillér

A Jelmezbál című Grecsó-regény megírásának kiindulási eseményét nem nevezhetjük mindennaposnak. Egy zugból került elő a nagymama hagyatéka, amelyben egy „zsírbeosztási igazolás” és egyéb dokumentumok mellett a dédapához köthető ereklyék is helyet kaptak. Így például egy 1919-es leszerelési irat.

 

E ponton érdekességként mesélte el Grecsó, hogy mivel 1919-ben még nem volt túl elterjedt a fotográfia, fénykép helyett alapos jellemzés olvasható az okiraton a dédapáról. Olyan alapos ez a jellemzés, hogy a fiatalember álla, szemöldöke formájának a részletezését sem hagyták ki. Azt is megtudtuk: a honvéd, vagyis az író dédapja megvakult, emiatt kellett leszerelnie a katonaságtól. Hazament Szegvárra, megnősült, született két gyermeke, a vakságot azonban nem tudta megemészteni: 1940-ben, a második világháború alatt öngyilkos lett. A feleségére hárult így a gyermekneveléstől kezdve minden egyéb kötelezettség… Ez a Grecsó számára döbbenetes élmény. A nő, mint a család tartóoszlopa adta az inspirációt számára a könyv megírására.

 

– A férfiak, úgy tűnik, mindig kiszálltak a játékból, a nőknek azonban ez nem állt módjukban, ezért ők vették át ilyenkor a családi egység motorjának működtetését – fogalmazott az író, aki arra volt kíváncsi, tud-e ezzel a jelenséggel gazdálkodni egy regény megírása esetében.

 

 

Szabó Magda a kedvenc

A Jelmezbálban lévő szövegek korábban már máshol is megjelentek. Négy novellához, a már meglévő figurákhoz írt Grecsó Krisztián történeteket „jóízűen, jó kedvvel”. A könyvben lévő elbeszélések nemcsak egymáshoz kötődnek, hanem régebbi történeteihez is. Azt mondta, ehhez a szerkezethez Szabó Magda életművéből merített. Az írónő történeteinek ismert jellemzője ugyanis, hogy szereplői egy forrásból táplálkoznak. Ehhez hasonlóan írt Grecsó is: időnként visszajárnak műveiben a terek, szereplők.

 

A Szabó Magda-féle módszert eleinte még csak ösztönösen vetette be. A Jelmezbál volt az első regény, ahol már tudatos volt a használata – magyarázta. Szabó Magda egyébként – a már említetteken kívül is – közel áll a szerzőhöz.


Grecso_Krisztian_2

 

– Engem Szabó Magdának a Katalin utca című regényével sikerült megvennie – fogalmazott Grecsó –, a regény drámai pillanataival, bámulatos építkezési módjával, a történettel, amely voltaképp hétköznapi drámák összessége.

 

 

Színház és réteslap

A Jelmezbálra jellemző, hogy a főszereplők nők, az ő drámájukat olvashatjuk a könyvben. Az olvasók viszont visszajelzéseikben több alkalommal kiemelték, hogy szerintük a könyvben megjelenő férfiak is legalább annyi szerephez jutnak. Grecsó azt mondta, a család olyan, mint egy színház, amiben mindenki főszereplő; egy történetnek pedig annyi elbeszélhetősége van, ahány szereplője. Ezt a vélekedését ebben a regényében kamatoztatja is: minden fejezet más nézőpontot tár fel ugyanis, de a szálak valami úton-módon mégis összeérnek. A különböző nézőpontok ára, hogy egy-egy történetet néha többször is elmondanak. De ez egyáltalán nem baj: az azt megélő szereplőtől függően mindig különbözőek, más-más dolgokra helyezik a hangsúlyt.

 

A generációk elbeszélnek egymás mellett, a családra annak minden tagja különbözőképpen lát rá, amely a gyakori elhallgatások következménye is – magyarázta Grecsó Krisztián. Ezt a jelenséget próbálja visszaadni a könyv szerkezete, amelyre egyfajta töredezettség jellemző – erre egyébként már a Jelmezbálban az Egy családregény mozaikjai alcímmel is utal.

 

A Grecsó-kötet további boncolgatásakor előkerült egy hasonló kontextusban meglehetősen ritkán használt kifejezés: a réteslapok. A szövegkörnyezetbe kevéssé illő szó azonban nagyon is jól jellemzi a Jelmezbál struktúráját: olyan az egész regény, mint az egymásra pakolt réteslapok. A 17 fejezet 17 réteslap: mindennek van előzménye, és mindennek lehetne folytatása is, így kapcsolódnak egymáshoz.

 

A sokszor bonyolultnak tűnő szerkezetre, családfára, viszonyokra a Jelmezbál olvasóitól kétféle visszajelzés értekezett: az egyiket a lelkesedés, a másikat az indulat jellemezte. Bár éppenséggel megoldható lenne, hogy minden olvasó megkapja a regényben lévő családfát, az író, Grecsó Krisztián mégis azt szeretné, ha az olvasók maguk válnának nyomozóvá a regényét olvasva.

 

SZTEinfo – Balogh Réka

Fotók: Bánóczki Krisztina

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2017. október 03.

Kiemelt_Antalicz_B

Első díjat nyert az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, és egyedül épített a lézerfényt mérni képes szenzort. Felsőfokon beszél németül, angolul olvas szakcikkeket, miközben kínaiul tanul. A kollégiumában segíti az önképzőkör munkáját, s emellett egy új kutatási projekthez számítógépes szoftvert ír. Ő Antalicz Balázs, a Szegedi Tudományegyetem MSc-képzéses fizika szakos hallgatója, akitől leckét kaptunk lendületből és szakmai elhivatottságból.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • október 5. 09:00 - 22. 19:00
    A kiállítás szervezője: SZAB Művészeti Szakbizottság.
  • október 6. 08:00 - december 20. 08:00
    A szegedi szecessziós épületeket szokatlan szemszögbôl mutatja meg a tárlat. Az épületekre jellemzô szecessziós részleteket láthatjuk viszont fotókon. Olyan perspektívából, madártávlatból, ahogy az utca embere nem láthatja ôket. A kiállítás megtekinthetô december 20-ig.
  • október 7. 14:00 - november 10. 08:00
    A Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületével karöltve, szalonjelleggel a MAOE teljes képzômûvészeti tagságát megszólaltató tárlatot mutat be a REÖK. Ennek a kiállításnak a korábbi években különbözô, nagyhírû intézmények, mint például a szentendrei MûvészetMalom adott helyet. Az eddigi évek tapasztalatai alapján a szegedi kiállítóházba is 6-800 mûvész alkotását várjuk. A kiállítás megtekinthetô november 10-ig. Belépôjegy 500 Ft.
  • október 9. 15:00 - november 10. 20:00
    A fényképeket a szerző Juhász Antalnak az 1960-as évek óta végzett néprajzi terepmunkáin készítette. Az idő tájt a tanyai emberek a gazdasági, társadalmi változások időszakát élték. Évtizedek múltán látjuk, hogy a felvételek többnyire egy még paraszti életformában élt nemzedék hétköznapi munkáját, ünnepeit dokumentálják.
  • október 9. 18:00 - 21. 20:00
    Megnyitja: Bene Zoltán író, a Szeged folyóirat fôszerkesztôje Közremûködik: Csanádi Hajnalka (ének), Nemes Levente (doromb, dob) Nagy Károly (Szeged, 1952) Vinkler-díjas festô- és grafikusmûvész, a „Szeged kultúrájáért díj” 2017. évi kitüntetettje. A szegedi Tanárképzô Fôiskolán földrajz-rajz szakos tanári diplomát szerzett, majd elvégezte a Képzômûvészeti Fôiskola továbbképzô kurzusát. Tanított általános iskolákban (Algyô, Deszk), az Eötvös Gimnáziumban és mûvészeti iskolákban (Lyra, Classic) rajz és vizuális kultúra tantárgyat, médiaismeretet. A Szegedi Szépmíves Céh szabadiskolájában rajzot, festészetet és fotózást oktat. 1990 óta vezet nyári mûvésztelepeket. Fest olajjal és akrillal, készít akvarellt, ecsetrajzot, hagyományos sokszorosító grafikával és computer grafikával is foglalkozik. Elnöke a Szegedi Szépmíves Céhnek, tagja a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének. Megtekinthetô október 21-ig, hétköznapokon 08.00–22.00, szombaton 09.00–20.00 óráig.