1944-ben született Szegeden, 1968-ban szerzett diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetem matematikus szakán. Előbb ösztöndíjas gyakornokként, majd tanársegédként, adjunktusként, docensként dolgozott a JATE TTK Bolyai Intézete Algebra és Számelmélet Tanszékén. Kutatómunkát az univerzális (általános) algebra területén folytatott és folytat. Az utóbbi 10 évben érdeklődése egyre inkább a matematika kultúrtörténete felé fordult.

1973-ban egyetemi doktori, 1987-ben kandidátusi fokozatot szerzett univerzális algebrai eredményei alapján. 1999-ben egy 1975-ös dolgozata — amely a matematikában szokatlanul magas idézettségű — alapján az univerzális algebrában amerikai és magyar kutatók bevezették a „Klukovits-halmaz” és a „Klukovits-polinom” fogalmát.

Matematikatörténeti vizsgálataira alapozva két új választható kurzust indított, és alapvetően átformálta a korábbi matematika történeti főkollégiumot. Elsősorban tanár szakos hallgatóknak az algebra és a számelmélet területén számos főkollégiumi előadást tartott és tart jelenleg is. Korábban diszkrét matematikai kurzusokat is tartott.

Két egyetemi jegyzetet és 14 folyóiratcikket írt. Konferencia-előadásainak száma meghaladja a 20-at.

Az 1991-92-es tanévben és 1996-99-ig a Bolyai Intézet vezetőhelyettese, 1992 és 2005 között kétszer két cikluson át a TTK általános és tudományos dékánhelyettese volt, közben 1994-95-ben 6 hónapon át a TTK megbízott dékánja. 1993 — a PhD-képzés és fokozatadás kezdete — óta előbb a JATE, majd az SZTE Doktori Tanácsa titkára, 1999-től előbb a JATE, majd az SZTE Doktori Intézete igazgatója.