SZTE Info

Műhelybeszélgetések 3.:GeoLitera – „A földtudományokról kemény kötésben”

Bemutatkoztak a Szegedi Tudományegyetemen működő kiadói műhelyek – a könyvhetek történetében most először. Pál Molnár Elemér geográfussal, a GeoLitera főszerkesztőjével Újszászi Ilona újságíró, a SZEK vezetője beszélgetett.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

2013. június 8., 17 óra, Dugonics tér:

 

Hogyan jött létre ez a GeoLitera, mi hívta életre ezt a kiadói műhelyt?

– Az oktatási szerkezetnek a megváltozása. Az osztatlan oktatási struktúrában bevált jegyzetek, szakirodalmak helyett újakat kellett írni a hirtelen megváltozott új rendszerben. A Bologna-rendszerű 3+2 éves rendszerben az alapképzésben tanulókra az a jellemző, hogy a hallgató kéri az óra anyagát, vagy pedig megkérdezi, hogy hol tudja összefoglalóan elolvasni. Tehát megváltozott a hallgatói igény, másrészt pedig az addigi oktatási segédanyagok, jegyzetek, tudományos könyvek már nem feltétlenül szolgálják az egyetemi képzés új formáját. Tehát ehhez a megváltozott tartalomhoz is kerestünk formát. A kétlépcsős képzés – az alapképzés és utána a mesterképzés – azt is megkívánta, hogy olyan szinten próbáljuk meg eladni a földtudomány egyes ágazatainak a legújabb eredményeit, hogy azt be tudja fogadni a hallgatóságunk. Tehát meg kellett találni azt a kényes egyensúlyt a „majdnem ismeretterjesztés” szintje és a nagyon komoly, tudományos színvonal között. Ráadásul magyarul. Angolul ugyanis hiába létezik magas szintű tudományos előadás vagy könyv, ha azokat csak felsoroljuk mint elolvasandó szakirodalmat, nem biztos, hogy ezzel megnyerjük a hallgatóinkat a tudománynak.

 

– Hogyan épül föl a GeoLitera szakkönyv?

– Tudományos műhely a GeoLitera. Az a célunk, hogy a legegyszerűbb gondolatoktól indulva, egy azon könyvön belül, eljussunk a legbonyolultabb gondolatokig is úgy, hogy folyamatosan rávezetjük a hallgatókat a tudományos gondolkodással az anyag, vagy az adott földtudományi problémakörének megértésére.

 

– Eddig kiknek és hány könyvét gondozta a GeoLitera?

– Több mint húsz kiadvánnyal büszkélkedhet a GeoLitera. Ezek közül néhánynak a szerzője vagyok, de mindegyiknek a szerkesztője és többnek társ szerzője, illetve mindegyiknek a főszerkesztője. Nagyon átgondolt szűrőn mennek át a könyvek. Tehát a könyv nem cél nélküli kiadvány, hanem – a mi esetünkben – a könyv az mindig az oktatást és a természettudományos érdeklődést is szolgálja, és próbálunk az érdeklődő laikusok szintjén is megjelenni.

 

– Hogyan kell nekiállni egy ilyen megközelítésű műnek a megírásához az élettelen természettudományok témaköreiben?

– Szerencsére ebbe nem kell nagy dolgokat kitalálni a mi esetünkben. A földtudományok ugyanis olyan kis szeletben vannak jelen az általános és középiskolai képzésben, hogy a mi hallgatóink, a mi célközönségünk az majdnem az ABC-vel kezdi az élettelen természettudományoknak a megismerését. Mindenki hallott már kőzetekről, ásványokról, földrajzi formákról, ezek gazdasági és társadalmi vonatkozásairól. Igazából azonban a közép- és általános iskolában a földrajz arról szól, hogy vannak folyók és vannak hegyek, és hogy ezt miként ábrázoljuk térképen, de a földrajz összefüggéseit nem ismerik. Tehát úgy kell elképzelni a földtudományoknak az oktatását és a földtudományokban való járatosság megszerzését, mint egy nyelvnek a megtanulását. Először elkezdem a szavak szintén, vagy egyszerű tőmondatokban fogalmazok és utána jöhetnek a bővítményeken át az összetett mondatok is. Ugyanígy épülnek fel a könyveink is: egyszerű fogalmak, fogalmi összefüggések és utána a legkomplexebb összefüggések kifejtése egy-egy geológiai problémának a megértéséhez.

