SZTE Info

csontraktar_koltozes_kiemelt

Magyarországé lehet a világ legnagyobb antropológiai csontvázgyűjteménye

Európa egyik legjelentősebb embertani gyűjteménye jött létre a Szegedi Tudományegyetemen. A kialakuló egyetemi „csontraktárban” végzett szakszerű vizsgálatokkal – többek között – a járványok és a betegségek történetére derítenek fényt a kutatók.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A szegedi, történeti embertannal és paleopatológiával foglalkozó tudósok is hozzájárultak ahhoz, hogy – többek között – kiderült: Szent László hermája valóban nagy királyunk koponyájának maradványait őrzi és a szifiliszt nem Kolumbusz matrózai hurcolták be Amerikából Európába.

A neolitikumtól a 17-18. századig terjedő korokba datált, különböző régészeti ásatásokból származó, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékéhez tartozó mintegy 30 ezer humán csontvázmaradványt – a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum mintegy 40 ezres anyaga után – hazai viszonylatban a második, Európában az 5. helyre sorolhatjuk.


Régész és biológus barátsága

Több mint hetven éve született meg a szegedi egyetem embertani gyűjteménye. Két tudós barátságának hosszú távú hozadéka a felbecsülhetetlen értékű, több mint 30 ezer darabból álló leletanyag. Az első csontvázakat a régész és múzeum igazgató Móra Ferenc adta antropológus barátjának, a tanszékvezető Bartucz Lajosnak. Az oktatáshoz és kutatáshoz nélkülözhetetlen szegedi csontraktár kiegészült a Magyar Természettudományi Múzeum anyagának egy részével, mert a budapesti intézmény, helyhiány miatt, a Tisza-parti egyetemre küldött 1600 csontvázat „letéti gyűjteményként”. Az együttműködés következő lépéseként 1965-ben megállapodtak, hogy az ásatásokon a Baja – Nyíregyháza vonal fölötti (és attól nyugatra eső) terület a fővárosi, alatta a szegedi kutatók embertani gyűjtőköréhez tartozik. Később a szegedi egyetem embertani tanszékének további vezetői folyamatosan gyarapították a gyűjteményt.

- Kiállították a tanszéki folyosókon a legértékesebb csontdarabokat. Ám a gyűjtemény 25 éve kinőtte az Ady téri egyetemi tanszéki raktárak méretét, a csontok zömét ide-oda kellett költöztetni. Az akkori megyei múzeumigazgató, Trogmayer Ottó és az embertani tanszékvezető Farkas Gyula barátságának köszönhetően került el Szegedről az egyetemi gyűjtemény közel negyede Makóra. 2007-re, Marcsik Antónia vezetése alatt érte el a gyűjtemény a mai, 30 ezres leletszámot. Akkorra Makón egy használaton kívüli malom klimatizálhatatlan padlásterében, a volt Kossuth laktanya három raktárában, és a bölcsész kari épület több nedves pincéjében zsúfolódott az értékes csontgyűjtemény – érzékeltette a 6-7 ezer éves csontokat is tartalmazó kutatási anyag hányattatásait Pálfi György. A Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékét vezető egyetemi docens elmondta: idén június végén több mint hétezer csontvázmaradványt kellett visszaköltöztetniük Szegedre.


Pincéből, malomból egy helyre

Különlegesen régi, újkőkori, illetve bronzkori maradványokat, továbbá a legnagyobb avar kori temetők embertani anyagát – például a tiszafüredi, a szegvári csontvázakat – is elhozták a makói raktárból.

- Kilenc teherautót töltöttünk meg a dobozokba zárt csontokkal – érzékeltette a munka méreteit a tanszékvezető. – Igazi kalandnak számított, ahogy a sok ezer, csontokkal rakott dobozt, régi faládát lejuttattuk a malom tetőteréből. A feladatot nem tudtuk volna megoldani, ha nem kapunk segítséget a makói József Attila Gimnáziumtól. Az egyik biológiatanár, Telbisz Éva – aki néhány éve éppen a tanszékünk csontvázmaradványain folytatott kiváló kutatásai eredményeiből készítette diplomamunkáját – hadra fogta diákjait. A 70-80 fiatal, több váltásban, csatárláncban adogatta le a malompadlásról a régi csontokat rejtő ládákat.

A fuvarozásban segített a makói önkormányzat, és az egyetem bölcsész illetve természettudományi kara. A TTIK fizette az újszegedi egyetemi kollégiumok közötti egykori menza átalakítását a leleteket befogadó csontraktárrá.

- A szegedi le- és bepakoló kampány köszönhető kiváló doktoranduszom, Pósa Annamária és a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium biológia tanára, Bán Sándor lelkes közreműködésének, illetve a radnótis diákoknak, akik a makóihoz hasonló közösségi szolgálat formájában segítettek – összegzi 2007 óta folytatott küzdelem aktuális eredményeit Pálfi György, aki nagyon örül, hogy végre egy helyre és az újszegedi biológiai egyetemi épületek közelébe került az anyag, és a raktárrendezést követően az oktatói és kutatói munkát szolgálhatja Magyarország egyik legnagyobb csontgyűjteménye.

Csontraktar_koltozes_galeria
Az egyetemi csontváz gyűjtemény szállításakor készült fotók itt megtekinthetőek


Lelet és maradvány

Közérdekű muzeális gyűjtemény szeretne lenni rövidtávon, ezért következő lépésnek a rendkívüli szakmai értékű leletegyüttesük jogi helyzetének rendezését tartja a tanszékvezető. Erre a szükséges múzeumi „segéderők” biztosításához is szükség van, hiszen az utóbbi huszonöt évben a tanszék dolgozóinak létszáma felére csökkent, miközben a hallgatók száma megtízszereződött, a gyűjtemény mérete megháromszorozódott. Ugyanakkor a tanszék, mint felsőoktatási intézményi egység nem számíthat támogatásra múzeumi feladatok ellátására. A gyűjtemény fenntartása, fejlesztése, a nemzetközi színvonalú kutatási körülmények biztosítása csak a hazai múzeumi renszerbe becsatornázva képzelhető el. Ugyan a szegedi gyűjtemény néhány éve a magyarországi „stratégiai kutatási infrastruktúrák” hálózatának tagja, ez a kitüntető cím azonban nem elegendő a fennmaradáshoz.

A jogszabályok szerint régészeti lelet a cserép és a csontdarab is, ám a kettő közti különbség elnagyolt. Megoldatlan az 1711 utáni történelmi időkből – például az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, vagy a világháborúk tájékáról – származó csontleletek „jogi státusa”. A jogszabály két határvonalat szab: az 1711 előtti időszak leleteit tekinti régészeti anyagnak, illetve a 25 évnél nem régebbi csontokat nevezi igazságügyi maradványnak. A kettő közötti időszak embertani maradványainak minősítéséről nem rendelkezik pontosan a régészeti ügyeket szabályozó törvény – hozott példát az anomáliákra a járványtörténeti kutatásokkal foglalkozó Pálfi György.

Közös struktúra kialakítására törekszik az SZTE Embertani Tanszék vezetője a szegedi Móra Ferenc Múzeummal és a Magyar Természettudományi Múzeummal. Pálfi György szerint ugyanis virtuálisan megvalósítható lehet egy gigantikus „magyar humán-oszteológiai központ”. A három hazai intézmény összefogásával létrehozható, a nemzetközi programok számára megnyithatóvá és finanszírozhatóvá válhat a világ legnagyobb, több mint 70 ezer leletből álló antropológiai csontvázgyűjteménye.


Járványok és egyéb betegségek történetéről árulkodnak a csontok

 

A tüdőbaj, vagyis a TBC nyomait már neolit-kori leleteken is kimutatták a Szegedi Egyetem Embertani Tanszékén dolgozó magyar, illetve skóciai doktorandusz hallgatók. Nemzetközileg elismert kutatóbázis az universitason belüli Szegedi Humán Oszteológiai Központ.

 

DSC_3398– Nincs ellenérzés bennem, amikor emberi csontmaradványhoz nyúlok – mondja Molnár Erika. Az SZTE Embertani Tanszékének adjunktusa és gyűjteményvezetője orvosnak készült. Most biológusként „diagnosztizál” – többek között – betegségnyomokat a csontleleteken.

– Fiatal fiú volt – jelenti ki első ránézésre a tanszékvezető, Pálfi György szobájában álló csontvázról Molnár Erika. – „Jó megtartású”, vagyis minden csontdarabja megvan, ezek felszíne is jó állapotú – folytatja a magyarázatot, majd kijelenti: a koponya árul el a legtöbbet az emberről, de a kar és a lábszárcsontot is „szépnek” találja a kutatónő.

A gepida időszakból származó torzított koponyákat, illetve a hitvilággal és gyógyítási módszerekkel összefüggő különféle koponyalékelések nyomait a hallgatók is érdeklődéssel figyelik, különesen ha azokról a téma legjobb ifjú szakértője, Bereczki Zsolt tanársegéd előadásaiban hallanak. A biológia szakosok, de a medikusok számára is meglepő, hogy a csontot deformáló ízületi betegségek, vagy a törések nyomain kívül például a rosszindulatú daganatos betegségek áttétei, a szifilisz pusztítása, vagy akár a lepra és a tüdőbaj kórokozói is kimutathatók a csontokban – mutatta Molnár Erika a jellegzetes elváltozásokat az újszegedi csontraktárba kerülő leleteken.

DSC_3368A régi csontanyagokból kivonható örökítő anyag töredékek, vagyis DNS-maradványok vizsgálatával foglalkozik Pósa Annamária. A doktorandusz – Pálfi Györggyel egyetemben – fertőző megbetegedések, köztük a tuberkulózis evolúcióját kutatja.

- A technika páratlan fejlődésének köszönhetően mára eljutottunk odáig, hogy például a tüdőbajt okozó különböző baktériumok DNS-maradványai kivonhatók a csontokból és tanulmányozhatók – magyarázza a szegedi doktorandusz, aki a híres jég-múmia, Ötzi kutatására létrehozott a bolzanoi intézetben is elvégezhette vizsgálatait. Ennek köszönhetően 6-7 ezer éves emberi fogból sikerült kimutatnia a pusztító „baci” DNS-maradványait.

A szegedi kutatók és tanítványaik – például Kristóf Lilla Alida – bekapcsolódtak – többek között – Széchenyi Pál (1645-1710) érsek múmiájával kapcsolatos, illetve a Szent László király hermájához kötődő kutatásokba is. Erről számos publikáció született, a nagyszerű teljesítményről többek között a NatGeo is beszámolt.

A történeti embertannal, paleopatológiával foglalkozó tudósok eredményeikkel nagyon hasznos információkkal szolgálhatnak nemcsak a régészek, a történészek, hanem a modern orvosbiológiai kutatások számára is.

 

Újszászi Ilona

 

(A cikk rövidített változata megjelent a Délmagyarország 2013. július 6-i számában. A fotókat Karnok Csaba és Pálfi György készítette.)



uszt_logo_rgb Infoblokk3_ESZA_egyes

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2017. december 06.

kiemelt_Dux_Laszlo

Biológia, kémia és fizika tantárgyból, valamint a Nobel-díjas rektor életéből, munkásságából áll össze évről évre az egyre népszerűbb SZTE Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny kérdéssora. A zsűri elnökével, prof. Dr. Dux László tanszékvezető egyetemi tanárral a Szent-Györgyi-örökségről és a középiskolások versenyéről beszélgettünk.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • december 18.
    10:00 - 14:30
    A Paál Zoltán díj átadása. A Katalízis Munkabizottság elnökének megválasztása. Sápi András (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék) – Tervezett Katalízis: Nano- és in-situ technológiákkal a nagy aktivitás és szelektivitás felé. Havasi Viktor (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék, PhD munka bemutató) – Ritkaföldfémekkel dópolt stroncium-aluminátok hasznosítása a fotokatalízisben. Ádám Adél (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Nikkel nanorészecskék előállítása, jellemzése és felhasználása katalizátorként SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék). Varga Gábor (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Átmenetifém-aminosav komplex-CaAl-réteges kettős hidroxid kompozitok készítése, szerkezetvizsgálatuk és katalitikus alkalmazásaik. Mészáros Rebeka, Ötvös Sándor Balázs, Varga Gábor, Kocsis Marianna, Pálinkó István, Fülöp Ferenc (SZTE Gyógyszerkémiai Intézet) – Hatékony heterogén ezüst katalizátor fejlesztése terminális alkinek közvetlen nitrillé alakításához. Gyulavári Tamás Zsolt (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék) – Látható fénnyel gerjeszthető titán-dioxidok előállítása és jellemzése. Musza Katalin (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Cu/Cu2O nanorészecskék szintézise, jellemzése és katalitikus aktivitásuk egy kapcsolási reakcióban. Tungler Antal (MTA Energiatudományi Kutatóközpont) – Gyógyszeripari szennyvizek ártalmatlanítása és hasznosítása.
  • december 19.
    10:00 - 16:47
    Az MTA Elektrokémiai Munkabizottság tudományos ülésének programja: Janáky Csaba (SZTE) – Új eredmények és kutatási irányok a szegedi fotoelektrokémiában. Kormányos Attila (SZTE) – Vezető polimer alapú összetett elektródok fotoelektrokémiája. Samu Gergely Ferenc (SZTE) – Optikailag aktív perovszkit elektródok vizsgálata. Kovács Noémi (ELTE) – Titánötvözetek elektrokémiai stabilitásának vizsgálata kettős potenciodinamikus vezérlést alkalmazó módszerekkel. Szekeres Krisztina Júlia (ELTE) – Vezető polimerfilm elektródok elektrokémiai és morfológiai vizsgálata. Pap Sándor József (MTA Energiakutató) – Réz(II)-peptid komplexek tervezése O2 elektrokatalitikus termeléséhez. Péter László (MTA Wigner) – Cirkónium elektrolitikus hidrogénezése. Tóth Péter Sándor (SZTE) – Grafén és egyéb kétdimenziós nanoszerkezetek (foto)elektrokémiai vizsgálata. Pajkossy Tamás (MTA TTK) – Egyebek. A rendezvény szervezője: SZAB Kémiai Szakbizottság Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Munkabizottság.
  • december 19.
    15:00 - 17:00
    SZAB Orvostudományi Szakbizottság Sprottudományi Munkabizottság.
  • *
    december 19.
    17:00 - 18:30
    Mikszáth Kálmántól kezdve Wass Alberten át Oravecz Imréig több író, illetve számos tanulmány tudós szerzője is foglalkozik az amerikai kontinensen diaszpórában élő magyarok helyzetével. Újszászi Ilona újságíró, az SZTE közkapcsolati koordinátora legújabb riportkönyvében családtörténetekkel válaszol a kérdésre: Hogyan lettek ők „amerikai magyarok”? A fotókkal, számokkal, tényekkel illusztrált könyvbemutatón szó esik az amerikai bevándorlási hullámok különbözőségeiről és tanulságairól, ami segítheti a napjainkban Európát érintő migrációs válság értelmezését is.