SZTE Info

Műhelybeszélgetések 3.:GeoLitera – „A földtudományokról kemény kötésben”

Bemutatkoztak a Szegedi Tudományegyetemen működő kiadói műhelyek – a könyvhetek történetében most először. Pál Molnár Elemér geográfussal, a GeoLitera főszerkesztőjével Újszászi Ilona újságíró, a SZEK vezetője beszélgetett.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

2013. június 8., 17 óra, Dugonics tér:

 

Hogyan jött létre ez a GeoLitera, mi hívta életre ezt a kiadói műhelyt?

– Az oktatási szerkezetnek a megváltozása. Az osztatlan oktatási struktúrában bevált jegyzetek, szakirodalmak helyett újakat kellett írni a hirtelen megváltozott új rendszerben. A Bologna-rendszerű 3+2 éves rendszerben az alapképzésben tanulókra az a jellemző, hogy a hallgató kéri az óra anyagát, vagy pedig megkérdezi, hogy hol tudja összefoglalóan elolvasni. Tehát megváltozott a hallgatói igény, másrészt pedig az addigi oktatási segédanyagok, jegyzetek, tudományos könyvek már nem feltétlenül szolgálják az egyetemi képzés új formáját. Tehát ehhez a megváltozott tartalomhoz is kerestünk formát. A kétlépcsős képzés – az alapképzés és utána a mesterképzés – azt is megkívánta, hogy olyan szinten próbáljuk meg eladni a földtudomány egyes ágazatainak a legújabb eredményeit, hogy azt be tudja fogadni a hallgatóságunk. Tehát meg kellett találni azt a kényes egyensúlyt a „majdnem ismeretterjesztés” szintje és a nagyon komoly, tudományos színvonal között. Ráadásul magyarul. Angolul ugyanis hiába létezik magas szintű tudományos előadás vagy könyv, ha azokat csak felsoroljuk mint elolvasandó szakirodalmat, nem biztos, hogy ezzel megnyerjük a hallgatóinkat a tudománynak.

 

– Hogyan épül föl a GeoLitera szakkönyv?

– Tudományos műhely a GeoLitera. Az a célunk, hogy a legegyszerűbb gondolatoktól indulva, egy azon könyvön belül, eljussunk a legbonyolultabb gondolatokig is úgy, hogy folyamatosan rávezetjük a hallgatókat a tudományos gondolkodással az anyag, vagy az adott földtudományi problémakörének megértésére.

 

– Eddig kiknek és hány könyvét gondozta a GeoLitera?

– Több mint húsz kiadvánnyal büszkélkedhet a GeoLitera. Ezek közül néhánynak a szerzője vagyok, de mindegyiknek a szerkesztője és többnek társ szerzője, illetve mindegyiknek a főszerkesztője. Nagyon átgondolt szűrőn mennek át a könyvek. Tehát a könyv nem cél nélküli kiadvány, hanem – a mi esetünkben – a könyv az mindig az oktatást és a természettudományos érdeklődést is szolgálja, és próbálunk az érdeklődő laikusok szintjén is megjelenni.

 

– Hogyan kell nekiállni egy ilyen megközelítésű műnek a megírásához az élettelen természettudományok témaköreiben?

– Szerencsére ebbe nem kell nagy dolgokat kitalálni a mi esetünkben. A földtudományok ugyanis olyan kis szeletben vannak jelen az általános és középiskolai képzésben, hogy a mi hallgatóink, a mi célközönségünk az majdnem az ABC-vel kezdi az élettelen természettudományoknak a megismerését. Mindenki hallott már kőzetekről, ásványokról, földrajzi formákról, ezek gazdasági és társadalmi vonatkozásairól. Igazából azonban a közép- és általános iskolában a földrajz arról szól, hogy vannak folyók és vannak hegyek, és hogy ezt miként ábrázoljuk térképen, de a földrajz összefüggéseit nem ismerik. Tehát úgy kell elképzelni a földtudományoknak az oktatását és a földtudományokban való járatosság megszerzését, mint egy nyelvnek a megtanulását. Először elkezdem a szavak szintén, vagy egyszerű tőmondatokban fogalmazok és utána jöhetnek a bővítményeken át az összetett mondatok is. Ugyanígy épülnek fel a könyveink is: egyszerű fogalmak, fogalmi összefüggések és utána a legkomplexebb összefüggések kifejtése egy-egy geológiai problémának a megértéséhez.

 

– Mit javasol azoknak, akik ezeket a könyveket kézbe veszik: hogyan olvassák ezeket a kiadványokat?

– Némi tárgyi tudás szükséges ehhez, de arra nagyon odafigyelünk, hogy ha valaki nem rendelkezik ezzel a fajta tárgyi tudással, akkor se tegye félre a könyvet. Például a vulkánokról szóló könyvünk a természeti környezetünknek a kialakulását olyan szinten próbálja feldolgozni, hogy nem feltétlenül kell tudni például egy-egy ásványnak a kémiai összetételét. Attól mi megértetjük, hogy e szempontból aktív területet a Kárpát-medence és tízezer évvel ezelőtt itt még vulkánok működtek. És valószínűleg tízezer év múlva is fognak vulkánok működni, csak éppen most egy nagyon csendes időszakát éli a Kárpát-medence. Vagy egy másik példa: amikor az őslényekről írunk, akkor abban benne van a laikus számára érthető táj is és benne foglaltatik ennek a tudományos vetülete is.

 

– „A földtudományokról kemény kötésben” – ez a GeoLitera mottója, jellemzője?

– E vezérmondatunk arra a minőségre utal, hogy például a szövegeket nagyon jó képek kísérik. Mert akkor autentikus a mű, ha az író, az elmesélő saját tapasztalatain, saját fotóin keresztül mutatja be ezeket a jelenségeket, ezeket a folyamatokat. De maga a GeoLitera könyv is minőségi kiadvány: kemény kötésben, nagyon jó minőségű papíron, nagyon jó minőségű fotókkal, és magyar nyelven. A könyv – szerintünk – esztétikum. Úgy gondoljuk, hogy a minőségi tartalomhoz minőségi forma jár. Ha nincs meg ez az egyensúly, akkor nem érjük el a célunkat. Ha a minőségi tartalomhoz, nem kapcsolódik könyvi minőségi forma, vagy egy minőségi könyvforma buta tartalommal telített, akkor nincs harmónia a könyvben. A könyvben akkor van csak harmónia, ha ez a kettő együtt jár.

 

– Hogyan képzeli el, a GeoLitera jövőbeli feladatát?

– Odáig jutottunk, hogy ma a földtudományokban a GeoLitera lett Magyarországon „a nagy betűs könyv”, kemény kötésben. Tehát ez azt jelenti, hogy az egyes földtudományokat művelő és írói ambícióval megáldott emberek kézirataikkal Szegeden állnak sorba. Nekünk meg kell felelni már ennek az országos elvárásnak is. Az, hogy vezető szerepet töltünk be a szakkönyvvel, nagyon sok pozitívummal jár, hiszen a Szegedi Tudományegyetem, a GeoLitera az a tudományos iskola, ahol tudományról lehet komolyan beszélni és ahol komolyan is veszik mindezt. Ám mi már nemcsak a mi hallgatóinknak írunk, hanem írunk az ELTE, vagy a debreceni és a miskolci egyetem hallgatóinak is, vagy a pécsi diákoknak, tehát mindenhova el kell juttatnunk a kiadványainkat, ahol komolyabb földtudományi oktatási központ létezik. De amikor évente már 20, és reméljük jövőre 30-40 kézirat forog, nehezebb a menedzselés. Hiszem, hogy 5 év múlva Magyarországon a földtudományokat a GeoLitera könyvekből fogják tanulni. A földtudományokban a hiteles írók 2009 óta elkötelezték magukat irányunkban. Tehát 5-10 év múlva Magyarországon mindenki a mi könyveinket fogja használni, így Szeged lesz a földtudományok központja. Viszont vannak kétségeim, hogy hogyan bírjuk mi ezt anyagilag finanszírozni.

 

– Milyen szolgáltatást igényelnek a Szegedi Egyetemi Kiadó részéről?

