Mielőtt még végleg hűvösre fordulna az idő, és mindenki belesüppedne a szürke, őszi hétköznapokba, megérkezik ez a fesztivál mézutcástól, bográcsszínházastól, kirakodóvásárostól. Ráadásul valami olyat hivatott reklámozni, amit minden környékbeli magáénak érezhet, hiszen a paprika neve legalább annyira összefonódik a várossal, mint a „szögedi” papucs vagy a halászlé.
Egy kicsit megelőlegezi a karácsonyi vásár hangulatát a kép, amely péntek délután a Dugonics térre érve fogad: a szökőkút körül a városi rendezvényekről jól ismert narancssárga-zöld házikók; a le-vegőben kürtőskalács-illat; a standokon pöttyös bögrék, kézzel készített szappanok, tűzzománc ékszerek és hímzett táskák sokasága. Ez elvileg persze csak körítés: a szegedi Rendezvényház Nonprofit Kft. által szervezett programsorozat célja, hogy felhívja a közvélemény figyelmét mind a magyar konyha egyik alapvető fűszernövényére, a paprikára, mind az azt termelő gazdákra.
Rendkívül népszerűek voltak a fűszerpaprikát kínáló sátrak. Fotók: Segesvári Csaba |
„A vártnál is nagyobb a forgalom, szerintem a jó idő miatt” – vélekedik Eszter, aki az egyik paprikafeldolgozó üzemet képviseli. „A korábbiaktól eltérően idén nem a Dóm térre, hanem a Dugonics térre szervezték a fesztivált – talán azért, mert errefelé többen járnak.”
„Ez hagyományos eljárással készült, nem nagyüzemben gyártott fűszer. Erős és édes is van, tessék megszagolni” – szól át a szomszéd sátorból is egy eladó. „Ilyen jó minőségűt nehezen talál máshol.” S kérdésemre, hogy milyen is az a hagyományos eljárás, a kiállított táblákra mutatnak: gyorsan átfutom a szegedi paprika történetét, felhasználását, előállítási módjait. Ennél több szó azonban nem igazán esik a három nap alatt erről a fűszerről.
„Az tény, hogy paprikaárusból nagyon kevés van, annak ellenére, hogy elvileg erről szól a fesztivál” – így az eladók. Ennek oka talán abban rejlik, hogy aki a névadó fűszernövényt árulja, annak nem kell bérleti díjat fizetnie a helyért a kirakodóvásárban a háromnapos rendezvény alatt, míg a többieknek igen. S mivel csak néhány paprika-sátor van, ezért nem csoda, hogy szinte tolonganak előttük az emberek.
„Nagyon szeretem a fesztiválokat és a kirakodóvásárokat, általában minden ilyen jellegű szegedi rendezvényen ott vagyok” – mondja az egyik paprika-házikó előtti sorban álló egyetemista lány. „Néha persze csalódást tud okozni a választék, de szerencsére itt most tényleg minőségi kézművesáruk vannak. Gondolom, ez nagyban múlik a szervezésen, úgyhogy én meg vagyok elégedve.”
„Épp ez az, hogy sokkal többet ki lehetne hozni a fesztiválból, nagyobb felhajtást kellene csapni” – veti ellen a barátja. „Péntek délután épp a Kárász utcán sétáltam, amikor szembe jött egy kis létszámú néptánccsoport énekelve. Úgy néztek ki, mint akik eltévedtek, pedig ha jól tudom, utána nem sokkal volt fellépésük itt a téren felállított színpadon. Szegeden sokkal nagyobb méretű felvonulásokban kéne gondolkodni, lenne rá közönség és igény. Persze tudom, hogy ez sokszor sajnos pénzkérdés.”
Bizonyára jobban mutatna, ha paprikaárusból is legalább kétszer ennyi lenne, de azt meg kell hagyni, hogy ez a kevés árus kitesz magáért: a paprikafüzértől a csomagolt őrölt változaton át a melegszendvicskrémekig széles a választék.
De van itt minden más is, ami szem-szájnak ingere: a fesztiválon nemcsak kézművesek kínálják portékáikat, mézárusból is van jó pár. „Tessék, csak tessék, meg lehet kóstolni a finomabbnál finomabb mézeket! Áfonyásat vagy kakaósat adhatok? Egy kanállal a narancsosból?” – invitálja az arra járókat az egyik fiatalember a Szepesi Méhészet sátránál. Ahogy paprikakülönlegességek, úgy mézes finomságok is kaphatók a vásárban: a virág- és akác- mellett selyemfű-, gesztenye-, repceméz, propolisz és virágpor is sorakozik a polcokon.
Akár valami ínyencségre vágyik valaki, akár csak az éhségét akarja elűzni, talál választékot a téren: paprikasátor és mézvásár között bújik meg egy kecskesajtos bódé, a lacikonyha felől ínycsiklandozó illatok terjengnek, lepény is van, többféle, no meg persze a kürtöskalács. Lehet gumicukrot kapni, de kézműves marcipánokból is vásárolhatunk.
