Prof. Dr. Szabó Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Szegedi Tudományegyetem Optikai tanszékének egyetemi tanára.

Nagykanizsán született 1954-ben. Egyetemi tanulmányait Szegeden a József Attila Tudományegyetemen végezte, ahol 1978-ban szerzett fizikus diplomát. 1981 és 1989 között vendégkutatóként összesen 4,5 évet töltött a göttingeni Max Planck Intézetben, majd 1990 és 1996 között vendégprofesszorként 2,5 évet a houstoni Rice Egyetemen. Dolgozott az osakai, illetve a jénai egyetemen is.

A terawattos lézerek fejlesztésnek témaköréből írt doktori értekezésével 1993-ban megszerezte a fizikai tudomány doktora címet, egy évvel később a JATE Optikai és Kvantumelektronikai tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki. 2004-ben az MTA levelező tagjává választották.

Kutató munkájának központjában a lézerek fejlesztése valamint optikai módszerek ipari és orvosi alkalmazásainak tanulmányozása áll. Az alapkutatás mellett nagy hangsúlyt helyez a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazására, ennek során munkatársaival az iparban és a környezetvédelemben alkalmazható nagyérzékenységű gáz analizátorokat fejlesztett ki.

Számos szakmai testületben töltött be különböző tisztségeket. 2000-ben kinevezték az Oktatási Minisztérium Kutatás-Fejlesztési helyettes államtitkárának, amely funkciót 2002 júniusáig töltötte be. 2003-ban a Magyar Innovációs Szövetség alelnökévé, illetve az Eötvös Loránd Fizikai Társulat (ELFT) főtitkárává választották, 2004 óta a Felsőoktatási és Tudományos Tanács tagja.

Munkáját az ELFT Schmid Rezső Díjával, az MTA Fizikai Díjával, Akadémiai Díjjal ismerték el. 2004-ben Gábor Dénes Díjat kapott.