Bezár

SZTEhírek

KaraszAnna

„Küldetés teljesítve”

„Küldetés teljesítve”

2016. január 08.
4 perc

Kárász Anna a floridai edzőtáborból, egy átedzett nap után adott nekünk Skype-interjút. Ismert mosolygóssága, lelkesedése több ezer kilométer távolságról is baráti hangulatúvá tette a beszélgetést, amelyből kiderült, mi az, amire most igazán intenzíven koncentrál, mit kapott ő az szegedi egyetemtől, és hogyan szeretné később kamatoztatni a gazdálkodás és menedzsment szakon szerzett tudást.

Tekinthetjük-e már úgy a következő hónapokat, mint a 2016-os Rio de Janeiro-i Olimpiára való felkészülés időszakát?

 

Igazság szerint a jövő évben lesz két válogató versenyünk, amelyek alapján kiderül, hogy ki kerül az olimpiai csapatba, viszont az utóbbi két év eredményei alapján az esélyesek között vagyok, így végül is mondhatjuk, hogy az olimpiai felkészülést kezdtük meg október elején.

 

Hogyan néz ki ilyenkor egy napod akár az itthon, akár a most zajló floridai edzőtáborban?

 

Minkét helyen nagyjából ugyanúgy. Reggel felkelek, egy gyors reggeli után, 8 óra körül pedig kezdődik a vízi edzés, amit egy kiegészítő edzés követ futással vagy kondival. A délelőttöt 13 óra körül zárjuk, utána van egy kis pihenőidőnk, evéssel és többnyire alvással, amit megint vízi edzés követ. Jelenleg egy alapozó időszakot élünk, hosszabb jellegű, állóképességet fejlesztő tréningekkel. Ha olyan 18 óra körül végzünk, akkor jut egy kis idő a társasággal lenni, főzni és közösen vacsorázni. Itt Floridában egy nemzetközi csapatba csöppentem, svédekkel, norvégokkal, dánokkal, kanadaiakkal és egy ausztrál lánnyal. Nagyon élvezem a közösségben töltött órákat, szuper a hangulat.

 

Mi motivál a nehezebb napokon?

 

Alapvetően az, hogy nyilván mindig szeretnék jobb lenni saját magamnál, elsősorban a saját magam korlátait leküzdeni, tehát nagyobb teljesítményt nyújtani jövőre, mint idén.

A nehezebb napokon mindig bevillan, hogy az ellenfeleim éppen hogyan edzhetnek, vagy hogy idén jobb akarok lenni annál, akitől idén kikaptam. Mindezek mindig motivációt adnak, hogy az ember túljusson holtpontokon vagy átlépjen küszöböket.

 

Jártál a GTK gazdálkodás és menedzsment szakjára. Hogyan tudtad akkor beosztani az idődet?

 

KA_szegedmaFebruárban államvizsgáztam, de még nincs meg a diplomám, pont most kezdtem el angoltanárhoz járni, mert szükségem van hozzá a felsőfokú nyelvvizsgára. Nagy megkönnyebbülés, hogy a sulit befejeztem, mert mondhatom, hogy amíg egyetemre jártam, addig nagyon mást nem csináltam, mint edzettem és tanultam. Ez az első évem 2010 óta, hogy kicsit felszabadultabb vagyok, jobban élhetek a hobbijaimnak vagy bárminek. Nincs sok időm az edzéseken kívül, de azért jobb, hogy nincs már több kötelezettség.

A terv eredetileg is az volt, hogy még az olimpiai felkészülés előtt fejezzem be az egyetemet, úgyhogy a „küldetés” teljesítve.

 

Mivel szeretnél foglalkozni kicsit idősebb korodban?

 

Jó kérdés, nagyon nehéz ezt akkor megválaszolni, amikor az ember ennyire másra fókuszál. Nem nagyon látok még túl a kajakos éveimen, de azért választottam a gazdálkodás és menedzsment szakot, mert praktikusnak tűnt. Egyébként világ életemben építész szerettem volna lenni, a művészetek sokkal jobban érdekeltek, viszont a kajakozásban annyira elmerültem, hogy a versenyzést nem akartam abbahagyni, és láttam, hogy ezt egy építészmérnök szakkal nem tudnám együtt csinálni.

 

Praktikus okokból választottam tehát a gazdálkodás és menedzsment szakot, amivel szerintem elég sok irányba el lehet indulni akkor is, ha valahol el szeretnél helyezkedni és akkor is, ha magánvállalkozást hoznál létre. Én egyre nagyobb valószínűségét látom annak, hogy később is a sport területén maradjak, és a közgázos diploma hasznos lehet, ha bármilyen klubnál vagy szövetségnél szeretnék dolgozni.

 

Volt-e valaki az egyetemi évek alatt a tanáraid, a barátaid között, aki hozzá tudott még tenni ahhoz, aki most vagy.

 

Úgy érzem, hogy nagyon sokat kaptam az egyetemtől és az ottani baráti társaságtól. Jelenleg nem igazán találkozom ezekkel az emberekkel, nyilván azért, mert sokat utazom, keveset vagyok itthon. A tanulmányaim során a tanáraim segítőkészek voltak, igazából kivétel nélkül mindenki támogatott, mindig elfogadták, hogy egyéb elfoglaltságaim is vannak. Dr. Deák István tanár úr – aki mindig kifejezetten örült az eredményeimnek - a mai napig szokott gratuláló üzeneteket küldeni. Nagyon jól esik, hogy követi a pályafutásomat. Amikor az egyetemen elsős voltam, és a Móra Ferenc Szakkollégiumban laktam, összebarátkoztam három lánnyal, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Ha ők nincsenek, szerintem elvesztem volna abban, hogy mikor mire készüljek, mit tanuljak. Rengeteget segítettek. Nyilván nem heti szinten beszélgetünk, de örülünk, hogy ha egy évben egyszer látjuk egymást.

 

Mi a kitűzött cél, ha kijutsz az olimpiára?

 

Ahogyan azt gondolom, hogy minden Olimpiára kijutott sportolónak, nekem is mindenképpen az a vágyam, hogy olimpiai bajnoki címet szerezzek. Magyar kajakosként azt mondom, hogy ez már szinte elvárás, de elődeink mindenképpen nagyon magasra tették a lécet. Nyilvánvalóan azt szeretném bebizonyítani, hogy én is vagyok olyan jó, hogy ezt meg tudjam csinálni.

 

A jubileumi SZTE Alma Mater Magazin további cikkeit itt olvashatja.


fotó: szegedma.hu, Kárász Anna facebook oldal

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek