Bezár

Hírarchívum

Egy elsőháborús katona a Kisszínházban

Egy elsőháborús katona a Kisszínházban

2014. november 20.
2 perc

2014. november 21-én tartják Jaroslav Hašek Švejkjének bemutatóját a Kisszínházban. A szegedi közönség számára a darab ismerős lehet, ugyanis a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében idén az újszegedi színpadon már láthatták a Bodolay Géza rendezte darabot.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Hašek hőse él és virul idestova száz éve. Talán az együgyűségnek van ilyen konzerváló ereje? Annak a képességnek, mely birtokában meg tud győzni minden bajba kevert embert, hogy őt csupán a jó szándék vezérelte tetteiben? Az örök vigyornak az arcán? Švejk, maga tényleg ilyen hülye?

Sorbán Csaba alakítása meggyőző: jelentem alássan, igen, tényleg! Kedélyesen szórja a történeteit, nem gondolkodik, mert akkor már nem katona, csak egy disznó civil, és mindenkit kihoz a sodrából. Kielégíti a nagyságos asszony szeszélyeit, vigasztalásképpen kutyát hoz a főhadnagynak; hogy a kutya az ezredes úré, az már igazán nem zavarja: ő csak jót akart. A vészféket nem akarta meghúzni, csak elmesélte, hogy ismert egy embert, aki szerint csak dísznek vannak a vonaton. Hogy meghúzták, és megállt a vonat? Emiatt igazán nem neki kell húsz koronát fizetni! A Švejkből áradó végtelen joviális degeneráltság lefegyverző erejű a k.u.k. hadsereg merev szabályok között élő tisztjeivel szemben, és egyáltalán: bármiféle önkényesen meghúzott határ ellenében. Végtére is nincs más cél, mint ép bőrrel megúszni a háborút.

A regény, így a darab is, minden dekoráló célzatú leplétől megfosztja a monarchia rogyadozó térdű hadseregét, a cseh kispolgár nyers, sörszagú szavai nem hagynak kétséget afelől, hogy a háborút is csak emberek csinálják. Itt nincsenek héroszok, Pataki Ferenc főhadnagya nyalka szoknyapecér, aki büszkén óvja tekintélyét, Schwarzburg generális (Kárász Zénó) paranoid módon védené feleségét ellenőrző körútjain. Ám itt a nők egyformán buják és csapodárak; Szilágyi Annamária játssza az összes nőalakot, hiszen rangtól, kortól függetlenül mindnek ugyanaz a „funkciója”, s talán egyben célja is. Azon már igazán felesleges meglepődni, hogy a pap részeges és szenvedélyes kártyás: Katz tisztelendő úr figuráját Jakab Tamás kelti életre.

Valójában ők valamennyien hazugok; az egyedüli őszinte ember Švejk. A háború nagy színjáték, mely szerinte azért robbant ki, mert Ferdinánd trónörökös nem volt kicsivel kövérebb. Ha az lett volna, előbb ütötte volna meg a guta, mintsem lelőjék. Nem így történt, akkor hát nem sörözünk tovább a Kehely kocsmában. Mindenki pózol: szigorúságot, csalhatatlanságot, feltétlen igazságosságot, erényességet mutat. Švejk önazonossága fényében azonban rajtuk nevetünk, a korhadt, fejükre omló szerepeiken, mert a derék elsőháborús katona mindenkit túlél.

 

SZTEinfo – Szalai Anna

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek