SZTE Info

csontraktar_koltozes_kiemelt

Magyarországé lehet a világ legnagyobb antropológiai csontvázgyűjteménye

Európa egyik legjelentősebb embertani gyűjteménye jött létre a Szegedi Tudományegyetemen. A kialakuló egyetemi „csontraktárban” végzett szakszerű vizsgálatokkal – többek között – a járványok és a betegségek történetére derítenek fényt a kutatók.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A szegedi, történeti embertannal és paleopatológiával foglalkozó tudósok is hozzájárultak ahhoz, hogy – többek között – kiderült: Szent László hermája valóban nagy királyunk koponyájának maradványait őrzi és a szifiliszt nem Kolumbusz matrózai hurcolták be Amerikából Európába.

A neolitikumtól a 17-18. századig terjedő korokba datált, különböző régészeti ásatásokból származó, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékéhez tartozó mintegy 30 ezer humán csontvázmaradványt – a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum mintegy 40 ezres anyaga után – hazai viszonylatban a második, Európában az 5. helyre sorolhatjuk.


Régész és biológus barátsága

Több mint hetven éve született meg a szegedi egyetem embertani gyűjteménye. Két tudós barátságának hosszú távú hozadéka a felbecsülhetetlen értékű, több mint 30 ezer darabból álló leletanyag. Az első csontvázakat a régész és múzeum igazgató Móra Ferenc adta antropológus barátjának, a tanszékvezető Bartucz Lajosnak. Az oktatáshoz és kutatáshoz nélkülözhetetlen szegedi csontraktár kiegészült a Magyar Természettudományi Múzeum anyagának egy részével, mert a budapesti intézmény, helyhiány miatt, a Tisza-parti egyetemre küldött 1600 csontvázat „letéti gyűjteményként”. Az együttműködés következő lépéseként 1965-ben megállapodtak, hogy az ásatásokon a Baja – Nyíregyháza vonal fölötti (és attól nyugatra eső) terület a fővárosi, alatta a szegedi kutatók embertani gyűjtőköréhez tartozik. Később a szegedi egyetem embertani tanszékének további vezetői folyamatosan gyarapították a gyűjteményt.

- Kiállították a tanszéki folyosókon a legértékesebb csontdarabokat. Ám a gyűjtemény 25 éve kinőtte az Ady téri egyetemi tanszéki raktárak méretét, a csontok zömét ide-oda kellett költöztetni. Az akkori megyei múzeumigazgató, Trogmayer Ottó és az embertani tanszékvezető Farkas Gyula barátságának köszönhetően került el Szegedről az egyetemi gyűjtemény közel negyede Makóra. 2007-re, Marcsik Antónia vezetése alatt érte el a gyűjtemény a mai, 30 ezres leletszámot. Akkorra Makón egy használaton kívüli malom klimatizálhatatlan padlásterében, a volt Kossuth laktanya három raktárában, és a bölcsész kari épület több nedves pincéjében zsúfolódott az értékes csontgyűjtemény – érzékeltette a 6-7 ezer éves csontokat is tartalmazó kutatási anyag hányattatásait Pálfi György. A Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékét vezető egyetemi docens elmondta: idén június végén több mint hétezer csontvázmaradványt kellett visszaköltöztetniük Szegedre.


Pincéből, malomból egy helyre

Különlegesen régi, újkőkori, illetve bronzkori maradványokat, továbbá a legnagyobb avar kori temetők embertani anyagát – például a tiszafüredi, a szegvári csontvázakat – is elhozták a makói raktárból.

- Kilenc teherautót töltöttünk meg a dobozokba zárt csontokkal – érzékeltette a munka méreteit a tanszékvezető. – Igazi kalandnak számított, ahogy a sok ezer, csontokkal rakott dobozt, régi faládát lejuttattuk a malom tetőteréből. A feladatot nem tudtuk volna megoldani, ha nem kapunk segítséget a makói József Attila Gimnáziumtól. Az egyik biológiatanár, Telbisz Éva – aki néhány éve éppen a tanszékünk csontvázmaradványain folytatott kiváló kutatásai eredményeiből készítette diplomamunkáját – hadra fogta diákjait. A 70-80 fiatal, több váltásban, csatárláncban adogatta le a malompadlásról a régi csontokat rejtő ládákat.

A fuvarozásban segített a makói önkormányzat, és az egyetem bölcsész illetve természettudományi kara. A TTIK fizette az újszegedi egyetemi kollégiumok közötti egykori menza átalakítását a leleteket befogadó csontraktárrá.

