Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Mikor és miért választottátok a kajak-kenut sportágatoknak?
Sík Márton: 1995-ben kezdtem el kajakozni, miután kipróbáltam néhány sportágat, mint a dzsúdót vagy az úszást. Végül a Tisza közelsége és a jó közösség miatt a Vízitelepen ragadtam. Kezdetben a Szőke Tisza Ifjúsági Hajósegyletbe jártunk edzésekre, majd a Szegedi Olajbányász színeit képviseltük, melyből megalakult jelenlegi egyesületünk, a Démász Szeged VE. Szüleim tanácsára kezdtem el sportolni és a Tiszán evezgetve tényleg nem volt nehéz megszeretni a kajak-kenut. Első sikerem, a Duna-maratoni minikajakban elért ezüstérmem meghozta a kedvem a komolyabb felkészülésekhez, és innen nem volt megállás a versenysportig.
Csamangó Attila: Én 3 évvel korábban kezdtem. Engem a szüleim először kajakozni vittek el, és meg is maradtam e tradicionális magyar sikersportágnál.
– Egy sportoló örök álma, hogy hazai közönség előtt szerepelhessen. Nektek ez duplán sikerülhet, hiszen Szeged rendezi a 2006-os síkvízi kajak-kenu világbajnokságot.
S. M.: Most teljes erőbedobással arra koncentrálunk, hogy sikerüljön indulási jogot szereznünk. A válogatókra készülünk, most ez az elsődleges feladatunk. Hazai vízben mérettetünk meg, hiszen mindkettő selejtezőnek a Maty-ér ad otthont. Akkor indulhatunk, ha mindkétszer az élen végzünk. A felkészülésünkre nem lehet panaszunk, mindenképp hasznos volt. A tavalyi, zágrábi világbajnokság után kaptunk néhány hét pihenőt, majd újult erővel kezdtük meg az alapozó időszakot. Melegvízi edzőtáborban öt hétig Dél-Afrikában jártunk, ahol napi két vízi és egy szárazföldi tréningen vettük részt. A kinn töltött idő alatt nyolcszáz kilométert eveztünk.
Cs. A.: Az egész év alatt kiváló volt a hangulat a csapat tagjai között. Trénerünk, Séra Miklós irányításával már három éve készülünk együtt. A szegedi vb-n két számban szeretnénk indulni, kajak kettes 500 méteren, valamint hosszabb távon, 1000 méteren, de itt már négyesben. Mindkettő olimpiai szám, így sokak számára kedvelt.

 

Sík Márton (balra) és Csamangó Attila a szegedi vb-n is dobogóra állna. Fotó: Démász Szeged VE-archív

 

– Esetleg világbajnoki érem? Az utánpótlás korosztályban sokszor legyőzhetetlennek bizonyultatok.
Cs. A.: Ezért dolgozunk keményen nap mint nap. Konkrétan nem jelenteném ki, hogy csak a dobogóval lennénk elégedettek, hiszen rengeteg jó egység kerül majd a fináléba. Az utánpótlásban elért sikereinkből lehet meríteni, de a felnőttek mezőnye azért más. Nehéz egyik pillanatról a másikra berobbanni a világ élvonalába. A 23 éven aluliak korosztályában tényleg jól ment, a 2004-es poznani Európa-bajnokságon kettő, míg a 2005-ös plovdivi EB-n egy kontinentális bajnoki címet szereztünk. Országos szinten már a felnőtteknél is letettük névjegyünket, kajak négyesben 200 méteren országos bajnokok lettünk. Ez volt az első aranyérmünk, melyet, reméljük, még sok követ pályafutásunk során.
S. M.: Tavaly vettünk részt az első felnőtt világversenyünkön. Bár sem Poznanban, sem Zágrábban nem a mostani számunkban indultunk, mindkettőben bejutottunk a fináléba. Ha sikerülne kijutni a vb-re, akkor lennék elégedett, ha a lehető legjobb eredményt tudnánk elérni. Nyilvánvalóan nagyon gyorsan kell kajakozni ahhoz, hogy jó helyen érjünk célba, különösen, hogy mindenki előtt!
– Sokszoros országos magyar bajnokok vagytok, már az athéni előolimpián is indultatok. Ezek szerint pompásan össze tudjátok egyeztetni a sportot a tanulással.
S. M.: Az előolimpia óriási élmény volt, dobogósok lettünk, csak megerősödött bennünk a közös cél, a 2008-as olimpiai részvétel. Ezért is koncentrálunk már az említett versenyszámokra. Tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Karán folytatom, ahol vállalkozásmenedzser szakon harmadéves vagyok. Nem könnyű mindenhol jól teljesíteni és maximálisan megfelelni, de nagyon igyekszem. Lassan elkezdődik a vizsgaidőszak is, ami pont egybeesik a felkészülés egyik legfontosabb szakaszával, a válogatóversenyekre való edzésekkel. Megteszem, amit tudok. A tanári kar a lehetőségeihez képest támogat a munkámban, amit nagyon köszönök. Ugyanígy az évfolyamtársak, akik jegyzetekkel segítenek ki. Biztosan nagy könnyebbség lesz, ha jövőre végzek tanulmányaimmal, és tényleg „csak” a kajakozásra kell majd koncentrálnom.
Cs. A.: Én a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pedagógia szakára járok, levelezőn. Eleinte testnevelés-rekreáció szakra jártam, de a sport miatt váltanom kellett. Jelenleg másodéves vagyok, úgy érzem, sikerül a kajak mellett ezen a téren is helyt állnom.
– Hol készültök most, különösen árvíz idején?
S. M.: A Tisza magas vízállása nem befolyásolja a felkészülésünket, hiszen a Kis-Dunán evezünk, ide köt minket a válogatottság. Április 1-jén értünk haza a dél-afrikai melegvízi edzőtáborból, harmadikán már Budapesten kellett jelentkezni edzésre. Reméljük, a Tisza hamarosan visszahúzódik, és a fiatalabb korosztály is elkezdheti itt az edzéseit.
– Hogyan bírjátok erővel a fokozott terhelést?
S. M.: Mindig azt mondom, hogy a cél szentesíti az eszközt, és az eredmények mindenért kárpótolnak. Persze sok olyan dologról is le kell mondanunk, melyeket a hozzánk hasonló korú fiatalok tesznek, de a kezdetektől fogva tisztában voltunk vele, hogy élsport ezzel jár. A monoton edzéseket a csapatban kialakult jó hangulattal sokkal könnyebben végezzük el, nem is lehetne ez másképp. Attilával különösen jó a kapcsolatunk, mindig segítjük egymást, ha látjuk a másikon, hogy kicsivel gyengébben megy neki, roszszabb passzban van. Tudjuk, mi a célunk az idén, miért dolgozunk, szóval ezért hajtunk. A többi majd kiderül.