Nagy érdeklődés mellett zajlott május 27-én az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központban az Országos Atomenergia Hivatal, a Szegedi Tudományegyetem Nukleáris Medicina Intézete, a budapesti TIT Stúdió Egyesület és a Koch Sándor Csongrád Megyei TIT Szervezet közös rendezvénye.
Az „Atomenergiáról – mindenkinek” című ismeretterjesztő konferencián neves szakemberek adtak tájékoztatást az atomenergia jövőjéről, a radioaktív sugárzás mibenlétéről, veszélyeiről és az orvosi alkalmazásairól, a nukleáris biztonság hazai és nemzetközi helyzetéről, az atomerőművek biztonsági kérdéseiről és egyéb érdekességekről. Az előadásokat a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. szakkiállítása és a Magyar Nukleáris Társaság „Fiatalok a Nukleáris Energetikáért” szakcsoportja műszeres bemutatója kísérte. Az ismeretterjesztő konferencián nagy számban vettek részt az SZTE hallgatói és oktatói, valamint a szegedi középiskolák diákjai és tanárai.
Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) főigazgatója bevezetőjében elmondta: két és fél évvel ezelőtt indított országjáró körútjuk apropóját az atomenergia aktuális kérdései iránti felfokozott érdeklődés adta. Az OAH feladata pedig nem csupán az atomenergia hazai alkalmazása biztonságának garantálása, hanem az érdeklődők állandó tájékoztatása is, így a TIT-szervezetekkel és felsőfokú intézményekkel összefogva szervezik rendszeresen konferenciáikat. A rendezvényekre kezdetben a fővárosban került sor, Debrecen, Miskolc és Pécs után Szeged volt a negyedik vidéki seregszemle helyszíne. A házigazda szerepét az SZTE ÁOK Nukleáris Medicina Intézete töltötte be. Az intézetet vezető Pávics László professzor a sugárzó izotópoknak a gyógyászatban betöltött szerepéről beszélt.
Az egyik legizgalmasabb előadást Koblinger László, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgató-helyettese tartotta „Sugárzó környezetünk” címmel. A szakember elmondta: a jelenlegi kutatások nagymértékben arra a kérdésre irányulnak, hogy létezik-e egyfajta küszöb, amelynél nagyobb ionizáló sugárzás mindenképpen káros következményekkel jár, illetve esetleg elképzelhető-e, hogy az átlagos sugárterhelésnél picit nagyobb dózisnak – a napfény, a vitaminok vagy az alkohol analógiájára – jótékony élettani, az immunrendszert erősítő hatásai is lehetnek.
A mai életvitelünkben – fejtette ki Koblinger László – a bennünket érő sugárzás kétharmada természetes (a Napból, a csillagközi térből, a talajból, a táplálékból s legnagyobb részt az építőanyagokból származik), egyharmada pedig mesterséges. Érdekesség, hogy a mesterséges sugárzás 95 százaléka orvosi eredetű, s csupán fél-fél százalékot képviselnek a sugárveszélyes munkahelyek és az atomerőművek hulladékai, melyektől a lakosság a leginkább tart. A Földön körülbelül 2,5 millisievert (mSv), hazánkban ennél valamivel nagyobb, mintegy 3 mSv az átlagos évi sugárterhelés. (Csak érzékeltetésképpen: egy mellkasröntgen körülbelül 1,5 mSv terhelést jelent.) Jó tudni, hogy csak az átlagos sugárzás sokszorosa vonhat maga után igazán káros következményeket – mondta el a főigazgató-helyettes. Az úgynevezett késői (sztochaszikus) hatások, melyek 10-15 év elteltével, véletlenszerűen következnek be, 100-200 mSv-től figyelhetők meg, korai (feltétlenül bekövetkező, determinisztikus) hatásokat 500-1000 mSv vált ki, míg 3000-4000 mSv-től beszélhetünk fél-halálos dózisról.
P. M. L.