 

– Mit javasol azoknak, akik ezeket a könyveket kézbe veszik: hogyan olvassák ezeket a kiadványokat?

– Némi tárgyi tudás szükséges ehhez, de arra nagyon odafigyelünk, hogy ha valaki nem rendelkezik ezzel a fajta tárgyi tudással, akkor se tegye félre a könyvet. Például a vulkánokról szóló könyvünk a természeti környezetünknek a kialakulását olyan szinten próbálja feldolgozni, hogy nem feltétlenül kell tudni például egy-egy ásványnak a kémiai összetételét. Attól mi megértetjük, hogy e szempontból aktív területet a Kárpát-medence és tízezer évvel ezelőtt itt még vulkánok működtek. És valószínűleg tízezer év múlva is fognak vulkánok működni, csak éppen most egy nagyon csendes időszakát éli a Kárpát-medence. Vagy egy másik példa: amikor az őslényekről írunk, akkor abban benne van a laikus számára érthető táj is és benne foglaltatik ennek a tudományos vetülete is.

 

– „A földtudományokról kemény kötésben” – ez a GeoLitera mottója, jellemzője?

– E vezérmondatunk arra a minőségre utal, hogy például a szövegeket nagyon jó képek kísérik. Mert akkor autentikus a mű, ha az író, az elmesélő saját tapasztalatain, saját fotóin keresztül mutatja be ezeket a jelenségeket, ezeket a folyamatokat. De maga a GeoLitera könyv is minőségi kiadvány: kemény kötésben, nagyon jó minőségű papíron, nagyon jó minőségű fotókkal, és magyar nyelven. A könyv – szerintünk – esztétikum. Úgy gondoljuk, hogy a minőségi tartalomhoz minőségi forma jár. Ha nincs meg ez az egyensúly, akkor nem érjük el a célunkat. Ha a minőségi tartalomhoz, nem kapcsolódik könyvi minőségi forma, vagy egy minőségi könyvforma buta tartalommal telített, akkor nincs harmónia a könyvben. A könyvben akkor van csak harmónia, ha ez a kettő együtt jár.

 

– Hogyan képzeli el, a GeoLitera jövőbeli feladatát?

– Odáig jutottunk, hogy ma a földtudományokban a GeoLitera lett Magyarországon „a nagy betűs könyv”, kemény kötésben. Tehát ez azt jelenti, hogy az egyes földtudományokat művelő és írói ambícióval megáldott emberek kézirataikkal Szegeden állnak sorba. Nekünk meg kell felelni már ennek az országos elvárásnak is. Az, hogy vezető szerepet töltünk be a szakkönyvvel, nagyon sok pozitívummal jár, hiszen a Szegedi Tudományegyetem, a GeoLitera az a tudományos iskola, ahol tudományról lehet komolyan beszélni és ahol komolyan is veszik mindezt. Ám mi már nemcsak a mi hallgatóinknak írunk, hanem írunk az ELTE, vagy a debreceni és a miskolci egyetem hallgatóinak is, vagy a pécsi diákoknak, tehát mindenhova el kell juttatnunk a kiadványainkat, ahol komolyabb földtudományi oktatási központ létezik. De amikor évente már 20, és reméljük jövőre 30-40 kézirat forog, nehezebb a menedzselés. Hiszem, hogy 5 év múlva Magyarországon a földtudományokat a GeoLitera könyvekből fogják tanulni. A földtudományokban a hiteles írók 2009 óta elkötelezték magukat irányunkban. Tehát 5-10 év múlva Magyarországon mindenki a mi könyveinket fogja használni, így Szeged lesz a földtudományok központja. Viszont vannak kétségeim, hogy hogyan bírjuk mi ezt anyagilag finanszírozni.

 

– Milyen szolgáltatást igényelnek a Szegedi Egyetemi Kiadó részéről?

– Anyagi lehetőségeink most megoldottak, támogatásaink hasonlóképpen, hiszen például a Magyar Tudományos Akadémia is felismerte, hogy a GeoLitera „a” földtani műhely. Ezeket a könyveket nemcsak a szűk szakmai közösségnek szánjuk, szeretnénk elérni a szélesebb olvasóközönséget. Ott vagyunk minden egyetemi központban, ott vagyunk minden nagyobb jegyzetboltban, de például szívesen bekapcsolódnánk egy nagyobb könyvterjesztői hálózatba is. Ám ezt a folyamatot menedzselni már nincs erőnk, nincs kapacitásunk. Egy szolgáltató egyetemi kiadót képzelnénk el, amely segíti a hozzánk hasonló műhelyeket. A műhelyek elvégzik a munkájukat, mert ők tudják a legjobban a saját tudományterületükön, hogy mit és hogyan kell elkészíteni, viszont abban az egyetemi kiadó nagyon sokat tudna segíteni, hogy egyenlő partnerként kezeljék a kisebb kiadói műhelyeket például a terjesztői hálózatok, hogy a könyveinket el tudjuk juttatni azokhoz, akiknek mi szánjuk. Olvasónknak tekintünk – a szakmán kívül – mindenkit, az érdeklődő laikusokat is, hiszen nagyon széles spektrumon mozognak a könyveink: a dinoszauruszoktól kezdve, a vulkánokon át, a táj és az időjárás társadalmi és gazdasági összefüggéseinek a tárgyalásáig sokféle tudományos és népszerű témájú művel jelentkezik a GeoLitera.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2017. december 06.

kiemelt_Dux_Laszlo

Biológia, kémia és fizika tantárgyból, valamint a Nobel-díjas rektor életéből, munkásságából áll össze évről évre az egyre népszerűbb SZTE Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny kérdéssora. A zsűri elnökével, prof. Dr. Dux László tanszékvezető egyetemi tanárral a Szent-Györgyi-örökségről és a középiskolások versenyéről beszélgettünk.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • december 5. 17:00 - 15. 20:00
    Az SZTE 2017-es Szent-Györgyi emlékév programjaként az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság Kulturális Iroda Minden, ami C-vitamin címmel fotópályázatot hirdetett. A felhívására érkező fényképeket tekinthetik meg a kiállításon. A kiállítást megnyitja: Dr. Datki Zsolt neurobiológus (SZTE ÁOK). Közreműködik: Dr. Kosztolányi József egyetemi docens (SZTE TTIK Bolyai Intézet). A fotókiállítás 2017. december 15-ig, munkanapokon 8-20 óra között tekinthető meg.
  • december 11.
    06:28 - 06:28
    Az SZTE Mentor(h)áló projektjének Pedagógiai esték sorozatában Kozma-Vízkeleti Dániel család- és pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus az alábbi kérdésekre keresi a választ: Valóban papír-e a papír? Mit várunk egy ünneptől? Mi a lélektani jelentősége a hétköznapi rutin megtörésének? Van-e lelki jelentősége az ünnepi viseletnek? Hogyan őrizzük meg hagyományainkat a megváltozó rítusok során? Jobb-e a Halloween és a Valentin-nap a hagyományos ünnepeknél – mit adnak nekünk az újonnan divatossá vált események? És tényleg, miért fontosak azok a hétköznapi apróságok…?
  • december 11.
    17:00 - 18:30
    Dudás Csilla, kétszeres Sófi-ösztöndíjas PhD vegyészhallgatóval (SZTE, TTIK) Újszászi Ilona újságíró (SZTE NKI) beszélget.
  • december 12.
    17:30 - 18:00
    Az SZTE Mentor(h)áló projekt és a Szent-Györgyi Albert Agóra „vetítős” sorozatának témája: Irán és Burma. Kalauzunk: Németh György, aki sokáig pedagógus-technikus a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd az MTI újságíró-fotóriportere volt 24 évig, most szabadúszó, illetve nyugdíjas fotográfus. Ez a két különleges és a hétköznapi utazó számára kevésbé elérhető úticél gyönyörűséges fotói lesznek láthatók, megspékelve azzal a témával, hogy "Hogyan készüljön egy fotós, ha ismeretlen tájakon, ismeretlen kultúrát szándékozik megörökíteni?".
  • december 15.
    06:16 - 06:16
    Az SZTE Mentor(h)áló projekt és a Somogyi-könyvtár közös, Pedagógiai esték című sorozatának advent váró programjának vendége: Kondé Lajos, a szegedi Dóm plébánosa, akinek az ifjúságért végzett munkáját Pro Urbe Szeged-díjjal és Csongrád megye díszpolgári címével is elismerték már.