K+F+I workshopot rendeztek az SZTE-n

A 2000-es évek eleje óta láthatóan nagyobb hangsúlyt kap a „vállalkozó egyetem” szemlélete, azaz az alkalmazott kutatások és az innováció. 2005-ben indultak el azok a kutatási pályázatok az SZTE-n, amelyek az egyetemi és a versenyszféra közötti tudásmegosztást, tudástranszfert célozták, így a Dél-alföldi Élet- és Anyagtudományi Kooperációs Kutatási Központ (DEAK), a Dél-alföldi Neurobiológiai Regionális Egyetemi Tudásközpont (DNT), valamint a Környezet- és Nanotechnológiai Regionális Egyetemi Tudásközpont (KNRET). Az elkövetkező évek K+F+I projektjei között a TÁMOP 4.2.1 célozza a tudáshasznosulást, tudástranszfert segítő eszköz- és feltételrendszer kialakítását.
Az október 30-i workshopot Prof. Dr. Szabó Gábor rektor nyitotta meg, majd olyan gyakorlati területekről hangzott el előadás, mint például a nanotechnológia ipari alkalmazása, az egyetemi gyógyszerkutatás lehetőségei, a hulladékfelhasználás, a CT-képek minőségének javítása, illetve a bőrgyógyászathoz kapcsolódó innovatív kutatások. Az előadók között Prof. Dr. Dombi András kutatási, fejlesztési és innovációs igazgató, Prof. Dr. Dékány Imre, Prof. Dr. Fülöp Ferenc, Prof. Dr. Szabó Gábor és Prof. Dr. Vécsei László akadémikusok, valamint Prof. Dr. Hodúr Cecília és Prof. Dr. Kemény Lajos szerepeltek.
A tanácskozás kerekasztal-beszélgetéssel zárult, melyben többek között arra a kérdésre kerestek választ a résztvevők, hogy miként kellene szolgálnia az egyetemi adminisztrációnak a kutatás-fejlesztést és innovációt. Ehhez egy olyan intézményrendszerre lenne szükség, mely egyik eleme az egyetem egykori központi épületében kialakítandó Regionális Tudástranszfer és Szolgáltató Központ – tudtuk meg a tanácskozást koordináló Prof. Dr. Dombi Andrástól, az SZTE kutatási, fejlesztési és innovációs igazgatójától.
A workshop egyik konklúziójaként megfogalmazódott, hogy meg kell találni a kellő egyensúlyt az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés között. Többek között ugyanis az oktatók előmeneteléhez elengedhetetlenek az alapkutatási eredmények – értve itt főként a természet-, élet- és műszaki tudományokat. Az alkalmazott kutatások egy részét nem lehet publikálni, például azért, mert általában nem azzal a tudományos igényességgel készülnek, mint amit az akadémiai színvonal megkövetelne.
A budapesti Műegyetem után az SZTE a második helyen áll innováció szempontjából. Nyitni kellene abba az irányba, hogy a kockázati tőkebevonás helyét is meg lehessen találni az innovatív folyamatokban – mondta az igazgató.
Jelenleg tízszer annyi az alkalmazott kutatásra felhasználható forrás, mint az alapkutatásra, ugyanakkor az alkalmazott területen sokkal kevesebben dolgoznak az egyetemen belül. Az universitas mintegy 1500 teljes munkaidős oktatójából 100-150 kutató foglalkozik mérhető aktivitással alkalmazott kutatással.