Bezár

Hírarchívum

Bara Dénes dr. (1925-2008)

Bara Dénes dr. (1925-2008)

2008. április 20.
4 perc
Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés
2008. április 16-án hosszan tartó, súlyos betegségben elhunyt Bara (1961-ig Bachrach) Dénes, a Szegedi Tudományegyetem Pathologiai Intézetének nyugalmazott egyetemi tanára. Budapesten született, a Barcsay Gimnáziumban érettségizett. Budán még dörögtek a fegyverek, amikor útra kelt barátjával, Klein Györggyel, aki azóta nemzetközi tekintélyt szerzett, Svédországban, a Nobel-díj-bizottságban tevékenykedik, hogy 1945 első napjaiban elkezdhesse orvosegyetemi tanulmányait a Szegeden már működő egyetemen. 1950-ben avatták orvosdoktorrá.
Egyetemi hallgatóként 1947-ben kezdett dolgozni a Korpássy Béla professzor vezetése alatt álló Pathologiai Intézetben, ahol 1963-ban docensi, 1970-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. Korpássy professzor tragikus halála után rövid ideig megbízott tanszékvezető volt. 1985-ben nyugdíjba vonult, 1991-ben professor emeritusnak választották. Tagja volt a Magyar Pathologusok Társaságának, a Korányi Sándor Társaságnak, a Society of European Comparative Endocrinologistsnek és az International Academy of Pathologynak.
A Pathologiai Intézetben Korpássy professzor irányítása alatt három irányú munkát végzett (oktatás, rutindiagnosztika, tudományos munka). A szívügye a tudományos kutatómunka volt. Tudományos kíváncsisága már egyetemi hallgató korában kiütközött. Ettől hajtva, az irodalom olvasása során merült fel első kutatómunkájának ötlete, amibe a Pathologiai Intézetből bevonta Kovács Kálmánt, és elnyerve Hetényi professzor, a belklinika igazgatójának a támogatását is, a belklinika kutatóival (Varró Vince, Oláh Ferenc) együtt végezte kutyakísérleteit. Picrotoxinnal a várt gyomorelváltozások helyett az agyalapon és a hypophysisben colloidgyöngyök megjelenését észlelte. Ezekben a magyar származású, Amerikában élő Gömöri György által leírt egyik hisztokémiai módszerrel kimutatta, hogy az idegsejtek által termelt hormonokról, az antidiuretikus (vizeletgátló) anyagról volt szó. Az agyalap elülső részében ilyen antidiuretikus hormonok raktárát ismerték fel, aminek a mennyiségét kísérletesen változtathatónak találták. E megfigyelései lényeges szerepet játszottak abban, hogy azóta világszerte az idegsejtekben termelt számtalan anyagot fedeztek fel (neuroszekréció). A belklinikával közös munkáról az 1951-es szegedi pathologus nagygyűlésen számoltak be.
A Pathologiai Intézetben, Korpássy professzorral együtt folytatott munkában a kutyakísérleteket az egyszerűbb, nagyszámú állatot felhasználó patkánykísérletek váltották fel. Ebbe a kísérletsorozatba számos fiatal pathologus kutatót szerveztek be, ennek során látástól vakulásig tartó, különlegesen intenzív kutatómunka folyt az ötvenes évek elején. A különlegesen lelkes csapat munkája eredményéről Budapesten, az ún. kis kongresszuson számoltak be. Később a munkatársak részben cserélődtek. Kőszegi Bélával együtt írta le az antidiuretikus anyag termelésének szekréciós ciklusát. Ez az agyalapi nagy idegsejtekben észlelhető, a központokat könnyen tudták aktiválni a vér ozmotikus nyomásának emelése segítségével, kísérletes dehidrációval. Később más fiatalokat vont be a kutatásaiba, így László Arankát, Skaliczki Józsefet, Bozóki Bélát.
Az említett kutatási eredmények alapján Bara Dénes elsőként készítette el Szegeden a kandidátusi értekezését, de a forradalom miatt 1956 helyett csak 1957-ben tudta megvédeni. Így is az első kettő egyike volt, akivel – Alföldi Lajossal együtt – Szegeden átvehette a kandidátusi oklevelet. Ezután Benoit professzor meghívása alapján elnyerte a CNRS 14 hónapos tanulmányi ösztöndíját a College de France-ba, 1958-59-ben. Párizsban, a Bois des Boulognes-i laboratóriumban, amelyben annak idején Voronoff végezte fiatalító kísérleteit, folytatta kísérleti kutatásait, amelyek során a köztiagymagokat roncsoló károsítás eltüntette mind az agyalapról, mind a hypophysis ideglebenyéből a neuroszekrétumot. A párizsi tanulmányút természetesen nem csak a kutatások továbbfejlesztését szolgálta. Igen szorgalmas kutatómunkája mellett alkalma nyílott a színes, változatos párizsi élet megismerésére is, s hosszú ideig együtt lehetett feleségével, majd szegedi tanítómesterével, Korpássy professzorral is. A párizsi meghívás időpontjában franciául még nem tudott. Az út realizálása egy évbe telt. Ez alatt reggelenként nagy szorgalommal megtanult franciául, amit Párizsban az ösztöndíjhoz tartozó nyelvtanfolyamon tökéletesített.
Párizsi tapasztalatairól hivatalos beszámolói és főleg a gyakori elbeszélései során intézeti munkatársai, barátai is részletes tudomást szereztek, szinte benne éltek a lüktető párizsi életben, mintha saját maguk is ott lettek volna. Figyelme minden részletre, de főleg a lényegre terjedt ki, színes elbeszélőkészséggel remekül elő tudta adni élményeit. A szegedi Pathologiai Intézet tagjai ebben a Korpássy-időszakban igen szoros, személyes baráti viszonyban álltak egymással, nagyon sok közös programon vettek részt, az akkoriban elterjedő gramofonlemez-hallgatástól a futballmeccsre járáson keresztül a budapesti és más vidéki kongresszuson való részvételhez csatlakozó szórakoztató programokig. Érdeklődése, műveltsége nagyon sokoldalú volt. Nem véletlen, hogy a Pathologiai Intézetbe kerülése idején Sinclair Lewis Arrowsmith című regénye volt a kedvenc olvasmánya, amely egy kutató orvosról szól. 1945 telén a keserves vonatutazáson Szeged felé Klein Györggyel a nyugatos költőket szavalták egymásnak.
Április 25-én, pénteken 14:00 órakor temetjük a szegedi Belvárosi temetőben. Feleségével, Dr. Szabó Éva nyugalmazott egyetemi docenssel, családjával gyászában együtt érzünk.
Emlékét megőrzi és szomorúan búcsúzik elhunyt tanárától a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara, annak tanácsa és a Pathologiai Intézet.
Dr. Ormos Jenő prof. emeritus
Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek