„Bizony számok az emberek is… / … Adódjatok össze, / Hogy roppant módon felnövekedvén, / Az Istent is, aki végtelenség, / Valahogyan megközelítsétek.” József Attilának A számokról című versét választotta jelmondatul Péter László, mikor másodéves bölcsészként szerkesztette az Egyetemi Élet című lapot. Az 1946 szeptemberében jelentkező, egyetlen lapszámot megélt újságról az egykori szerkesztő és vezércikkíró, a ma nyugállományú egyetemi tanár, Péter László elárulja: „utánozták”, mert a Szegedi Híd folytatásaként képzelték el az újságjukat. Mint ahogy a mögöttük álló Szegedi Egyetemi és Főiskolai Ifjúság (SZEFI) is a Szent-Györgyi Albert által támogatott Szegedi Egyetemi Ifjúság (SZEI) utódjának tartotta magát. Végül a SZEFIT és az Egyetemi Életet is elsöpörte egy jobboldali hullám.

– Még az Egyetemi Élet külalakjával is a Szegedi Hidat követtük. A lapfej kliséjét az a Nagy László készítette, akit elsőként sikerült érettségi nélkül fölvétetnünk a szegedi egyetemre, és aki tehetségét bizonyítva a gödöllői egyetemen lett a mezőgazdasági jog professzora.

Újságíróként dolgozott már akkor a Délmagyarországnál Lőkös Zoltán, aki a SZEFI főtitkáraként írt cikket Az Értől az óceánig címmel diákmozgalmunk fejlődéséről – idézte föl két neves egyetemi társának emlékét a professzor.

– Az Ablaka Nyomdában – a Kálvária és a Jósika utca sarkán, a pincében – készült az Egyetemi Élet: magam is ott bábáskodtam korrektúrával, tördeléssel – mondja. – A rektort, Tóth Lászlót kértem föl vezércikkre. A belső publicisztikát én írtam a diákegységről, amelybe mi már a főiskolásokat is beleértettük – lapoz bele egykori újságjába Péter László.

– Fórum címmel csak a fővárosban jelent meg egyetemistáknak szóló újság. Mi is írtunk oda, de saját lapot akartunk! – hangsúlyozza.

Jó apropót szolgált erre a SZEFI 1946 májusában Szegeden tartott országos értekezlete, melyről részletesen beszámol az Egyetemi Élet. A tudósítás szerint a SZEFI szegedi elnöke, Péter László – a Keresztury Dezső kultuszminisztert és Tóth László rektort üdvözlő – a pohárköszöntőjében egyebek közt ezt mondta:

„Az egyetem: universitas. Nemcsak a tudományok egyetemességét jelenti, hanem azt is, hogy benne a diákság és a tanárság egyetemben dolgoznak, együttesen. E kettő teszi az egyetemet…”