SZTE Info

Búcsú Péter Lászlótól

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának és a Kar Magyar Irodalmi Tanszékének gyásza van: 2019. július 28-án Szegeden elhunyt Péter László (1926-2019) egyetemi tanár, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Doktora, több közéleti és irodalmi kitüntetés tulajdonosa, Szeged város díszpolgára.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

nekrologA jánoshalmi születésű Péter László 1948-ban szerzett középiskolai tanári oklevelet magyar-filozófia-latin szakon a Szegedi Tudományegyetemen. 1950-ig a Bölcsészettudományi Kar nyelvészeti tanszékén dolgozott, ekkor lett a karcagi múzeum igazgatója, 1952-ben pedig a makói múzeum igazgatói székét foglalhatta el. 1957-ig a szegedi egyetem könyvtárában dolgozott. 1956-ban részt vett a forradalomban, amiért nyolc hónapos börtönbüntetést szenvedett el. 1958-ban a Juhász Gyula Kritikai Kiadás munkálatait végezte az egyetemen, innét került 1961-ben a Somogyi Könyvtárba, majd 1986-tól a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében dolgozott, ő készítette el a kritikai kiadások szabályzatát. 1989 után tudományos és közéleti rehabilitálása megtörtént, újra taníthatott az egyetemen. Szegedi munkája mellett filológiai stúdiumokat vezetett az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszékén.


Péter László tudományos munkájának középpontjában az ún. szegedi irodalom állt, alapvető műveket írt Juhász Gyuláról, Tömörkény Istvánról, Móra Ferencről, József Attiláról és számos szegedi író életművéről. Kutatómunkája, gazdag publikációs tevékenysége kiterjedt a folklórra, nyelvészetre, a szegedi nyelvjárásra, és bőséggel van jelen műveiben Szeged város helytörténeti múltja is. Tanítványai közül többen folytatták irodalomtörténeti kutatásait itthon és a Vajdaságban is.

Péter László tudományos munkájának eredményeit, tanítását és tudósi egyéniségének hatását őrzi a szakma, őrzik mindazok az intézmények, amelyeknek létrehozásában, irányításában részt vett és őrzik egykori tanítványai, kollégái is.


SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar


Hannus István professor emeritus személyes visszaemlékezése a Péter Lászlóval kialakult barátságáról:


Péter László emlékére

Egy „gyütt-mönt” tisztelgése „a szögedi polgár” előtt

 

Későbbi feleségemmel egyetemistaként kerültünk Szegedre Borsodból és Hevesből. A várost részben Péter László könyvei, Szerette város, Seregszámla, stb, cikkei alapján ismertem és szerettem meg. Végzés után itt maradtunk, itt alapítottunk családot.


Személyes kapcsolatba később Szent-Györgyi Albert révén kerültem vele. 1988-ban jelent meg az USA-ban Ralph W. Moss tollából a Szent-Györgyiről írt, máig a legalaposabb életrajzi könyv. Péter László írt erről egy ismertetést a Délmagyarországban. A mű főcíme „Free radical”. Erről alakult ki vita, illetve Péter László értelmezéséről. Szerinte a cím kettős jelentésű: egyrészt kémiai műszó, szabad gyököt jelent, ami párosítatlan elektronnal rendelkező, nagyon reakcióképes alakulat (szerepe van a rák kialakulásában), másrészt utal Szent-Györgyi független, radikális beállítottságára. Én ekkor tértem haza egy amerikai tanulmányútról, ahol megvettem ezt a könyvet. Ennek birtokában szóltam hozzá a vitához Péter László oldalán. Ekkor kezdődött ismeretségünk, ami fokozatosan elmélyült. Nagyon megtisztelő volt számomra, mikor egy idő után kedves barátom megszólítással írt. Rendszeresen keresett telefonon vagy emilben (ő villámpostára magyarította), hogy ezt vagy azt a dolgot, személyt nézzek meg a könyvben, mit ír róla Moss.


Többször meglátogattam Szőregen, a Szerb utcai napsugaras oromzatú házában. Egyik alkalommal mesélte, hogy régóta küzd azért, hogy Szlovákiában, Szakolcán emléktábla kerüljön annak az iskolának a falára, ahol Juhász Gyula tanított 1911 és 1913 között. Jól érezte itt magát a költő, sok szép verset írt. Itt született a „Milyen volt …” című és kezdetű költeménye is. A szlovákiai írók szövetségével nem jutott ötről a hatra. Most is lenne aktualitás - mondta, mert 2008. április 4-én lesz születésének 125. évfordulója. Én felajánlottam, hogy megkérem középiskolai osztálytársamat, Váradi Lajost, aki a pozsonyi magyar nagykövet helyettese volt, hogy segítsen. Március 3-án írtam Lajosnak és április 7-én már meg is volt az avatás szlovák és magyar részről is miniszterelnök helyettesi szinten. A szülőváros Szegedet önkormányzati küldöttség képviselte. Péter László nagyon hálás volt, alig akarta hinni, hogy ennyit jelent a diplomáciai segítség. Megkért, hogy tartsak vele, amit örömmel megtettem. Polner Zoltánnal hármasban mentünk, mert Polner „Juhász Gyula Szakolcán” című verse is elhangzott az avatáson. Péter László 82 évesen 450 km-t vezetett oda is és vissza is egy nap alatt. Nagy siker volt az emléktábla avatás számára, de nekem is.

Már korábban is ostromolta a városvezetést, hogy létesítsen testvérvárosi kapcsolatot Szakolcával, amit most megismételt, de most sem járt sikerrel.


Később is Szent-Györgyi Albert révén voltunk szakmai kapcsolatban. A 2014-ben megjelent Szegedi Egyetemi Tudástár 3. kötete tartalmazza Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New York Times-ban címmel cikkgyűjteményemet. Péter László lektorálta és nagy lelkesedéssel fűzött hozzá megjegyzéseket és adott ötleteket. Mikor a kötet megjelent és végigolvasta, közben 14 levélben írta nekem kérdéseit és javaslatait. A két legfontosabb: a Szegedi Egyetemnek kellene bábáskodni Szent-Györgyi összes műveinek kiadásában (15 kötetes tervezetet készített) és hamvainak hazahozatalában a Belvárosi temetőbe édesanyja mellé. Engem ezen feladatok megvalósításában való aktív részvételre buzdított.


Hálás vagyok a sorsnak, hogy kémikusként irodalmi területeken való próbálkozásaimban Péter László kalauzolt. Baráti szeretettel búcsúzom tőle.

Hannus István

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2019. augusztus 02.

nyito_PB

Hogyan változik a lakosság véleménye egy sportesemény alatt? Milyen társadalmi hozadéka van egy nemzetközi sporteseménynek? Polcsik Balázs, az SZTE JGYPK Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjasa többek között ezeket a kérdéseket járta körül nyertes pályázatában. A fiatal kutatót tapasztalatairól és eredményeiről kérdeztük.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *