„Sebed a világ, ég, hevül,
s te lelkedet érzed, a lázat.”

Előadásomban arra vállalkozom, hogy az eddig alapvetően materialista-ateista alkotóként ismert költőnek a látható világon (májá) túli valósággal való (spirituális) kapcsolatait tárjam fel versei (elsősorban az Eszmélet, az Óda, a Nem emel föl) a dekonstrukció és Hamvas Béla filozófiája ihlette értelmezésének segítségével. Meggyőződésem, hogy József Attila halálának és életének tragikusságát egyaránt az okozta, hogy – szinte emberfeletti erőfeszítései ellenére – sem találta meg vágyott kapcsolatát isteni énjével (átmán). A személyiségnek a lélektől való elválasztottsága és az egység tapasztalatának hiánya a megosztottság világában lehetetlenné tette a költői én számára a méltó és rettegésnélküli evilágbeli létezést.