A dózis, a mellékhatás is csökkenthető az új eljárással - Nanokristályok gyógyítanak

A tüdőn és az orron át juttatják a nanokristállyá alakított hatóanyagot a beteg szervezetébe. Ez az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszertechnológiai Intézetében az új kutatási irány, amelynek jelentősége óriási a gyártók, de a betegek szempontjából is.

 

Előnyök a gyógyításban

Óriási a jelentősége a Révész Piroska professzor irányításával az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszertechnológiai Intézetében végzett kutatómunkának, azaz a nanonizálásnak és az alternatív hatóanyag-bevitel kombinálásának. Egyrészt a generikumok gyártását teszi olcsóbbá, másrészt immár a hatóanyag – a szájon át bevett tablettához hasonlóan – a szisztémás keringésbe jut. E két előny közül az első hátterében az áll, hogy ha a rengeteg pénz és 10–14 év alatt elvégzett alapkutatás eredményeként új molekulákat tartalmazó, úgynevezett originális készítmények „termékoltalma” lejár, ugyanazzal a hatóanyaggal, de olcsóbban úgynevezett generikus készítmény gyártható. E fázisban az azonos hatóanyag-koncentrációt már más formulával, illetve beviteli kapuval is el lehet érni. Vagyis jól alkalmazható a szegedi egyetemen kínált módszer, amelynek második előnye, hogy olyan betegeknek is segít, akik szájon át nem szedhetnek tablettát például a gyomor-bél traktus betegsége miatt. Az pedig minden páciensnek jó, hogy ily módon a gyógyszerek káros mellékhatásai is mérsékelhetők. Mert az SZTE kutatói szem előtt tartják: minden gyógyszerfejlesztés célja a hatékonyság és a biztonság.

 
0326_Ambrus_Rita
A nagy nyomású homogenizátor az egyik legújabb berendezés, amellyel Ambrus Rita dolgozik. Fotó: Karnok Csaba

– A szájon át szedhető tabletta a legközismertebb gyógyszerbeviteli módszer. Ma már tudjuk, hogy az így a szervezetbe juttatott hatóanyagnak sok esetben csak 20–30 százalékos a hasznosíthatósága. Ám ez az arány akár 80–100 százalékos is lehet az általunk előnyben részesített, úgynevezett alternatív gyógyszerbeviteli módszerekkel. Kutatócsoportunk a hatóanyagok pulmonális, vagyis tüdőn keresztül, illetve nazális, azaz orron át szervezetbe juttatására specializálódott – magyarázza Ambrus Rita egyetemi tanársegéd.

Oldékonyság és felszívódás. E két tulajdonságtól függ az adott hatóanyag biohasznosíthatósága. E két ponton hozott áttörést a nanonizálás, a gyógyszerkutatásban 15 éve alkalmazott módszer. Ez az jelenti, hogy például a tablettába kerülő 150 mikrométeres hatóanyagszemcse méretét lecsökkentik mondjuk 500 nanométerre. E méretcsökkenéssel jelentősen növelhető a hatóanyag kioldódó és felszívódó képessége. Ebből következően csökkenthető a betegnek adandó dózis, így a káros mellékhatások mérsékelhetők.

– Jelentős eredményekre jutottunk, bár csak három és fél éve foglalkozunk nanokristályosítással – jellemzi munkájukat Ambrus Rita. Az e munkához szükséges újszerű szemléletet és tapasztalatot 2007-ben Szlovéniában gyűjtötte be a tanársegéd, míg az elengedhetetlen eszközök és technológia pályázati sikerként érkezett a szegedi gyógyszer-technológiai intézetbe. A pénzügyi támogatást pedig az ipari megbízások jelentik: idén például a Richter Gedeon Gyógyszergyárral írt alá 2 évre szóló kutatási szerződést az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszertechnológiai Intézete.

A nano tényleg „törpe”, hiszen az SI-mértékegységrendszerben a tíz a mínusz kilencediken szorzótényezőt nevezik nanonak. Óriási érték a nanonizáláshoz használható minden berendezés. Az egyik legfontosabb a nanoszemcse méretének meghatározására alkalmas készülék. Ambrus Rita kedvence a gyógyszergyár támogatásával hozzájuk kihelyezett, nagy nyomású homogenizátor. A még hiányzó berendezéseket pedig a debreceni egyetemmel és az SZBK-val kialakított együttműködés révén pótolják.

– Nanonizálni számos módon lehet. Mi a nanokristályokra specializálódunk – jelenti ki Ambrus Rita. Magyarázatként pedig hozzáteszi: a nanokristály előnye, hogy stabilizált formában az ipar is jobban tudja kezelni az egyéb nanorendszerekhez képest.

Őrlik és felépítik. A nanotechnológia az a módszer, amellyel a hatóanyag-részecskék méretét 1–1000 nanométer közé lehet csökkenteni. A nanokristályok egyik előállítási módja a részecskeromboló eljárás, amelynek első részében a nagyméretű hatóanyagkristályokat aprítják, majd nagy nyomáson kezelik. A másik, az úgynevezett felépítő technológiával a hatóanyag oldatából a megfelelő kicsapószer vagy stabilizáló oldat alkalmazásával érik el a nanotartományt.

Újszászi Ilona

forrás: delmagyar.hu