Rövid előadásom arra világít rá, hogy egy ’távoli’, gyarmati helyzetben lévő, de nem a majdani ’harmadik világhoz’ tartozó, ún. ’új’ kultúrában hogyan csapódtak le az európai modernizmus eszméi, ezeket hogyan fogadták be, módosították, értelmezték Kanadában dolgozó művészek, írók, filozófusok, irodalomtudósok. Az előfeltevés alapját a festészet, a szépirodalom, a színházművészet, illetve irodalmi, filozófiai esszék adták. Hipotézisem egyik fontos eleme, hogy rámutassak, a kanadai nemzeti kulturális öntudat formálódásával egyidejűleg megjelenő modernista törekvések egyrészt ennek a kulturális identitás-meghatározásnak fontos elemeit adják, másrészt a modernizmust a művészek maguk is részét képezik néhány évtized múlva egy mítosz-képzési folyamatnak, amelynek lényege, hogy a saját – tehát Kanadában angol vagy francia nyelven alkotó – írók, költők, művészek példája adja további művek témáját. Értelmezésem szerint a perifériák (a ’központtól’ távol eső kultúrák) érdemben hozzájárulhatnak egy-egy művészeti stílusról alkotott képünkhöz, mind a műveket magukat, mind a stílusokra vonatkozó elméleteket, szakirodalmat illetően.