horvath_marta

Mi végre olvasunk kitalált történeteket? Irodalom, evolúció, kogníció

Miért mesél az ember kitalált történeteket egyedülállóan a föld élőlényei között? Honnan ered erre a motivációja a világ minden kultúrájában? Az irodalmi alkotás és befogadás kérdései mindig is foglalkoztatták az embert, így számos magyarázat született a kérdésre a poétikai és esztétikai problémákról való gondolkodás történetében.


Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt megjelent a válaszadásnak egy meglehetősen új módja, mely egy interdiszciplináris megközelítéssel immár az ember biológiai illetve pszichológiai adottságaiban keresi ennek a viselkedésformának a gyökerét. Abból az elképzelésből indul ki, hogy bár a kitalált történetek végtelenül sokfélék, azok a képességek, készségek és hajlamok azonban (azok a kognitív algoritmusok), melyek ezt a tevékenységet lehetővé teszik, minden ember biológiai apparátusának részei. Az evolúciós-kognitív narratológia érdeklődésének központjában éppen ez a kérdés áll: milyen biológiai adottságok fedezhetők fel a történetmondás hátterében, mik voltak azok az ősi környezeti hatások, melyek kikényszerítették ezeknek a magatartásformáknak a kiválogatódását, milyen adaptív funkciót töltöttek be ezek és milyen utat írtak le a törzs- és írnak le az egyedfejlődés során.


Az előadás a kérdésekre adott legújabb válaszokat kívánja bemutatni. A történetmondásnak egyrészt a társas viselkedésben betöltött fontos szerepét hangsúlyozza és az empátia fejlesztésével hozza összefüggésbe, másrészt a megismerés egyik módjának tekinti.