Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Vajon elrettentően vastag vagy inkább túlságosan vékony az a könyv, mely közel ezer oldalba próbálja sűríteni a világirodalom történetét? Akárhogy is, mindenféleképpen nagyszabású vállalkozás ekkora terjedelemben összefoglalni több ezer év irodalmi termésének jelentőségét. Az Akadémiai Kiadó kézikönyveinek sorozatában a Világirodalom az első megjelent kötet, melyet október 26-án mutattak be a Szegedi Tudományegyetem aulájában. A helyszínválasztást indokolja, hogy a négy nagy bölcsészkar összefogásából megszülető kötet főszerkesztője, Pál József a szegedi egyetem Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék tanszékvezető professzora.
„A megbízást 2003 augusztusában kaptam, a kéziratot 2005 januárjában adtam le. Körülbelül 1800 munkaórám van a kötetben” – nyilatkozta lapunknak Pál József a szerkesztés munkálatairól. „Szerencsém van, mert a szerzők azonnal vállalták, hogy együttműködnek a munkában” – tette hozzá.

 

Szabó Gábor rektor és Pál József a kötet bemutatóján. Fotó: Segesvári Csaba

 

A Világirodalom szegedi bemutatóját Szabó Gábor rektor moderálta, a kötet erényeit méltatva. Bucsi Szabó Zsolt, az Akadémiai Kiadó igazgatója az akadémiai könyvkiadás áttekintése után a jelen lehetőségeiről beszélt: az Akadémiai Kézikönyvek sorozata a művelt középosztály széles piacát hivatott megtalálni. A Világirodalmat a Kémia, majd a Magyar nyelv kötete fogja követni. A tíz kötet egyike lesz a Magyar irodalom is.
A könyvbemutató méltató profeszszorai, Péter László és Szörényi László beszédükben egyaránt felhívták a figyelmet a kényszerű kihagyások veszélyeire. Ugyanakkor megérthető szerkesztői koncepció, hogy hiányzik a magyar irodalom taglalása, mint azt Pál József zárszavában említette, hiszen a magyar olvasó számára az ilyen arányú ismeretek úgyse lehetnének relevánsak. Egy lehetséges angol fordítás esetén a magyar irodalomra vonatkozó ismereteket azonban jelentőségének megfelelő arányban tartalmazná az idegen nyelvű kötet.
„A szerkesztés alapvető szempontjai a következők voltak. Minden olyan szerzőt tartalmaz a kötet, aki a középiskolai tananyagban, valamint az egyetemi magyar szakos képzés világirodalmi részében szerepel” – tudtuk meg Pál Józseftől. „Eme két alapkategória fölött az egyes szakterületek képviselőire bíztam, hogy azokat a szerzőket vegyék bele a világirodalom-történetbe, akiket ők fontosnak tartanak” – mondta.
A világirodalom-írás nehézségét elsősorban az adja, hogy nincs olyan abszolút kánon, melyhez igazodni lehetne; talán épp ez okozza, hogy minden kornak és nemzetnek szükséges megteremtenie a saját világirodalmát. Az új Világirodalom olyan „elődökre” tekinthet vissza, mint Szerb Antal „A világirodalom története”, vagy a többkötetes Világirodalmi Lexikon. Ugyanakkor a most megjelent mű igazán hiánypótló a maga tömörségével, összeszedett szerkesztésével.
„Kézikönyvünk olyan ismeretterjesztő mű, mely megfelel a tudományos kritériumoknak is. Kezdettől fogva szándékom volt, hogy tudományos pontossággal és alapossággal, de a széles közönség számára is élvezhető és olvasható módon prezentáljuk az irodalomtörténetet” – így Pál József.
A kötet ezen kettősségéből adódik, hogy nem csak az irodalom szakos bölcsészeknek nyújt immár nélkülözhetetlen segítséget a tanulásban, de a kor művelt embere számára is hasznos ismereteket tartalmaz. A Világirodalom általánosan elfogadott korszakolás alapján nyolc nagyobb fejezetre bomlik: antikvitás, középkor, reneszánsz, felvilágosodás, romantika, realizmustól a századfordulóig, modernség, valamint kortárs-posztmodern témákra. Mindezeken keresztül a világ közel ötven irodalmának összehasonlító története elevenedik meg javarészt szegedi szerzők – többek között Benyik György, Fried István, Horváth Géza, Olajos Terézia, Szőnyi György Endre, Vígh Éva – interpretálásában is.