Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Kopasz Márta kisgrafikáinak és Nyilasy Sándor festményeinek szenteltek kiállítást a Reök-palotában. A két kiváló művész több szállal kötődött Szeged városához, illetve az egyetemhez, és jellemzően szerette megajándékozni környezetét a munkáival.
Idén januárban két új kiállítás is nyílik a szegedi Reök-palotában: olyan művészeknek állítanak emléket, akik a várost választották alkotásuk témájává. Az első emeleten négy termet szenteltek a nyolcvan éve elhunyt festő, Nyilasy Sándor munkáinak. A közel ötven képből álló tárlat két részből tevődik össze: a Móra Ferenc Múzeum kollekciójából, amelyet ritka és értékes gyűjtői darabok egészítenek ki. A festmények mellett helyet kapott egy rajzkollekció, valamint egy Nyilasyt ábrázoló arckép is, melyet Rippl-Rónai József készített. Nyilasy Sándor (1873-1934) Szegeden született, és a nagybányai művésztelep tagja volt. Műremekeinek visszatérő témája volt Szeged városa, a térség mindennapi élete. – Nyilasy egyik különlegessége, hogy az első gondolat spontaneitását képes volt megőrizni, és át tudta ültetni a frissességet a vászonra is. Ezt az erényt csak kevés művész mondhatja magáénak – jegyezte meg a festmények bemutatása során Nátyi Róbert, a Reök művészeti vezetője. A festő másik egyedi szokása volt, hogy a vacsorameghívásokat egy-egy saját maga által készített kicsiny képpel köszönte meg. Bár Nyilasy Sándor a századforduló kiemelkedő festője volt, és a szakirodalomban is rendszeresen említik, monográfiája mind a mai napig hiányos. A komoly összefoglaló hiányát ráadásul az is nehezíti, hogy a művész nem dátumozta a munkáit, csak aláírta azokat. – Az emlékkiállításunkkal ezt a folyamatot is segíteni szeretnénk – mondta Nátyi Róbert, aki egyben az SZTE Rajz-Művészettörténeti Tanszék tanszékvezető-helyettes egyetemi adjunktusa.
A második emeleten több mint ötven kisebb-nagyobb kisgrafika kapott helyet, melyek Kopasz Márta nemzetközi hírű magyar festő- és grafikusművész munkái. A kisgrafika elnevezés egyaránt vonatkozik a méretre és a tartalomra. Ezek az ábrák többnyire könyvekbe készültek mint illusztráció (ezek az ex-librisek), vagy pedig meghívót, korabeli üdvözlőkártyát díszítettek. Kopasz Márta (1911-2011) az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karának címzetes főiskolai tanára és grafikai lektora volt. A grafikai lektor, mint ahogy arra Ibos Éva művészettörténész rámutatott, szakdolgozatokhoz készített különböző illusztrációkat. Ez az állás, bár idő közben kiment a divatból, hozzájárult a művésznő tehetségének kibontakoztatásához. A művésznő ráadásul előszeretettel ajándékozta meg környezetét a munkáival. Az egyszerű, mégis bensőséges hangulatú kisgrafikák mérete ugyan változhat, ám témájukban mindig Szegedhez kötődnek. Készített lapokat a Szegedi Tudományegyetem jubileumára ugyanúgy, mint ahogy a város jellegzetes épületei vagy azok sziluettje is visszatérő elemek munkáiban. Nem hiába nevezik „a szegedi kisgrafika nagyasszonyának”.
Őszi Tamás
