Március első hetében a Szegedi Tudományegyetem Finnugor Tanszékén vendégeskedett Yrjö Matti Lauranto, a Tamperei Egyetem professzora. A meghívás a finn oktatási minisztérium programján keresztül valósulhatott meg, amely keretében vendégelőadók érkeznek azokra a képzőhelyekre, ahol finn nyelv oktatása zajlik. Hogy Lauranto profeszszor el tudott látogatni Szegedre, ahhoz az a szerencsés helyzet is kellett, hogy a Kolozsvári Egyetemről is épp ebben az időben kapott meghívást. Így egy hetet Szegeden, kettőt pedig Kolozsváron tölt.
Ez a kezdeményezés a finn állam részéről igen nagy népszerüségnek örvend az egész világon, így, ha egy egyetem megnyeri a pályázatot, akkor oda az elkövetkező egy-két évben nagy valószínüséggel nem küldenek ki oktatókat. Elsősorban olyan képzőhelyek pályázhatnak, ahol az MA-képzés keretein belül is oktatnak finn nyelvet és/vagy nyelvészetet, azonban így sem tudják minden jelentkező igényeit kielégíteni.
„Szerencsére nem ez az egyetlen lehetőség arra, hogy anyanyelvü tanárt lássunk vendégül" – mondja Sipőcz Katalin, a Finnugor Tanszék oktatója. „Más szervezésben ennél gyakrabban érkeznek előadók Finnországból.”
Yrjö Lauranto a beszélt nyelv sajátosságairól és a múlt idő kifejezésmódjairól tartott órákat. „A Szegedi Tudományegyetem, amikor beadta a pályázatot, több témalehetőséget is megadott, amelyeket szívesen fogadna, én ezekből választottam” – mondja a professzor. Az előbbi már csak azért is érdekes téma, mert a finnben különösen sok eltérés van a beszélt és az irodalmi nyelvhasználat között. Ezért Yrjö Lauranto előadása többek között arról szólt, hogy hogyan építkezik a beszélt nyelv; igyekezett konkrét helyzetekben felmerülő lehetséges dialógusokat összeállítani a hallgatóknak, felvázolni, hogy hogyan kell, illetve lehet az egyes szituációkban reagálni. „A tanszéknek van finn lektora, és manapság már az interneten is számtalan lehetőség adódik arra, hogy autentikus szöveget halljon a nyelvtanuló” – említette meg Sipőcz Katalin. „Ennek ellenére a gyakorlati finnoktatásban kevés lehetőség van arra, hogy megtanulják a fiatalok, hogyan kell a hétköznapi szituációkban beszélni.”
A másik téma, amelyben Lauranto professzor előadást tartott, azért volt hasznos a hallgatóknak, mert a finn múlt idő elsajátítása nem egyszerü feladat: általában nehézséget okoz, mivel a magyarral ellentétben nem egy, hanem három múlt időt használnak. „Négy évig voltam az ELTE-n vendégtanár, Pécsett és Szegeden is tartottam előadásokat” – meséli az oktató. „Mivel tanítottam már magyarokat finnül, ezért tudom, hogy ez a nehezebben elsajátítható területek közé tartozik.”
Yrjö Lauranto óráit finn nyelven tartotta, és szinte meglepődött azon, hogy milyen jó az itteni hallgatók nyelvtudása. Elmondása alapján általánosságban elmondható, hogy Magyarországon az egyetemi finnnyelv-tanárok igen magas szinten beszélik a nyelvet, és ez a diákokon is meglátszik.
MA- és BA-szinten is tartott órákat, és úgy vette észre, hogy az alapképzésben részt vevő hallgatók is tudták követni az előadásokat. „Igazán elismerésre méltó, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen szintre eljutottak a nyelvtanulásban” – mondta el. A mesterképzés hallgatói pedig a KER (Közös Európai Referenciakeret) rendszerében a professzor besorolása alapján a B2-es szinten vannak, ami azt jelenti, hogy Finnországban részt tudnak venni egyetemi oktatásban, a hétköznapokban gond nélkül megértetik magukat finnül, és bizonyos formális szituációkban is helyt tudnak állni. A megelégedettség kölcsönös: a professzor órái nagy népszerüségnek örvendtek a hallgatók körében.
Tóth Ilona
BTK ,Egyetemi Élet ,