„Valójában a történelem nem retrospektív, a múltba visszatekintő kíváncsiság csupán, hanem hatalmas erkölcsi erő, melynek, ha ismerete és szeretete a lelkekből kivész, akkor a nemzet olyan, mint az emlékezőtehetségét vesztett ember, aki nem okul, hanem oktalanul rohan a veszedelmébe, a vesztébe” – írta Klebelsberg Kunó, egyetemünk felépítője a legválságosabb időkben, 1920-ban. Ennek szellemében kutatta egyetemünk dicső történetét Minker Emil (1929-2009) farmakológusprofesszor életének utolsó másfél évtizedében. Bár végzettsége nem erre predisponálta, ez az időszak nem kevésbé ragyogó, mint az azt megelőző fél évszázados orvosi-gyógyszerészi tevékenysége. Egyetemtörténeti munkássága példa nélküli a szegedi universitas históriájában. Soha nem látott aktivitás, alkotókedv – kutatás, vitaszellem, lelkesedés, publikációs tevékenység – bontakozott ki egyetem szerte, melynek nyitottsága és demokratizmusa valóban méltó volt az SZTE szellemiségéhez.
Emberfeletti fáradsággal és történeti hűséggel tárta fel egyetemünk elődjének, a Báthory István által 1581-ben alapított kolozsvári jezsuita főiskolának történetét, foglalta egységbe az eltelt évszázadokat egészen napjainkig. Munkájának gyümölcse lett, hogy a szenátus egyhangúlag hagyta jóvá az 1581-es alapítást, egy időrendi sorba kerülve így olyan rangos egyetemekkel, mint az edinburgh-i, dublini, grazi.
Nagyon készült a 425. születésnap megünneplésére, nem rajta múlott, hogy elmaradt. Emlékezett és koszorúzott. A Szegedi Akadémiai Bizottságon belül külön munkacsoportot hozott létre az egyetemtörténeti kérdések tanulmányozására. Kezdeményezésére és segítségével írta meg több klinika – bel, gyerek, bőr – saját történetét. A hazai gyógyszerészet történetének kutatása, több órás beszélgetések iskolateremtő orvosprofesszorokkal (oral history), a SZAB történetének megírása is jelzi nagy ívű munkásságát. Mindezt tette közel a 80. életévéhez, méltósággal elviselt súlyos betegségével, sokszor étlen-szomjan bújva a poros dokumentumokat a hideg pincékben.
Járta a szeles, hó fútta temetőket, feltérképezve elhunyt kiválóságaink sírjait, ahol immáron ő is nyughelyre talál. Kedves alakja, szerénysége, egyszerűsége, hatalmas tudása, rendíthetetlen alkotókedve továbbra is itt él köztünk.
Tisztelt Professzor Úr! Nagyon fogsz hiányozni. Isten Veled, nyugodj békében!
Hencz Péter
a SZAB Egészségtudomány-történeti Munkabizottság titkára