Bezár

Hírarchívum

„Mindig azt csináltam, ami érdekelt” – Falkay György 70 esztendős

„Mindig azt csináltam, ami érdekelt” – Falkay György 70 esztendős

2013. május 03.
5 perc

Hetvenedik születésnapja alkalmából köszöntötték április 26-án a SZAB-székházban Falkay Györgyöt, az SZTE GYTK Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézetének professzorát, akivel többek között a koraszülésről beszélgettünk.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

IMG_7455A professzort Hohmann Judit dékánasszony, Gáspár Róbert intézetvezető, Kovács László, a nőgyógyászati klinika professzora, valamint Vecsernyés Miklós, a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánja köszöntötte. Falkay György munkásságát nemrégiben Jancsó-emlékéremmel (http://www.u-szeged.hu/hirek/2013-aprilis/koraszules-ellen), valamint a nemzeti ünnepen Batthyány-Strattmann-díjjal ismerték el.

 


– Szegedi születésű, de Csongrádon nevelkedett, felmenői között nem egy gyógyszerészt találunk, pontosan mennyit is?

– Hármat, illetve velem és öcsémmel együtt öt gyógyszerészt számlál a családunk. Nagyapám a Baranya megyei Erdőkocsonyán, a Széchenyi-birtok közelében vett annak idején patikát. Nagymamán is gyógyszerészként végzett, édesanyám szintén. Majd én és az öcsém is ennél a szakmánál kötöttünk ki.

 

Kézenfekvő volt tehát, hogy ezt válassza.

– Otthon másról sem hallottam, mint a gyógyításról. Édesapám katona volt, a második világháborúban kivezényelték a Kárpátokba, ott halt hősi halált. Nevelőapám Kádár László körzeti orvos lett, így ezen a vonalon is az orvoslás vált meghatározóvá. Az állatorvosi hivatás is érdekelt. Érettségi után a Chinoinnál dolgoztam egy ideig segédmunkásként, majd sikeres felvételi után bekerültem a szegedi gyógyszerészkarra, tudományos diákköri munkát is itt végeztem.

 

Mennyire érezte simának a pályáját?

– A diplomaszerzés után egy darabig Orosházán laboratóriumi diagnosztikával foglalkoztam. 1972-ben a szegedi Szülész-Nőgyógyászati Klinikára kerültem, a rutin- és kutatólaboratóriumban dolgoztam 1995-ig. Jó időben voltam jó helyen, a klinikavezető Szontágh Ferenc professzor – későbbi rektor – kivételes egyéniség volt, a ’70-es években WHO-kutatóközponttá tudta alakítani a klinikát. A nemzetközi szervezet támogatta az intézmény műszerezettségét – az itteni munka színvonala az én karrieremet is nagyban meghatározta. Majd pályáztam a Gyógyszerésztudományi Karra tanszékvezető egyetemi tanárnak.

 

A női klinikáról jött az ihletés, hogy a koraszüléssel kapcsolatos gyógyszerészeti háttérrel foglalkozzon. Nyilván volt személyes tapasztalata is.IMG_7464

– Hogyne, a napi referálásokból is látszott a téma komolysága. A koraszülésben az a legmegkapóbb, hogy a kutatások ellenére nem javulnak a statisztikai adatok. Jelenleg a világon a szülések 8-16 százaléka koraszülés, ez mind a fejlett, mind a fejlődő országokban probléma, mint egy tavalyi Nature-cikkből kiderül. Hiába a gyógyszerek, változatlanul kihívás ez a terület. Minden újszülött, aki a terhesség 37. heténél korábban jön világra, koraszülött, akiknek életben tartása egyébként komoly költségeket jelent, de ennél sokkal fontosabb, hogy sajnos a csecsemőkori halálozások 80 százaléka a koraszülötteknél következik be.

 

Miért nem tudnak jelentős javulást elérni ezen a területen?

– Bár a szülés számtalan részletét feltárta már a tudomány, az a probléma, hogy a pontos mechanizmusát a mai napig nem ismerjük, azaz nem tudjuk százszázalékosan, melyek azok a biokémiai-élettani folyamatok, melyek hatására a méh (uterus) elkezd összehúzódni, a méhnyak pedig kitágul. Így az is rejtély, minek hatására indul meg idő előtt a szülés. Ez azért is gond, mert a farmakológia akkor tud igazán hatásos anyagokat fejleszteni, ha tudjuk, hova kell hatni, mi a cél, szakszóval a target.

 

– Milyen feltevések vannak?

– Az egyik hipotézis szerint a méhben egyfajta gyulladásos folyamat hatására indul be a koraszülés, mások azt mondják, hogy a hormonális faktorok normáltól való eltérése indítja el az idő előtti méhösszehúzódást (kontrakciót).

 

IMG_7470Mire irányulnak az önök kutatásai?

– A tanszéken a szülés folyamatának vizsgálata mellett olyan hatóanyagokat keresünk, amelyek megakadályozzák a méh korai kontrakcióját, és az ilyenekről teszünk közzé nemzetközi tudományos folyóiratokban publikációkat, annak reményében, hogy egy gyógyszergyártó felfigyel valamelyik ötletre. Egy gyógyszer teljes kifejlesztése mintegy egymilliárd dollárba kerül, ezt természetesen az egyetem nem tudja felvállalni. Nem véletlen, hogy egyre kevesebb originális készítmény lát napvilágot. Ennek oka többek között a rendkívül magas biztonsági faktorok, melyek azonban kétségkívül szükségesek is.

 

– Mik a legújabb kérdések?

– A kutatás egyik kulcskérdése, hogy tudunk-e a humán betegségre, jelen esetben a koraszülésre olyan állatkísérletes modellt találni, amelyben hasonlóan zajlik a folyamat, mint az emberben. Mi ilyen vizsgálatokat is végzünk in vivo és in vitro egyaránt. Az utóbbi időkben pedig fókuszba kerültek az úgynevezett transzportfehérjék, melyek bizonyos gyógyszerek hatásmechanizmusában komoly jelentőséggel bírnak. Ezek egyik csoportja az MDR-fehérje (multidrug resistance), amiket sokan a rákos sejtek kapcsán ismerhetnek, hiszen a daganatos sejtekből ezek egy idő után egyszerűen kipumpálják a kezelésre használt hatóanyagot. Kiderült, hogy ilyenek a terhes uterusban is jelen vannak, most ezek gátlására végzünk vizsgálatokat.

 

Említette már, hogy viszonylag könnyen haladt előre a pályáján, „jókor volt jó helyen”. Ezek szerint elégedett?

– Igen, mindig azt csináltam, ami érdekelt, magas szintű szellemi légkörben dolgozhattam, kutathattam, nagyon szeretem az oktatást is. Ez a munka egy idő után olyanná válik, mint egy hobbi, nem érez az ember közben fáradtságot, hanem ami érdekli, azt lelkesedéssel csinálja.

 

Azért úgy tudom, hobbi címszó alatt a lovak is szerepelnek…

– Sokan tudják rólam, hogy kedves hobbim a lovaglás, amit ma is folytatok.

 

Arany Mihály

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek