Láttam a csigát meztelen a pókhálós falon át
lepisáltam egy fát
ezen a bolygón nem élnek az álmaiknak
furcsa köntösben járnak a lények
csak a falon nyugszik meg szemem
és elrejtem minden gondolatom
mert kannibálok röhögnek ezen a fűzfás hajnalon
miért kell bebizonyítanom hogy
a szeder szemű lány létezik
és a kis manó furulyával a tűz körűl jár
a falon indián nézi milyen szép a vadon
és bölények kelnek át a folyón
alkonyatkor a levegő lehűl
a fáradt kisgyerek enni kér és anyja ölébe űl.
Kovács László