SZTE Info

Kiemelt_konyvhet_BI

89. Ünnepi Könyvhét – Boldizsár Ildikó mesekutató a történetek hatalmáról

„A gondtól három dolog valamelyike szabadíthat meg: ha az ember olyat lát, amit még nem látott; olyat hall, amit még nem hallott, vagy olyan földre teszi a lábát, ahol még nem járt.” Nos, éppen erre valók a könyvek, és erre való az olvasás – fogalmazott az Ezeregyéjszaka meséjét idézve Boldizsár Ildikó a 89. Ünnepi Könyvhét szegedi megnyitóján. A mesekutató, az SZTE Mentor(h)áló program többszörös vendégelőadója a könyvünnepen a történetek hatalmáról beszélt.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotójának az olvasással, a könyvekkel kapcsolatos gondolataiból már a 89. Ünnepi Könyvhét szegedi megnyitóján is kaphattunk egy kis ízelítőt. Az Ezeregy éjszaka meséiben szereplő király történetével Boldizsár Ildikó gyönyörűen összefoglalta, miért van szükségünk könyvekre és ezzel együtt erre a könyvhétre, mely – elmondása szerint – külön kedves neki, hisz Szegeden mindig közvetlen, lelkes és barátságos olvasók várják. Például az SZTE Mentor(h)áló program-sorozatának többször is vendégelőadója volt a mesekutató.


Khet_BI_2

 

„… És erről most eszembe jutott egy történet. Elmesélhetem-e?” Ezzel a mottóval indult a 89. Ünnepi Könyvhét szegedi rendezvényeit megnyitó Boldizsár Ildikó mesekutatóval, íróval, meseterapeutával a 2018. június 7-i délutáni beszélgetés. Boldizsár Ildikóval legújabb könyvéről – Hamupipőke Facebook-profilja –, a mesékről, a lélekről, a gyógyulásról, az olvasásról, a könnyekről, a katarzisról tanítványa, Sólyom Andrea beszélgetett. Miként is kapcsolódik mindez össze a meseterápia fogalma alatt? Erről is szó esett a Somogyi-könyvtárbeli mesés és mesélős délutánon.

 

A beszélgetés kötetlen légkörében Boldizsár Ildikó valóban inkább mesélt, mintsem előadott, és mint megtudtuk: számára ez a legfontosabb. Mindannyian kíváncsiak voltunk, mi indította és kísérte el őt a meseterápia módszerének megalkotásáig. Elárulta, csupán felnőttként találkozott először a mesékkel. Véleménye szerint ezért történhetett az, hogy a mesékben első perctől látta a felnőtt élettel kapcsolatos problémékat, kérdéseket, tehát azt, hogy nem is gyerekeknek szólnak. Felnőttként ismerte meg ezeket a történeteket, így láthatta, mennyire szükségünk van a mesékre felnőtt korunkban is. Ugyanakkor ez a különleges kapcsolódása a mesékhez kezdetben egy tudatlan folyamat része volt, mely öt év úgynevezett terepmunka alatt forrt ki benne. Ezalatt „csupán” mesélt – anyaként, otthon és egy kórházban. De fogalma sem volt róla, hogy ez terápia lenne – vallotta be mosolyogva.

 

khet_BI


De akkor miért is terápiás a mese? Tényleg gyógyít és ha igen, hogyan? Honnan tudta ő és honnan tudhatjuk mi? Kérdéseinkre Ildikó felnyitotta előttünk a módszer ajtaját, de igazán csak legújabb könyve által léphetünk be a varázsba. Mert varázs ez, mi más lehetne? A mesék, amelyekre szükségünk van, megtalálnak minket és pontosan tudják, mi dolguk velünk. Ugyanakkor a mese nem gyógyít – hangsúlyozta erőteljesen. A mesével való kapcsolatunk az, amely elindítja bennünk a folyamatot, melynek része a mese világába való bekapcsolódás és a változás, melyet a mese indukál. Mindebben együttműködő partnerei kell lennünk a mesének, nem pedig passzív elszenvedői – vezetett rá bennünket.

 

A Hamupipőke Facebook-profilja könyvének címe pontosan azt a magatartás-problémát jelzi, hogy napjainkban mekkorára nőtt a szakadék a mesék és saját mindennapi valóságunk között. Boldizsár Ildikó szerint a probléma megoldása, ha saját egónkat és előítéleteinket leépítve közeledünk a mesékhez. Hisz a mesék nem letűnt idők történeteinek bizonyítékai, hanem időtlen módon az emberi psziché részei. Minden korban aktuális problémákat dobnak fel és kínálnak megoldást rájuk, ezért is lehet őket terápiaként használni. És hogy hogyan, arra választ kaphatuk a könyvben, mely tizennégy eset bemutatásával enged betekintést a Metamorphoses Meseterápiás Módszer használatába meseterapeutaként, de emellett az öngyógyítás útján is elindulhatunk a segítségével. A kiadvány – a meseterápia iránti nemzetközi érdeklődésének köszönhetően – elsősorban a német könyvpiacot célozta meg, így felépítése egy kézikönyvé: forgatókönyv a mesékhez, meseterápiához és önmagunkhoz.


