Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Elindult az SZTE Tehetségpont által szervezett tudománynépszerűsítő előadás-sorozat, a Science Café, melynek a Szent-Györgyi Albert Agóra Informatóriuma ad otthont.
Az SZTE Tehetségpont által indított, TÁMOP-támogatással létrejött előadás-sorozat hét előadásból áll az őszi szemeszterben. A Science Café – melyet kreditekért teljesíthető kurzusként a hallgatók is felvehetnek – három fő céllal jött létre: a Szegedi Tudományegyetem népszerűsítése a középiskolákban, a tudomány népszerűsítése és a tehetséggondozás.
Az első, szeptember 19-i esten a „Lézeres eljárásokkal készített optikai rácsok és alkalmazásaik” témát járta körül előadásában Vass Csaba. Az SZTE TTIK Optikai és Kvantumelektronikai Tanszéken dolgozó fizikus előadását saját kutatásait és eredményeit osztotta meg a szépszámú hallgatósággal. – Vannak anyagok, melyeket nem lehet a hagyományos módon megmunkálni – kezdte Vass Csaba, kifejtve, hogy minden az alapkutatással kezdődik. Ez alapján megállapítható, hogy a széles hullámhosszban átlátszó anyagok (például ömlesztett kvarc, zafír) alkalmazási területei az optika, a spektroszkópia, a mikrooptika és a mikrofluridika. Ezután rákanyarodott a megmunkálási technikákra, két eljárással ismertetve meg a hallgatóságot.
Az egyik a többlépéses eljárás UV-fénnyel, ahol minél kisebb a hullámhossz, annál kisebb struktúra érhető el. Különböző technikái léteznek, mint a porfúvás, a hidrogénfluoridos maratás vagy az ion- és plazmamaratásos technika, mely elég bonyolult és drága, viszont jó minőségű. A másik eljárás a közvetlen lézeres, ami az előadás központi témája is volt. Ennek elsődleges problémája a céltárgy átlátszósága, ahol nincs fényelnyerés, előnye viszont, hogy elég a maszkokat cserélgetni. A szakember ismertetett egy folyamatot, mely során egy átlátszó anyagot megvilágít lézerrel, mögé fényelnyerő anyagot helyez, és 3 nanométeres egységekben munkálja meg az anyagot, ezt nevezik lézeres hátoldali folyadékos maratásnak (LIBWE). Ennek közvetlen eredménye nincs, de az alapkutatásnak fontos része.
Rácskészítés során minél nagyobb a szög, annál sűrűbbek a vonalak, és megszabható, hogy milyen finom feloldású struktúra készíthető. Az optikai rácsok alkalmazásának különböző módja van. Lehet alkalmazni transzmissziós rácsként, ahol szuperlézerrel készített lapba írt rácsokról beszélünk. A hullámvezető bioszenzorok esetében a rácsok már a lapon vannak, a célja pedig, hogy a rácskészítés átlátszó vékonyrétegben történjen. Létezik egy reflexiós rács is, amelynek megmunkálása rétegrendszerben történik, ezáltal például fémből is lehet lenyomatot készíteni. Végül a polarizátorok készítésről esett szó, melyek mai alkalmazása többek között a napszemüvegeknél vagy épp a 3D-s tévéknél köszön vissza.
Gábor Viktor