- A szegedi le- és bepakoló kampány köszönhető kiváló doktoranduszom, Pósa Annamária és a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium biológia tanára, Bán Sándor lelkes közreműködésének, illetve a radnótis diákoknak, akik a makóihoz hasonló közösségi szolgálat formájában segítettek – összegzi 2007 óta folytatott küzdelem aktuális eredményeit Pálfi György, aki nagyon örül, hogy végre egy helyre és az újszegedi biológiai egyetemi épületek közelébe került az anyag, és a raktárrendezést követően az oktatói és kutatói munkát szolgálhatja Magyarország egyik legnagyobb csontgyűjteménye.

Csontraktar_koltozes_galeria
Az egyetemi csontváz gyűjtemény szállításakor készült fotók itt megtekinthetőek


Lelet és maradvány

Közérdekű muzeális gyűjtemény szeretne lenni rövidtávon, ezért következő lépésnek a rendkívüli szakmai értékű leletegyüttesük jogi helyzetének rendezését tartja a tanszékvezető. Erre a szükséges múzeumi „segéderők” biztosításához is szükség van, hiszen az utóbbi huszonöt évben a tanszék dolgozóinak létszáma felére csökkent, miközben a hallgatók száma megtízszereződött, a gyűjtemény mérete megháromszorozódott. Ugyanakkor a tanszék, mint felsőoktatási intézményi egység nem számíthat támogatásra múzeumi feladatok ellátására. A gyűjtemény fenntartása, fejlesztése, a nemzetközi színvonalú kutatási körülmények biztosítása csak a hazai múzeumi renszerbe becsatornázva képzelhető el. Ugyan a szegedi gyűjtemény néhány éve a magyarországi „stratégiai kutatási infrastruktúrák” hálózatának tagja, ez a kitüntető cím azonban nem elegendő a fennmaradáshoz.

A jogszabályok szerint régészeti lelet a cserép és a csontdarab is, ám a kettő közti különbség elnagyolt. Megoldatlan az 1711 utáni történelmi időkből – például az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, vagy a világháborúk tájékáról – származó csontleletek „jogi státusa”. A jogszabály két határvonalat szab: az 1711 előtti időszak leleteit tekinti régészeti anyagnak, illetve a 25 évnél nem régebbi csontokat nevezi igazságügyi maradványnak. A kettő közötti időszak embertani maradványainak minősítéséről nem rendelkezik pontosan a régészeti ügyeket szabályozó törvény – hozott példát az anomáliákra a járványtörténeti kutatásokkal foglalkozó Pálfi György.

Közös struktúra kialakítására törekszik az SZTE Embertani Tanszék vezetője a szegedi Móra Ferenc Múzeummal és a Magyar Természettudományi Múzeummal. Pálfi György szerint ugyanis virtuálisan megvalósítható lehet egy gigantikus „magyar humán-oszteológiai központ”. A három hazai intézmény összefogásával létrehozható, a nemzetközi programok számára megnyithatóvá és finanszírozhatóvá válhat a világ legnagyobb, több mint 70 ezer leletből álló antropológiai csontvázgyűjteménye.


Járványok és egyéb betegségek történetéről árulkodnak a csontok

 

A tüdőbaj, vagyis a TBC nyomait már neolit-kori leleteken is kimutatták a Szegedi Egyetem Embertani Tanszékén dolgozó magyar, illetve skóciai doktorandusz hallgatók. Nemzetközileg elismert kutatóbázis az universitason belüli Szegedi Humán Oszteológiai Központ.

 

DSC_3398– Nincs ellenérzés bennem, amikor emberi csontmaradványhoz nyúlok – mondja Molnár Erika. Az SZTE Embertani Tanszékének adjunktusa és gyűjteményvezetője orvosnak készült. Most biológusként „diagnosztizál” – többek között – betegségnyomokat a csontleleteken.

– Fiatal fiú volt – jelenti ki első ránézésre a tanszékvezető, Pálfi György szobájában álló csontvázról Molnár Erika. – „Jó megtartású”, vagyis minden csontdarabja megvan, ezek felszíne is jó állapotú – folytatja a magyarázatot, majd kijelenti: a koponya árul el a legtöbbet az emberről, de a kar és a lábszárcsontot is „szépnek” találja a kutatónő.

A gepida időszakból származó torzított koponyákat, illetve a hitvilággal és gyógyítási módszerekkel összefüggő különféle koponyalékelések nyomait a hallgatók is érdeklődéssel figyelik, különesen ha azokról a téma legjobb ifjú szakértője, Bereczki Zsolt tanársegéd előadásaiban hallanak. A biológia szakosok, de a medikusok számára is meglepő, hogy a csontot deformáló ízületi betegségek, vagy a törések nyomain kívül például a rosszindulatú daganatos betegségek áttétei, a szifilisz pusztítása, vagy akár a lepra és a tüdőbaj kórokozói is kimutathatók a csontokban – mutatta Molnár Erika a jellegzetes elváltozásokat az újszegedi csontraktárba kerülő leleteken.

DSC_3368A régi csontanyagokból kivonható örökítő anyag töredékek, vagyis DNS-maradványok vizsgálatával foglalkozik Pósa Annamária. A doktorandusz – Pálfi Györggyel egyetemben – fertőző megbetegedések, köztük a tuberkulózis evolúcióját kutatja.

- A technika páratlan fejlődésének köszönhetően mára eljutottunk odáig, hogy például a tüdőbajt okozó különböző baktériumok DNS-maradványai kivonhatók a csontokból és tanulmányozhatók – magyarázza a szegedi doktorandusz, aki a híres jég-múmia, Ötzi kutatására létrehozott a bolzanoi intézetben is elvégezhette vizsgálatait. Ennek köszönhetően 6-7 ezer éves emberi fogból sikerült kimutatnia a pusztító „baci” DNS-maradványait.

A szegedi kutatók és tanítványaik – például Kristóf Lilla Alida – bekapcsolódtak – többek között – Széchenyi Pál (1645-1710) érsek múmiájával kapcsolatos, illetve a Szent László király hermájához kötődő kutatásokba is. Erről számos publikáció született, a nagyszerű teljesítményről többek között a NatGeo is beszámolt.

A történeti embertannal, paleopatológiával foglalkozó tudósok eredményeikkel nagyon hasznos információkkal szolgálhatnak nemcsak a régészek, a történészek, hanem a modern orvosbiológiai kutatások számára is.

 

Újszászi Ilona

 

(A cikk rövidített változata megjelent a Délmagyarország 2013. július 6-i számában. A fotókat Karnok Csaba és Pálfi György készítette.)



uszt_logo_rgb Infoblokk3_ESZA_egyes

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2019. július 09.

Kiemelt_Medicina_Juhasz_A

Kóboroljuk be, fedezzük fel Európát Juhász Árpáddal! A nyári vakáció startjánál a magyar geológust, a hazai természettudományos ismeretterjesztés egyik legjelentősebb alakját a 90. Ünnepi Könyvhét szegedi programján bemutatott legújabb könyvéről, az Egzotikus Európáról kérdeztük. Kíváncsiak voltunk a kiadványt gondozó Medicina Könyvkiadó vezérigazgatója és a szerkesztő véleményére is.

SZTEtelevízió

2018. szeptember 14.

tanevnyito_2018

A nemzeti hagyományok ápolásának jelentőségéről és az értelmiséggé válás összetettségéről is szó esett a hazai felsőoktatási intézmények 2018-2019. tanévét megnyitó, a Szegedi Tudományegyetemen rendezett ünnepségen. Az SZTE új rektora, a kormány két képviselője és Szeged polgármestere köszöntötte az elsőéves hallgatókat.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • július 16.
    10:00 - 15:45
  • október 17. 00:00 - 19. 00:00
    Szeretettel invitálunk minden érdeklődő kutatót, tanárt, fordítót, művészt és színházzal foglalkozó szakembert, valamint egyetemi és PhD hallgatót a „Jágónak” Shakespeare-konferenciára, melyet 2019. október 17-19. között tartunk a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Hagyományainkat követve olyan fórumot szeretnénk teremteni, amely az egyént és a közösséget egyaránt segíti munkájában, terveinek alakításában és megvalósításában. Lehetőséget kívánunk biztosítani a szakma képviselői számára, hogy megosszuk egymással azokat a problémákat, amelyekkel a változó egyetemi-kutatói-alkotói környezetben szembesülünk. A konferencián a részvétel többféleképpen is lehetséges: 20 perces konferencia-dolgozattal, 20 perces projekt-bemutatóval, más résztvevők munkáihoz kapcsolódó korreferátummal, a kerekasztal-beszélgetést előkészítő vitaindítóval, illetve auditáló résztvevőként. Konferenciánk idei témájával egyszerre kívánunk reflektálni a shakespeare-i örökség folyamatos jelenvalóságára és kihívásaira. Minden Shakespeare-rel kapcsolatos munkát szívesen látunk, magyar vagy angol nyelven. Kérjük, az alábbi linken található regisztrációs űrlapon jelentkezzen a konferenciára 2019. július 1-ig. Regisztráció: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdcEY-daAyEDfkgj3e8fw-EgkXYOPs67Rf5cbTFokePmBn_FA/viewform?usp=sf_link A dolgozatok és projektleírások szövegét szeptember 1-ig várjuk (a vitaindítókat és a korreferátumokat nem kell előre beküldeni).
  • november 28. 08:00 - 30. 16:00
    Interdiszciplináris jelenkor-történeti és politológiai konferencia.