– Anyagi lehetőségeink most megoldottak, támogatásaink hasonlóképpen, hiszen például a Magyar Tudományos Akadémia is felismerte, hogy a GeoLitera „a” földtani műhely. Ezeket a könyveket nemcsak a szűk szakmai közösségnek szánjuk, szeretnénk elérni a szélesebb olvasóközönséget. Ott vagyunk minden egyetemi központban, ott vagyunk minden nagyobb jegyzetboltban, de például szívesen bekapcsolódnánk egy nagyobb könyvterjesztői hálózatba is. Ám ezt a folyamatot menedzselni már nincs erőnk, nincs kapacitásunk. Egy szolgáltató egyetemi kiadót képzelnénk el, amely segíti a hozzánk hasonló műhelyeket. A műhelyek elvégzik a munkájukat, mert ők tudják a legjobban a saját tudományterületükön, hogy mit és hogyan kell elkészíteni, viszont abban az egyetemi kiadó nagyon sokat tudna segíteni, hogy egyenlő partnerként kezeljék a kisebb kiadói műhelyeket például a terjesztői hálózatok, hogy a könyveinket el tudjuk juttatni azokhoz, akiknek mi szánjuk. Olvasónknak tekintünk – a szakmán kívül – mindenkit, az érdeklődő laikusokat is, hiszen nagyon széles spektrumon mozognak a könyveink: a dinoszauruszoktól kezdve, a vulkánokon át, a táj és az időjárás társadalmi és gazdasági összefüggéseinek a tárgyalásáig sokféle tudományos és népszerű témájú művel jelentkezik a GeoLitera.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2017. október 03.

Kiemelt_Antalicz_B

Első díjat nyert az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, és egyedül épített a lézerfényt mérni képes szenzort. Felsőfokon beszél németül, angolul olvas szakcikkeket, miközben kínaiul tanul. A kollégiumában segíti az önképzőkör munkáját, s emellett egy új kutatási projekthez számítógépes szoftvert ír. Ő Antalicz Balázs, a Szegedi Tudományegyetem MSc-képzéses fizika szakos hallgatója, akitől leckét kaptunk lendületből és szakmai elhivatottságból.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • október 5. 09:00 - 22. 19:00
    A kiállítás szervezője: SZAB Művészeti Szakbizottság.
  • október 6. 08:00 - december 20. 08:00
    A szegedi szecessziós épületeket szokatlan szemszögbôl mutatja meg a tárlat. Az épületekre jellemzô szecessziós részleteket láthatjuk viszont fotókon. Olyan perspektívából, madártávlatból, ahogy az utca embere nem láthatja ôket. A kiállítás megtekinthetô december 20-ig.
  • október 7. 14:00 - november 10. 08:00
    A Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületével karöltve, szalonjelleggel a MAOE teljes képzômûvészeti tagságát megszólaltató tárlatot mutat be a REÖK. Ennek a kiállításnak a korábbi években különbözô, nagyhírû intézmények, mint például a szentendrei MûvészetMalom adott helyet. Az eddigi évek tapasztalatai alapján a szegedi kiállítóházba is 6-800 mûvész alkotását várjuk. A kiállítás megtekinthetô november 10-ig. Belépôjegy 500 Ft.
  • október 9. 15:00 - november 10. 20:00
    A fényképeket a szerző Juhász Antalnak az 1960-as évek óta végzett néprajzi terepmunkáin készítette. Az idő tájt a tanyai emberek a gazdasági, társadalmi változások időszakát élték. Évtizedek múltán látjuk, hogy a felvételek többnyire egy még paraszti életformában élt nemzedék hétköznapi munkáját, ünnepeit dokumentálják.
  • október 9. 18:00 - 21. 20:00
    Megnyitja: Bene Zoltán író, a Szeged folyóirat fôszerkesztôje Közremûködik: Csanádi Hajnalka (ének), Nemes Levente (doromb, dob) Nagy Károly (Szeged, 1952) Vinkler-díjas festô- és grafikusmûvész, a „Szeged kultúrájáért díj” 2017. évi kitüntetettje. A szegedi Tanárképzô Fôiskolán földrajz-rajz szakos tanári diplomát szerzett, majd elvégezte a Képzômûvészeti Fôiskola továbbképzô kurzusát. Tanított általános iskolákban (Algyô, Deszk), az Eötvös Gimnáziumban és mûvészeti iskolákban (Lyra, Classic) rajz és vizuális kultúra tantárgyat, médiaismeretet. A Szegedi Szépmíves Céh szabadiskolájában rajzot, festészetet és fotózást oktat. 1990 óta vezet nyári mûvésztelepeket. Fest olajjal és akrillal, készít akvarellt, ecsetrajzot, hagyományos sokszorosító grafikával és computer grafikával is foglalkozik. Elnöke a Szegedi Szépmíves Céhnek, tagja a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének. Megtekinthetô október 21-ig, hétköznapokon 08.00–22.00, szombaton 09.00–20.00 óráig.