Március 25-én a Grand Caféban mutatták be Sándor Iván Hamlet visszanéz című esszégyűjteményét. A Tiszatáj Kiadó gondozásában megjelent könyv Gábor Miklós színészi és rendezői életművét idézte meg – melyet Féner Tamás a legfontosabb szerepekről készült fotói is illusztrálnak –, de írói munkásságát is a figyelem középpontjába állította. A könyvbemutatót a Valahol Európában vetítése előzte meg, majd Forgách András író beszélgetett Sándor Ivánnal.
Gábor Miklós 1919-ben született Zalaegerszegen. A későbbi Kossuth-díjas magyar színművész 1940-ben végzett a Színművészeti Akadémián, 1941-1945 és 1954-1975 között a Madách, 1945-1954 és 1984-1991 között a Nemzeti, 1975-1979 között a kecskeméti Katona József, 1979-1984 között a Népszínház, végül 1991-től halálig a Független Színpad színésze volt. 1970-től rendezett, 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották. Több felejthetetlen színpadi szerepe mellett számos rendezői sikert is elkönyvelhetett hosszú pályafutása során. 1962-ben Érdemes, 1967-ben Kiváló művész elismeréssel adóztak munkásságának; 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét csillaggal. Ruttkai Éva, később Vass Éva férje 1998-ban, hetvenkilenc éves korában hunyt el.
Sándor Iván 1957-1990 között volt a Film, Színház, Muzsika színházi rovatának kritikusa, rovatvezetője, majd főszerkesztő-helyettese, ez időben kezdődött Gábor Miklóssal való barátsága, melynek számos személyes emléke is megjelenik a Hamlet visszanéz című munkájában. Az 1930-ban született író hatalmas munkásságát már eddig is számos elismeréssel jutalmazták, többek között József Attila- (1985), Németh László- (1989) és Márai Sándor- (2000), valamint 1997-ben Tiszatáj-díjjal. Az 1962-ben megjelent két drámájának kiadását követően Sándor Iván sorra jelentette meg esszéit és regényeit, többet közülük a Tiszatáj Kiadónál. Gábor Miklósról szóló írása nemcsak a rendező emlékét illetően hiánypótló alkotás, hanem fontos mozzanata a Sándor-életműnek is.
Szekeres Nikoletta
Irodalom ,