Szemiotika: jelet hagyni

„Váratlanul érkezett a gyászhír: 2013. február 10-én Budapesten végleg elaludt Petőfi Sándor János professzor. A szövegtan tudósa, a Textstruktur-Weltstruktur (Szövegstruktúra-világstruktúra) elméletének és a Semiotic Textology (szemiotikai szövegtan) elméletének létrehozója, az MTA külső tagja. Matematikus, germanista, nyelvész, irodalomtudós, retorikus, – mindenekelőtt szövegkutató volt.

Amerre járt a világban, kötetek és kötetsorozatok, folyóiratok születése és felvirágzása járt a nyomában: a hetvenkötetes Papiere zur Textlinguistik, a húszkötetes Research in Text Linguistics, Theun van Dijk társaságában indította el a Text című folyóiratot. Japántól Közép-Amerikáig konferenciák, monográfiák, tanulmánykötetek jelezték munkájának és személyiségének hatását. Itthon a húszkötetes Szemiotikai Szövegtan Szegeden, a tizenöt kötetes Officina Textologica Debrecenben, önállóan és szerzőtársakkal jelentős tanulmánykötetek sora példázza rendkívüli produktivitását. Fónagy Iván, a világhírű idősebb kortárs írta: „A mondat-szöveg analógiák formális megközelítésű kutatásában Petőfi S. János jutott a legtovább.” Amikor Kosáry Domokos az MTA elnökeként munkáinak töredékét látta kötetekben megtestesülni, azt mondta: „Hogyan lehetséges, hogy ez az ember még nem akadémikus?” A kérdés után tíz évnek kellett még eltelnie, hogy az legyen. Innen jutott el Szabadkára és Újvidékre, Kolozsvárra és Sepsiszentgyörgyre, Pozsonyba és Kassára.

Petőfi tanár úr szegedi vagy legalább szegedi is volt. Születése Miskolchoz kötötte, első magyar díszdoktori címe Pécshez, számos kutatótársa Debrecenhez; a legtöbbet mégis Szegeden járt, legutóbb a Bölcsészettudományi Kar Germanisztikai Intézetének Rilke-konferenciáján, 2010-ben. A Szemiotikai Szövegtan című periodikát a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (ma az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karon) Békési Imrével, majd Vass Lászlóval szerkesztette 2012-ig. Ezen a fórumon publikálta az Utam a szemiotikai szövegtanhoz című, tudománytörténeti jelentőségű munkáját is. Közvetlenül segítette Bernáth Árpád, Csúri Károly, Békési Imre, Nagy L. János kutatói fejlődését.

Petőfi Sándor János didaktikai vénáját jellemzi, hogy nagy kedvvel és igen hatásosan adott elő. Rajongó tisztelője vélekedett úgy: „Professzor úr, inkább ötször adjon elő, mint egyszer írjon.” Zsúfolt előadótermekben, mégis személyre hatóan taglalta témáját minden alkalommal. Tanár volt ízig-vérig: ennek tudható be nagy hatású metodikai és metodológiai munkássága, a kreatív-produktív szöveggyakorlatok kidolgozása Benkes Zsuzsával. Arra is vállalkozott, hogy a középiskolások számára anyanyelvi tankönyvsorozat létrejötténél bábáskodjék (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000-2008). Tanítani akart a Szövegtani kaleidoszkóp, az Elkallódni megkerülni, a Szövegtan és verselemzés, a Szövegtan és prózaelemzés anyagával, az A szöveg megközelítései, A multimediális szövegek megközelítései köteteivel is.

Legtöbb idejét a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán töltötte, itt nyerte el a magister emeritus címet. 1990-ben Szegeden vezette a pedagógusjelöltek Kazinczy-versenyének zsűrijét. Felejthetetlen konferenciát tervezett és vezetett Békési Imrével A kis herceg európai kiadásának évfordulóján, 1996-ban (Szemiotikai Szövegtan 10. és 11.). A júliusi Petőfi-konferenciák egyhetes élményét a résztvevők: kutatók, tanárok, diákok vitték magukkal az egész Kárpát-medencében 1990 és 1998 között. Ellátogatott a Pedagógusképző Kar Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének rendezvényeire, legutóbb a Szemiotika: jelet hagyni címmel tartott előadást 2011 februárjában.

Egy hely üressé vált az MTA I. osztályának ülésein, a közgyűlésen. Petőfi S. János nélkül rendezik a szövegtani témájú PhD és MTA doktori védéseket, nyelvészkongresszusokat itthon és külföldön. Elméleti eredményei, didaktikai publikációi hatnak tovább, legalább hat-nyolc nyelven. Amint Weöres Sándor írta Osvát Ernőről: „Telefonon beszéltem vele. A hangját akkor temetik, amikor engem.”

prof. Nagy János, egyetemi tanár

*

„Kedves Petőfiné Asszony,

Nagy fájdalommal és csüggedtséggel olvastuk a szomorú hírt. Ha az utóbbi években professzor úr ritkán is járt városunkban, emléke mindig élénken itt élt közöttünk, mind az egyes emberekben, mind azokon a helyeken, ahol a filozófiát művelik.
János – engedje meg, hogy barátságból így hívjam őt – rengeteg és nagyon sokféle nyomot hagyott: hány hallgatóban sikerült fellobbantania a filozófia újfajta megközelítésének a vágyát!
Sokan vannak, akik szerették és szeretik. Voltak, akik a TeSWeST-ként ismert teória megalkotásában dolgoztak vele együtt. Mások csak személyesen lehettek jelen az óráin.
De mindannyian érezték, különösen szerencsések: nemcsak a magas tudományos színvonalat jelentő tartalom miatt, hanem a szokatlan és nagyon intenzív mód miatt is, amellyel a témáit előadta.
Minden szava mögül előtűnt János humanitása.
János a más karokon dolgozó, más tudományterületet művelő kollégák számára is a frissesség és újdonság szelét hozta, nem kis mértékben forradalmasítva a tudósok egymáshoz való viszonyulását: emlékezetes marad e szempontból hatvanadik születésnapjának az ünneplése, a humanitas et universitas példája.
Saját magam és a maceratai egyetem valamennyi tanára, hallgatója és adminisztratív dolgozója nevében szeretném kifejezni örömünket azért, mert ismerhettük őt, s a mély fájdalmat, amelyet elvesztése miatt érzünk.
Önnek, Benkes professzor asszony szeretetteljes üdvözleteimet küldöm. Tapasztalni fogja, hogy a jövőben is szívünkben hordjuk, férjének, Petőfi Sándor Jánosnak tanítását. Erős és szeretetteljes öleléssel, az Ön híve,
Luigi Lacché
a maceratai egyetem rektora”