Jogászok és történészek mérlegén 150 év – Emancipáció: integráció vagy asszimiláció?

A nemzetiségi viszonyok jogi rendezése hazánkban 1848-49-ben – Jogalkotói törekvések a zsidóság emancipációjára címmel Balogh Elemérnek, az SZTE Állam és Jogtudományi Kar professzorának és dékánjának előadásával kezdődött 2017. november 27-én az Emancipáció: integráció vagy asszimilációs című nemzetközi konferencia. A Szegedi Zsidó Hitközség székházának dísztermében tartott tanácskozáson összesen kilenc előadó tekintette át a magyar képviselőház által 150 éve elfogadott törvényjavaslat óta eltelt időszak legfontosabb témaköreit.

Törvény az izraeliták egyenjogúságáról

„A képviselőház által elfogadott törvényjavaslat az izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai jogok tekintetében. 1.§. Az ország izraelita lakosai a keresztyén lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak. 2.§. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.” A mindössze két paragrafusból álló, 150 éve elfogadott jogszabály jelentőségét ecsetelték az előadók.

Bernstein Béla és a 48-as zsidók – Adalékok egy könyv hatástörténetéhez címmel Zakar Péter történész (egyetemi docens SZTE BTK, főiskolai tanár, dékán GFF) tartott előadást. „Az emancipációtól a recepcióig” – A zsidók politikai és jogi egyenjogúsítása az egyházpolitikai küzdelmek között. Ez volt a témája a jogtörténész Homoki-Nagy Máriának (egyetemi tanár, tanszékvezető SZTE ÁJTK), aki a konferencia délutáni programjának levezető elnöki szerepét is vállalta. A recepciós törvény országgyűlési tárgyalása az Egyenlőség című neológ zsidó hetilap cikkeinek tükrében, 1893-1895 címmel Harkai Ágnes (PhD-hallgató Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár) osztotta meg hallgatóságával kutatási eredményeit.

A recepció utáni szegedi vegyes házasságokról Marjanucz László történész (egyetemi docens, tanszékvezető, SZTE BTK) beszélt. Az emancipáció hullámain címmel a társadalomkutató Harsányi László (Nonprofit Társadalomkutató Egyesület) bemutatta: a jogszabály miként indította el a zsidó egyletek és egyesületek alapítási hullámát. Az uralkodóház szerepének neológ izraelita percepcióiról beszélt Glässer Norbert (egyetemi adjunktus SZTE BTK) Az emancipáció Mózese és Józsuéja címmel. „Kesztyűs liberalizmus” helyett keresztény-nemzeti fajvédelem (1919-1944) címmel tartott előadást Molnár Judit (egyetemi docens, SZTE ÁJTK), aki a konferencia első felében levezető elnökként tartotta kézben a tanácskozást. A Zsidó tudósok hozzájárulása a magyar jogtudomány fejlődéséhez témakört részletezte a konferenciát zárva Trócsányi László (tanszékvezető egyetemi tanár SZTE ÁJTK, igazságügyi miniszter).

Két paragrafusról az igazságügyi miniszter

„Élni vagy életben maradni a jogszabályok dzsungelében?” – tette fel a kérdést előadásában Trócsányi László. A Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék egyetemi tanára, az SZTE ÁJTK Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézet szakfelelőse igazságügy-miniszterként hasonló kérdésfeltevéssel már több alkalommal is tartott előadást a jogszabályok világszerte megfigyelhető túlburjánzásáról. Az izraeliták egyenjogúságáról 150 évvel ezelőtt törvénybe iktatott, két paragrafusból álló jogszabállyal kapcsolatban megjegyezte: a kodifikációért felelős miniszterként elfogja a nosztalgia.

Kettős minőségében vett részt a konferencián Trócsányi László. A Szegedi Tudományegyetem professzoraként és igazságügy-miniszterként is fontosnak tartotta, hogy jelen legyen egy olyan fontos törvény elfogadásának 150. évfordulójára emlékező programon, amely a magyar történelem jeles napjaihoz tartozik, hiszen az izraelita felekezet emancipációjáról szól.

Az 1867-es kiegyezést és az emancipációs törvény elfogadását követő korszak gazdasági fellendülését bemutatva Trócsányi László előadásában kijelentette: mindehhez az emancipálódó és a magyar nemzetbe integrálódó, talán részben asszimilálódó zsidóság alighanem számarányát jóval meghaladó mértékben járult hozzá. Majd fölvillantotta a kiegyezést követő évtizedekben munkálkodó öt magyar zsidó jogász, jogtudás arcélét. A négy különböző jogterületet képviselő jogtudósok közül Márkus Dezső, Baumgarten Nándor, Fayer László munkásságának méltatása mellett megemlékezett a „pátriárkai nagyságú és erényű” szegedi rabbi, Lőw Lipót fiáról, Lőw Tóbiásról is. A zsidó jogtudósok arcképcsarnokát Vázsonyi Vilmos, az 1918-as Wekerle-kormány igazságügyi miniszterének vázlatos portréjával zárta a mai igazságügy-miniszter. Trócsányi László kiemelte: az általa bemutatott öt jogtudós a büntetőjogtól kezdve a kereskedelmi jogig számos jogágban jelentőset alkotott. Így aztán nem véletlen, hogy példaértékű szerepüket máig számon tartják a jogtudománnyal foglalkozók.

Az integráció kontra asszimiláció problémakörre világos választ adott az öt jogtudós életútja. Ugyanis a magyar tudományos, kulturális és politikai életbe úgy kapcsolódtak be, hogy eközben zsidó hitüket, vallásukat megtartották. Így hát a zsidó jogtudósok életműve is bizonyítja, hogy az emancipáció sikeres volt – összegzett előadása végén Trócsányi László. Szerinte ezen az a körülmény sem változtat, hogy az I. világháború utáni Magyarországon felerősödő, majd egy időre hivatalos politikává váló antiszemitizmus és zsidóüldözés ennek eredményeit megtagadta.

– Mit jelent a konferencián elhangzott kifejezés: „zsidó jogtudós”? – kérdeztük előadása végén Trócsányi Lászlót. – Jogtörténeti szempontú lehet a megközelítés. Vallási vagy pláne „faji” hovatartozás szerint különbséget tenni mai jogtudósok vagy egyáltalán bármilyen emberek között képtelenség és elfogadhatatlan lenne. Napjainkban egyértelmű: minden ember egyenlő – függetlenül származásától, vallásától, nemétől. Ugyanakkor jogtörténeti szempontból van annak jelentősége, hogy az emancipáció megvalósulásának időszakában például a jogtudósok miként járultak hozzá magyarként és zsidóként a tudomány fejlődéséhez. Lehet és helyes is beszélni a zsidó vallási és kulturális élet, az önként és szívesen vállalt zsidó identitás reneszánszáról Magyarországon – mai zsidó és nem zsidó honfitársaink közös örömére. Ha pedig ezt 2017-ben egy igazságügyi miniszter kimondhatja a szegedi zsidó hitközség ünnepségén, akkor ezért el nem évülő hála illeti azokat a zsidó és nem zsidó elődeinket, akik az emancipációért 150 évvel ezelőtt megküzdöttek.

50 év a tablókon

Az emancipáció: integráció vagy asszimiláció című tudományos konferencia előadói közül több kutató is kifejtette, hogy a helyi zsidóság és hitközsége mennyire szoros kapcsolatokat ápolt a befogadó várossal és az itt működő egyetemmel. E kapcsolatháló összetettségét mutatja be a rendezvény végén megnyitott kiállítás.

„Az emancipáció 50 éve Szegeden 1867-1917” című tematikus kiállítást Tóth István muzeológus (Móra Ferenc Múzeum) állította össze. Az ismertető szövegeket és fotókat tartalmazó tablókon elmagyarázzák az emancipáció jelentését és problémakörét, a zsidók Szeged életében játszott szerepét, az I. világháború hatásait.

A programot záró Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke elárulta: a mobil, fontos információkat és dokumentumokat felvonultató tárlatot hamarosan megtekinthetik az érdeklődők a felújított szegedi zsinagóga előterében.

SZTEinfo – szöveg és fotó: Újszászi Ilona