A Zsanna-Manna hosszú asztalának közepén egy hatalmas bikafő áll. Persze nem a vágóhídról hozták: az ijesztően élethű állatfej nem más, mint adalékanyag-mentes reformtorta. „Minden, amit árulunk, aszalt gyümölcsökből van” – magyarázza Marika néni, az egyik elárusító. „Nincs ebben se cukor, se színezék vagy tartósítószer.” Kissé kétkedő kérdésemre, hogy akkor mitől olyan élénk színűek a bonbonok, mosolyogva válaszol: „A rózsaszín az áfonya levével, az élénkzöld pisztáciás pedig csalánnal van befestve.”
A vénasszonyok nyara ezúttal nemcsak azoknak kedvezett, akik még egyszer – idén talán utoljára – fel akartak töltődni a szinte nyárias napsütéssel, hanem az október 2-4. között megtartott paprikafesztivál látogatóinak is. A háromnapos rendezvényt úgy látszik, még az égiek is támogatták, hiszen a jó idő olyanokat is odacsalogatott a helyszínre, akik nem is tudták, mibe csöppennek bele.
„Egész meglepődtem, amikor megláttam a tömeget a Dugonics téren, hiszen igazából csak egy átlagos hétvégi sétára indult a család a szökőkúthoz” – meséli Kata, aki végül több órát eltöltött vasárnap a téren, mert négyéves kislányát és hatéves kisfiát lekötötte a sok látnivaló. „A gyerek néptánccsoportokat nagy élvezettel figyelték, de persze nekik a legérdekesebb Paprikajancsi csúzlizdája és a hétfejű sárkány legyőzése volt.”
Szőke András szórakoztatta a fesztiválozókat. |
Noha pálinka tényleg nincs, sok más hungarikum azért képviselteti magát – elvégre milyen más körítést lehetne adni a paprika ünnepének, mint felvonultatni a magyar jellegzetességeket mind a vásárban, mind a színpadon. Így kerül a pörköltet főző Szőke András és Bede Róbert a programba csakúgy, mint A pórul járt farkas című székely népmese Róka Szabolcs előadásában. De Erdélyből nem „csak” egy történet érkezett: szombaton kíváncsian gyűltek az emberek a pódium köré Vitos Imre és Fehér Zoltán műsorára. A két csíkszentgyörgyi humorista a jellegzetes székely viccek hangulatát igyekszik visszaadni, miközben azon elmélkednek, hogy miért és miben más a világ, mint a „mü üdönkben”.
S ha hungarikum kell, akkor az a színpadon természetesen a néptánc és a népzene – ebből ezen a hétvégén nincs hiány. A koncertek között nemcsak a Kormorán kap helyet vagy a csíkszeredai Role zenekar, akik Janis Joplintól AC/DC-ig és '70-es évekbeli magyar popszámokig sok mindent játszanak, hanem Hodorog András eredeti moldvai muzsikája is. Böngészem a programfüzetet a néptáncműsor után kutatva – pénteken Pest és Esztergom megyéből, vasárnap Üllésről érkeznek együttesek. „Helyet, helyet nekünk is, ha kicsinyek vagyunk is!” – csujogatja a gyerekcsoport a színpadon, s még a közönség soraiban is akad, aki táncra perdül a forgatag láttán.
A fűszerpaprika igazi hungarikum. |
Persze mulatozni is lehet. Péntek este kicsit hűvösebb az idő, és a tömeg még a Dobogókő együttes koncertje alatt lassan szétszéled, meg az árusok is összepakolnak. A legkitartóbbak azért tudják, hogy érdemes várni, hiszen a Millenniumi kávéházban egyszer csak megszólal a muzsika: Patyi Zoli és zenekara húzza a talpalávalót. Alig van hely táncolni, a fesztiválnak köszönhetően a táncház is népszerűbb, mint egyébként.
A magyarországi és határon túli megyék nem csak műsorokkal mutatkoznak be: egy-egy elárusítósátorban helyet kap Baranya vagy Békés megye. Vasárnap délutánra azonban már csak a házigazda „tartja a frontot”. „Az a cél, hogy egy kis szeletet bemutassunk a megye népművészetéből, jelenlegi és egykori arculatából egyaránt” – magyarázzák a Csongrád megyei sátorban. „A többi megye főként csak szórólapokkal érkezett, amik mára már elfogytak, így be kellett zárniuk.” Náluk viszont egy egész kis múzeum várja az arra járót: pirospaprikától a tulipános ládán át a borkóstolóig minden van.
Hétfőre a szökőkutas tér képe újra a megszokott: bontják a színpadot és a bódékat, Paprikajancsit meg a sárkányt elcsomagolják. A kürtőskalács-illat elillant, már nyoma sincs a paprikás hangulatnak. Hogy azoknál, akik ellátogattak a fesztiválra, elérték-e a szervezők a céljukat – többet tudnak-e erről a növényről, megbecsülik-e a minőségi fűszert, azt ki-ki döntse el magában. Hogy elég volt-e ennyi ahhoz, hogy a közvélemény figyelmét felhívják, ki tudja. Nekem mindenesetre ott lapul a táskámban egy csomag hódi paprika.
Tóth Ilona
Riport ,