Két tény között guggol a semmi.
Én felette, alatta, benne. Milyen szép, milyen jó lenne, ha kezemben éggé válna a föld, földdé az ég. A kétség mindig itt marad, csak csökken. Az ember olvas, számol, ír, |
lerombolja a tereket,
falakat épít újra. Néha elkísérik az útra, s olykor tapsolnak is a pulpitus előtt, neki pedig kötelező elfelejteni, hogy két tény között guggol a semmi. Ő felette, alatta, benne. Turi Tímea
|