SZTE Info

Sirály-dallamok a Nobel-díjas tudós emlékére

Lírai művet ajánl Szent-Györgyi Albert emlékének Szentpéteri Csilla zongoraművész, aki a március 22-től március 25-ig tartó Szent-Györgyi-konferencia zárónapján adott koncertet a Latin Trióval az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központ kongresszusi termében a tanácskozás résztvevőinek.

 

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– Mint ahogy Szent-Györgyi neve összekapcsolódott Szegeddel, ön is folyvást hangoztatja Csongrád megyei származását.

 

– Valahányszor utazom a világban, az interjúimban mindig elmondom: én két város szülöttének vallom magam. Persze nem lehet egyszerre két helyen születni, de Makó és Szeged a maga 28 kilométeres távolságával számomra szinte összefonódott. Makón születtem, ott tettem meg az első lépést, de a másodikat már itt Szegeden, hiszen – sokat ücsörögve a Dugonics téren a szökőkút mellett, lejárva a JATE Klubba – itt dőlt el, hogy az én örökös keresztfám a fekete-fehér billentyűk birodalma lesz, a zongora. Nem véletlen, hogy ez az élmény ide köt: itt éltem meg a kamaszkorom azon éveit, amikor már a művészpályára is ráléptem.

 

– A hely szelleme?

 

– Bizonyára, de fantasztikus barátságok is köttettek itt, amik a mai napig élnek. Akárhányszor hazajövök, első Makó, ahol bringára pattanok, körülnézek, és jövök be Szegedre, mert az itteni halászlé semmivel nem ér föl. Emlékezetesek a Tisza-parti séták, útvonalakon, ahol annak idején az első barátságok, első szerelmek születtek, a mai napig hihetetlenül nosztalgikus kirándulás idejönni számomra.

 

– A konferenciára készülve Szent-Györgyi Albertre irányult a figyelem, ön milyen embernek képzeli el a Nobel-díjas tudóst?

 

– Elolvasva Szent-Györgyi életrajzát kitűnik, mennyire színes egyéniség volt. Hihetetlen fontos és alapos kutatásai mellett rendkívül humoros személyiségnek képzelem el. Megragadott a mindenki által ismert tény, hogy ő a fűszerpaprikában találta meg az egyik éltető elemet, a C-vitamint, ugyanis engem is sokszor szoktak ilyen fűszerpaprikának nevezni külföldön. Legutóbb, mikor Ausztriában voltam, azt mondták, hogy Magyarországról ismerik a paprikát, az operettet, a gulyást, és most már azt a nevet, hogy Szentpéteri Csilla.

 

– Egy saját szerzeménnyel is készül a koncertre.

 

– Az, hogy Szent-Györgyi annak idején elhagyta az országot, annyiban nagy szomorúság számunkra, hogy nem itt történtek meg azok a nagyszerű dolgok, amik még vihették volna országunk hírét a nagyvilágba. Ugyanakkor abszolút meg is lehet érteni, hiszen tudjuk ma is, milyen az orvosok helyzete, a legnagyszerűbb professzorok is olykor külföldre kényszerülnek. Ezt az elmenetelt szeretném szimbolizálni Sirály című saját szerzeményemmel, ami ideológiáját tekintve egyfajta útkeresésről szól.

 

– Mit keres?

 

– Van-e itt a Földön abszolút boldogság? Létezik-e az a nyolcvan évünk, amikor az utolsó úton el lehet mondani, hogy jó volt, érdemes volt ezért megszületni. Szent-Györgyi Albertnek szeretném adni ezt a lírai művet, ezt a négy percet, függetlenül attól, hogy ő biztosan egy temperamentumos ember volt. De emellett egész este mediterrán, pozitív életörömmel teli művek hangzanak majd fel. A Sirállyal azt szeretném szimbolizálni, hogy miként a madár is keresi nap mint nap az élelmét a tengerek fölött szállva, úgy kutatja az emberiség is az apró örömöket, a boldogságot és az útját az életében.

 

– Milyen szempontok alapján állította össze vasárnapi repertoárját?

 

– Mindig másként kell készülni például egy orvoskongresszusra, mint mondjuk egy saját színházi vagy koncerttermi előadásra. Itt figyelembe kell venni, hogy fél óra áll rendelkezésre, és erre – mivel egy négynapos, tudományos konferencia után vagyunk – olyan előadást szeretnék, ahol a zeneszámokon keresztül a Nobel-díjasok hazáinak zeneszerzői vonulnak fel, és persze magyarként nem hagyhatjuk ki Liszt Ferencet sem.

Arany Mihály

 

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2017. október 03.

Kiemelt_Antalicz_B

Első díjat nyert az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, és egyedül épített a lézerfényt mérni képes szenzort. Felsőfokon beszél németül, angolul olvas szakcikkeket, miközben kínaiul tanul. A kollégiumában segíti az önképzőkör munkáját, s emellett egy új kutatási projekthez számítógépes szoftvert ír. Ő Antalicz Balázs, a Szegedi Tudományegyetem MSc-képzéses fizika szakos hallgatója, akitől leckét kaptunk lendületből és szakmai elhivatottságból.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • október 5. 09:00 - 22. 19:00
    A kiállítás szervezője: SZAB Művészeti Szakbizottság.
  • október 6. 08:00 - december 20. 08:00
    A szegedi szecessziós épületeket szokatlan szemszögbôl mutatja meg a tárlat. Az épületekre jellemzô szecessziós részleteket láthatjuk viszont fotókon. Olyan perspektívából, madártávlatból, ahogy az utca embere nem láthatja ôket. A kiállítás megtekinthetô december 20-ig.
  • október 7. 14:00 - november 10. 08:00
    A Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületével karöltve, szalonjelleggel a MAOE teljes képzômûvészeti tagságát megszólaltató tárlatot mutat be a REÖK. Ennek a kiállításnak a korábbi években különbözô, nagyhírû intézmények, mint például a szentendrei MûvészetMalom adott helyet. Az eddigi évek tapasztalatai alapján a szegedi kiállítóházba is 6-800 mûvész alkotását várjuk. A kiállítás megtekinthetô november 10-ig. Belépôjegy 500 Ft.
  • október 9. 15:00 - november 10. 20:00
    A fényképeket a szerző Juhász Antalnak az 1960-as évek óta végzett néprajzi terepmunkáin készítette. Az idő tájt a tanyai emberek a gazdasági, társadalmi változások időszakát élték. Évtizedek múltán látjuk, hogy a felvételek többnyire egy még paraszti életformában élt nemzedék hétköznapi munkáját, ünnepeit dokumentálják.
  • október 13. 17:00 - december 31. 18:00
    Gyenes Kálmán a Délmagyarország fotósaként hosszú éveken keresztül örökítette meg nemcsak Szeged, hanem Csongrád megye mindennapjait is, emellett számtalan felvételt készített szeretett Erdélyérôl is. A tárlaton a nem régen elhunyt fotómûvész alkotásaiból mutatunk be egy olyan válogatást, melyen megjelennek a sportversenyek izgalmai, a rendszerváltás legendás pillanatai vagy éppen Tarján panelépületeinek szépségei is. A kiállítás megtekinthetô december 31-ig, naponta 10.00–18.00 óráig.