Az kiállítóterem sötétjébe még magam után húzok pár hangfoszlányt a zenéből. A bámészkodók között sétáló felügyelő, mint a sólyom, figyel. Látogatónak öltözik, úgy biztosabb a fogás. Ma is a múlt heti zakójában van. Néha belefújok a fülébe, és elvigyorodom, ahogy csodálkozva tekintget körbe a hosszú teremben, a templomi oszlopsorként kirakott, oltárként megvilágított képek között. Ilyen félhomályban szerettem festeni. A lámpás adta derengés vagy a sötétedés más színeket adott a tárgyaknak, más alakot az embereknek.