Itt állunk a szökőkút és az épület között. Valaha itt nem ez a szökőkút állt, és a Dugonics 13. szám alatti épület főreáltanoda volt. Lássuk a szakirodalmat: 1872-ben, kora eklektikus stílusban épült – az építkezést Arleth Ferenc vezette, így tájékoztat a Tóth Ferenc szerkesztette „Csongrád megye építészeti emlékei” című szakkönyv. A tanítás 1873 őszén indult meg. És most jön a meglepetés: egy 1876-ból származó Letzter-fotósorozaton az épület mellvédjének sarkain egy-egy szfinx látható. A témában fellelhető két alapmunka, a már említett Tóth Ferenc-kötet, illetve a Tóth Attila-féle „Szeged szobrai és muráliái” is oroszlánoknak nevezi a Dugonics téri épületen trónoló szobrokat. Egy 1899-es képen azonban egyértelműen kivehetők a szfinxalakok – mutatja Tolnay József, a Magyar Kulturális Örökség Alapítvány elnöke, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa.
A mai kor technológiájával készült „modern” 19. századi épületet láthatunk majd végeredményként. Fotók: Segesvári Csaba |
Nosztalgiasétánkon ne feledjük: az előző századforduló korában Szeged központja a Dugonics tér volt. Képzeljük el az épületet, szfinxekkel, előtte kis kerttel és olyan téglalábakon álló öntöttvas korláttal, amilyet a Széchenyi téren ma is látni! Az épület előtt villamos járt – amit ma nosztalgiavillamosként ismerünk, az volt a műhelykocsi.
Az épülettel szemben Szeged első, hagyományos értelemben vett köztéri, nem egyházi jellegű szobra, Dugonics András töprengő alakja, Izsó Miklós munkája állt. De még korábban itt, az „új sétányon”, a korábbi Búzapiacon volt az első szökőkút négy allegorikus alakkal, ami az árvíz idején elpusztult, és csak a múzeum fényképtárában őrzött képekről ismerjük – a négy alakról sem maradt fenn leírás, feltehetően a négy évszak allegorikus megjelenítései lehettek. A Dugonics-szobor eredetileg körülbelül ott állhatott, ahol most a szökőkút van, és Dugonics a város felé nézett, háta mögött volt az egyetem – magyarázza Tolnay József, miközben néhány régi képeslapot tesz elém. A szobor talpazatát isztriai szürkemárvány-tömbből faragta Luigi Conti, a Monarchia egyik legnevesebb kőfaragója. A szoborhoz egyébként több kisebb anekdota is kapcsolódik. A városi legenda arról szólt, hogy később, mikor a téren hátrébb került Dugonics, és szembefordították az épülettel, azon tűnődött, hogyan kerülhetne fel az épület tetejére, a szfinxek közé… – meséli mosolyogva a szakember. Az 1876-ban felavatott szobrot egyébként 1895-ben helyezték a tér közepére, mai helyére. Az akkori hirtelen áthelyezés nyomán keletkezett a szegedi mondás: „Möglépött, mint Dugonics.” Az épület mögött egy neves szegedi kőfaragó, Szolcsányi Gyula mester készítette talpazaton (Szeged és Nagy-Magyarország címerével) a magyar zászló lobogott. A téren pedig a megpihenni vágyókat a Dugonics szálloda és hotel várta.
De térjünk vissza az épületre, mely 1883-tól 1894-ig a Somogyi-könyvtárnak adott otthont, majd 1894-ben ítélőtábla lett, vélhetően ezért került ekkor a mellvéd közepére az igazság istennőjének, Justitiának a karjait magasba emelő szobra. Justitia horganyból készült, és körülbelül 140 cm lehetett. A második világháború után távolították el. Tóth Attila szakíró lapunknak elmondta: nem tudnak a szobor további sorsáról, csakúgy, mint ahogy a szfinxeknek is később nyomuk veszett. 1921-től a Dugonics tér 13. az egyetem központi épülete. Egy 1926-ból származó, Tonelli által közölt fényképen már nem szerepelnek a szfinxek – tájékoztatott Tolnay József. A szegedi egyetemi könyvtár az 1921-22-es tanévben a Dugonics téri épület két helyiségét kapta meg. A mai egyetemi hallgatók talán már nem is az a generáció, amely még emlékezhet az épületben működő egyetemi bibliotékára, melyet 2004-ben áthelyeztek a József Attila Tanulmányi és Információs Központ épületébe. A Dugonics tér 13. legutóbb Rektori Hivatalként működött, így adták át a munkás kezeknek.
Felkerestük az egyetem központi épületének felújítását végző Ferroép Zrt.-től Tóth Zoltán termelési igazgatót, aki úgy tájékoztatott, az 1876-tól 1906-ig terjedő időszakot átölelő archív fényképek alapján visszaállítják a négy szfinxszobrot. Az épület tetején, a díszterem felett az említett időszakban készült archív képek alapján egy magas zászlótartó koronázta az épületet, melyet míves kovácsoltvas valutákkal erősítettek és díszítettek. Ezt a zászlótartót is visszaállítják.
Nemcsak az épület előtti szobrok érdemesek az említésre, hanem a belsők is, híresek például Ferenc József király és Erzsébet királyné bronzírozott vasszobrai, melyek ma a Fekete Házban láthatók – a monarchiabeli sokszorosítás szobrai a resicai vasöntödéből származtak, minden szabad királyi város kapott belőlük, a Ferenc József-szobor a párizsi kiállításon is szerepelt anno. Feltételezhetjük, hogy az egyetem későbbi névadójának, Horthy Miklósnak is állhatott itt szobra – tudtuk meg Tolnay Józseftől.
Ez a múlt, és mi történik most? „A tetőszerkezet felújítása a tetőfedés cseréjével, a faszerkezetek pótlásával, cseréjével. A födémszerkezeteket megerősítik, illetve kicserélik. A belső udvarokat üvegkupolákkal fedik le, két panorámaliftet is beépítenek az egyik udvarba. Új légtechnikai, gépészeti, elektromos hálózatot alakítanak ki. A homlokzati ablakokat kompletten cserélik, a belső nyílászáró-szerkezeteket pedig részben cserélik, részben pedig felújítják. És itt még sorolhatnék rengeteg munkafolyamatot, hiszen az épület minden egyes részét érinti a felújítás” – veszi számba a teendőket Tóth Zoltán.
Színdinamika-tervek rögzítik a helyiségek, nyílászárók és homlokzatok színeit. A mai kor technológiájával és felhasznált anyagaival egy „modern” 19. századi épületet láthatunk majd végeredményként – írja le a termelési igazgató a kész épület látványát. A műemléki jelleg persze nem könnyíti meg a szakemberek dolgát. Egyes helyiségekben (például a díszterem, fogadótér, főlépcsőház) a díszítőelemeket, párkányokat restaurátori vezetés mellett újítják fel. A pinceszinten a földmunkákat, alapozási munkákat csak régészeti felügyelet mellett végezhetik a szakemberek. Restaurátori feltárások készültek és készülnek a „kiemelt” helyiségekben mint a díszterem, a főlépcsőház és a fogadótér: jellemzően ezekben a helyiségekben találhatók míves díszítések. Ezek a feltárások nagyban befolyásolják a kivitelezés menetét, előrehaladását, ezért nem egyszer szükséges átszervezni a már előre leütemezett munkafolyamatokat a határidő tartása miatt – tájékoztat Tóth Zoltán. A felújítás során a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a restaurátori dokumentumok alapján az 1870-1900 közötti időszakot veszi alapul. „Vállalásunk része külső munkák tekintetében még az épület körüli járda helyreállítása, elkészítése, illetve az épület külső megvilágítása” – teszi hozzá Tóth Zoltán. Tehát szép lesz. Nem lesz ugyan az épület előtt elsuhanó nosztalgiavillamos, de talán kárpótolnak minket majd a látványért a szfinxek…
Az épületbelső, ahogy még nem láttuk… |
A pinceszinten lévő JATE Klubot is teljesen átalakítják, új térkapcsolatok kialakítása mellett.
A vizesblokkok bővülni fognak. A nagytermet és a kávézót összenyitják, így egy nagyobb létszámú vendéget is befogadni képes koncertteremmé válik a helyiség. „Szeretnénk megőrizni a régi klubhangulatot. Szükséges a felújítás, hiszen a helyiséget magát 1973-ban alakították ki – azóta nem volt példa ilyenfajta renoválásra" – meséli Csaba Levente, a JATE Klub vezetője. Sokkal komolyabb szellőzőrendszert is kap majd a klub, és a remények szerint jövő év elején már ismét a Dugonics téri épületben várja a szórakozni vágyókat – tudtuk meg Csaba Leventétől. Addig pedig a Kálvária sugárút 9-11. szám alatt találjuk a JATE-t, a megszokott programstruktúrával: koncertek, dumaszínházak, színházi estek, szakestek, táncházak. És az új helyszín rengeteg újdonságot ígér, melyekből Csaba Levente csak ennyit árul el: „Ha valakinek eddig tetszett a klub, most még jobban fogja szeretni, és akár olyanok tetszését is elnyerheti, akik eddig túl távolinak érezték a JATE Klub érzésvilágát.”
„Azt hiszem, az első olyan évfolyamba kerültem be, mely már a kezdetektől a TIK-re asszociál az 'egyetemi könyvtár' hallatán” – meséli Gyarmati Sándor egyetemi hallgató. „Nem sok emlékem maradt róla. Az elmúlt években talán kétszer jártam ott, mindkét alkalommal az Universitas Szimfonikus Zenekar koncertjén, ha nem számítjuk bele a JATE Klubot, ahol akár háromszor is” – teszi hozzá. Nem tágítok, kíváncsi vagyok, hogy az egyetemisták mennyit érzékelnek a felújításból, mit tudnak a tervekről. „Úgy tudom, elég nagy projektről van szó, kétmilliárd feletti összegből valósítanak meg teljes felújítást. Különösebb elvárásaim nincsenek az épülettel szemben. Az viszont jó lenne, ha néha tehermentesíteni tudná a TIK-et a rendezvényektől, amelyek miatt a hangulat néha túl 'családias' ott a tanuláshoz…” – mondja Sándor.
Az egyetemi központi épület egyébként a TIOP 1.3.1.-es pályázat részeként valósul meg, mint azt lapunknak korábban elmondta Tráser Ferenc, az SZTE gazdasági és műszaki főigazgatója. A projektben itt találjuk még az új Mérnöki Kari épület kialakítására kiírt pályázatot, illetve harmadikként a „Tudássétány” nevet viselő programot, mely egy klasszikus felújítási program a Rerrich Béla és a Dóm tér laborjaira vonatkozóan – a kivitelezés szintén 2010-ben várható.
Arany Mihály
Riport ,