Khet_BI_3

 

A könyvünnepen mi is részesei lehettünk a varázsnak. Boldizsár Ildikó a beszélgetésén jelenlévők lelkét is ápolta: elmesélte nekünk Az igazságot kereső ember történetét. Mostmár rajtunk áll, hogy mit kezdünk a folyamattal, melyet ő és a mese elindítottak bennünk.

 

Ferencz Hedvig

Fotó: Ú. I.

 

*

A történetek hatalma

 

A 89. Ünnepi Könyvhét szegedi programjait Boldizsár Ildikó mesekutató az alábbi szavakkal, mondatokkal, történetekkel nyitotta meg:

 

„Az Ezeregyéjszaka meséiben szerepel egy király, akit nyugtalanság és gond gyötör. Kuruzslók és híres gyógyítók érkeznek hozzá messzi földről, de senki nem tudja meggyógyítani. Végső elkeseredésében a király a nagyvezírhez fordul, és tőle kér segítséget. A vezír azt mondja neki: „A gondtól három dolog valamelyike szabadíthat meg: ha az ember olyat lát, amit még nem látott; olyat hall, amit még nem hallott, vagy olyan földre teszi a lábát, ahol még nem járt.”

Ezek a sorok jutottak eszembe a 89. Ünnepi Könyvhét megnyitója kapcsán, mégpedig azért, mert ha megfejtjük a nagyvezír válaszát, két olyan megoldást is kapunk, amelyben mindhárom feltétel teljesül. Az egyik az utazás, a másik pedig az olvasás. Hiszen nemcsak akkor láthatunk olyat, amit még nem láttunk; hallhatunk olyat, amit még nem hallottunk; s tehetjük olyan földre a lábunkat, ahol nem jártunk, ha elutazunk valahová, hanem akkor is, ha olvasni kezdünk egy könyvet. Belépünk egy új, ismeretlen világba, ahol megannyi meglepetés, kaland, kincs és lehetőség vár ránk, ha a könyv lapjaival együtt magunkat is megnyitjuk előttük.

Néhány napja tudtam meg, hogy az Ezeregyéjszaka meséi, amelyből a fenti sorokat idéztem, fölkerült arra a listára – méghozzá az előkelő hatodik helyre –, amely a BBC kezdeményezésére az emberiséget átformáló 100 legfontosabb könyvet gyűjtötte össze. Harmincöt országból száznyolc író, költő, egyetemi professzor, újságíró és kritikus szavazott ezekre a művekre. Fölmerülhet a kérdés, hogy egy több száz éves mesegyűjtemény hogyan szerezhette meg a hatodik helyet, megelőzve a Száz év magányt, az Iliászt vagy a Hamletet? És hogyan lehetséges, hogy további kilenc mese is felkerült a listára, köztük a Hamupipőke, A kis herceg, a Pancsatantra vagy Andersentől A császár új ruhája? S miért pont egy hatalmas történetfolyam, egy nagyszerű ember csodálatos élettörténetét elbeszélő mű, az Odüsszeia került az első helyre? Miért ennyire fontosak a történetek, s főként mivel hatnak ilyen erősen ránk? Miként szabadíthatnak meg a nyugtalanságtól és a gondtól, hogyan inspirálhatnak bennünket változásokra? Vagyis végső soron miben rejlik a történetek titka, ereje és hatalma? Miért van szükségünk arra, hogy időről időre történeteket halljunk kimagasló teljesítményeket nyújtó emberekről vagy bukott álhősökről és históriákat régmúlt vagy éppen a jelen időkről?

Az ember történetéhséggel születik, ami azt jelenti, hogy készen áll a történeteken keresztüli tanulásra. Nemcsak közvetlen tapasztalati úton tud ismereteket szerezni a világról, hanem a rendelkezésére álló szent iratokból, történeti dokumentumokból és a valóságot különböző szinteken bemutató könyvekből is. Ezek mind emberi tapasztalatok gyűjteményei, amelyekből az ismeretszerzésen túl erőt lehet szerezni, de jól használhatók töprengésre, továbbgondolásra, vigasztalásra vagy rendeződésre és gyógyulásra is. Minden történet változtat rajtunk valamit, ha megértjük a bennük rejlő egyértelmű vagy titkos üzeneteket. Az összes teremtmény közül csak az ember olvas, és csak az ember tud történeteket mondani. Az Ezeregyéjszaka egyenesen úgy definiál: Ember az, akinek története van és azt el is tudja mondani.

Ráadásul a történetek – akár hallgatjuk, akár mondjuk – nem csupán az elménkre és az érzéseinkre vannak hatással, hanem képi gondolkodásunkat is fejlesztik. Csak akkor értjük meg őket maradéktalanul, ha képesek vagyunk elképzelni a hallott vagy olvasott szöveget, azaz az ész és szív mellett bevonjuk a megértés komoly munkájába a képzeletünket is. „Az emberiség legnagyobb kincse a fantáziája” – írja Verena Kast svájci pszichiáter, s igazat adhatunk neki. Csak az tud változtatni az életén, körülményein, viselkedésén, s csak az tudja megvalósítani az álmait és a vágyait, aki el tudja képzelni, hogy másképp is élhetne, mint ahogy adott pillanatban teszi. Addig, amíg nincs képünk arról, hogyan lehetne másképp csinálni valamit, képtelenek vagyunk azt megvalósítani. Ezért van szükség arra, hogy történetekkel eddzük magunkat, és minden történetből kiszűrjük az életünkre vonatkoztatható, megvalósítható igazságokat.

Ha nem teszünk így, eljön majd az idő, hogy nem lesz többé szükség könyvekre. Nem lesz szükség többé írókra, és nem lesz soha többé Ünnepi Könyvhét. Ahogy elnézem ezt a teret, a könyvekkel teli sátrakat, a könyveket ünneplő nőket, férfiakat és gyerekeket, óriási veszteség lenne ez mindannyiunk számára. Ne engedjük, hogy ez bekövetkezzen!

Örüljünk a régi és új történeteknek, hallgassuk és adjuk tovább mindegyiket, és legyünk minden könyvtől egy kicsit jobbak, nemesebbek. Mert végső soron ez az irodalom egyik célja: jobbá tenni az embert és a világot.”


*


A 89. Ünnepi Könyvhéten a Szegedi Tudományegyetem jelenléte kiemelkedő – hangsúlyozta a rendezvény-sorozatot köszöntő Solymos László alpolgármester. A szegedi megnyitón kiderült: a Bíró-Balogh Tamás által jegyzett Különben magyar költő vagyok című kiadvány nyerte el az Év könyve díjat. Radnóti Miklós, a szegedi egyetemen tanuló és diplomázó költőnek a családtagjaival és szerelmeivel, költőtársaival és szerkesztőivel folytatott levelezését rendezte sajtó alá az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karon oktató irodalomtörténész.


A könyvünnepre készülődő Somogyi-könyvtár olvasásnépszerűsítő játéka a sok-sok könyvet kölcsönző gyerekek közül a könyvkirály kiválasztása. Manqarious Sarah, az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti Iskolájának negyedik osztályos tanulója lett a 89. Ünnepi Könyvhét szegedi könyvkirálya.


*

További információ:

 

89. Ünnepi Könyvhét Szegeden: a programok több mint fele SZTE-s kötődésű

 

89. Ünnepi Könyvhét – Vendégsátorban az Europe Direct az SZTE ÁJTK Nemzetközi és Regionális Intézettel

 

89. Ünnepi Könyvhét: 60 éves a Hupikék törpikék képregény – e műfaj kulcs az olvasás népszerűsítésében

 

89. Ünnepi Könyvhét – J. Nagy László: „A múlt benne van a jelenben – Algériában és Franciaországban is”

 

89. Ünnepi Könyvhét – Jancsák Csaba: Reform-hullámvasúton a tanárképzés

 

A 89. Ünnepi Könyvhét szegedi programjai: a professor emeritustól a gyerekig

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2018. október 15.

Benedekfi_nyito

Benedekfi István és Benedekfi Zoltán a szegedi egyetem iskolapadjától indulva ma már a katedrán állva adják át az SZTE-n megszerzett tudásukat. A fiatal tehetségek nevéhez saját kurzus, egy különleges előadásmód és egy Oscar-díjra jelölt film zenéje is kapcsolódik. A testvérpárt a zene szeretetéről és munkájukról kérdeztük.

SZTEtelevízió

2018. szeptember 14.

tanevnyito_2018

A nemzeti hagyományok ápolásának jelentőségéről és az értelmiséggé válás összetettségéről is szó esett a hazai felsőoktatási intézmények 2018-2019. tanévét megnyitó, a Szegedi Tudományegyetemen rendezett ünnepségen. Az SZTE új rektora, a kormány két képviselője és Szeged polgármestere köszöntötte az elsőéves hallgatókat.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *