Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik
Tartalom
Tartalom átlépése.
Archívum
2005
22. szám - 2005. december 5.
Fókusz
Kultúra®
2005
22. szám - 2005. december 5.
Fókusz
Kultúra®
Cikk nyomtatás
Link küldés
MegosztásA kultúra ugyanolyan brand lett, mint a Nike vagy a Elizabeth Arden. Megvannak azok a jegyek, amelyek megkülönböztetik attól, ami nem Kultúra, és van egy csomó koppincs is. Néha a másolat majdnem olyan jó, mint az eredeti. Esetleg jobb. De attól még nem az.
Másolják is sokan a közjó jegyében, felmottózva, kizászlózva, sminkelve, kozmetikázva, újnak tűnő ruhában – elvégre hol lehet vastagabb és több bőrt lehúzni róla, ha nem egy harmincezres egyetem tőszomszédságában. Egy működő kultúrházhoz például mi egyéb kellene, mint egy kedves kis helyiség, valami kulturálisnak tűnő plakáttal kicicomázva – legyen mondjuk A kisherceg, amerre a szem ellát. Mindenki ismeri, anélkül, hogy valaha is olvasta volna a könyvet, látta volna a filmet, vagy betűzni tudná a szerzőjét. Mr. Disney megoldotta, hogy gondolkodás nélkül is magunkévá tehessük a szerencsétlen fiúcska sorsát, akinek történetébe bele nem gondolva azt hihetjük, hogy egy tündéri gyereksztorival állunk szemben. És ez a hozzáállás tökéletesen megfelel a mi kis kultúrházunknak. Két dologra van még szükség: egyrészt számlatömbre hogy ha már nem etikusan, legalább legálisan nyúlhassuk le a pénzt, másrészt nagy arcokra.
Nagy arcokkal pedig tele van a magyar közélet – van pszichológusunk, aki úgy halad keresztül az embereken, mint orosz tank a tulipánágyáson, jógink, aki egy-két indiai kiruccanás után havonta két remekművel gazdagítja az Ezotéria sarkot a könyvesboltban, és megszámlálhatatlanul sok világhírű zenészünk van, akiről a kutya sem hallott. Telefonszámot kinyomozni, hozzánk meghívni, plakát kiragasztani, pénzt beszedni, boldogan hátradőlni – megy ez, mint a karikacsapás. Nézők elégedetten távoznak, ha meg csalódottak, magukra vetnek, de nem hagyják, hogy illúzióik porba hulljanak. Úgyis olyan kevés van már belőlük.
Egészen olyan, mint a Kultúra. Csak a motiváció és a cél a különbség. Ez így karácsonytájt különösen szembeötlő – amikor a vodkaszagú télapó kiveszi a gyerek kezéből a szaloncukrot, semmivel sem rosszabb, mint a rendezvényszervező, aki senkit sem enged az Előadó közelébe. Mindenki magának akarja az édest, hisz az boldogsághormonokat termel nekünk, és reprezentálja a hatalmunkat, ami szintén nagyon fontos. Ez az álkultúra. És a demagógia.
A Kultúra ad. Információt, érzéseket, lehetőséget. Integrál és összefog, keblére ölel akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből – nemre, szem-, haj és bőrszínre, vallási, felekezeti, párt- és médiahovatartozásra való tekintet nélkül.
Nyitott és megengedő: Kultúra®.
Másolják is sokan a közjó jegyében, felmottózva, kizászlózva, sminkelve, kozmetikázva, újnak tűnő ruhában – elvégre hol lehet vastagabb és több bőrt lehúzni róla, ha nem egy harmincezres egyetem tőszomszédságában. Egy működő kultúrházhoz például mi egyéb kellene, mint egy kedves kis helyiség, valami kulturálisnak tűnő plakáttal kicicomázva – legyen mondjuk A kisherceg, amerre a szem ellát. Mindenki ismeri, anélkül, hogy valaha is olvasta volna a könyvet, látta volna a filmet, vagy betűzni tudná a szerzőjét. Mr. Disney megoldotta, hogy gondolkodás nélkül is magunkévá tehessük a szerencsétlen fiúcska sorsát, akinek történetébe bele nem gondolva azt hihetjük, hogy egy tündéri gyereksztorival állunk szemben. És ez a hozzáállás tökéletesen megfelel a mi kis kultúrházunknak. Két dologra van még szükség: egyrészt számlatömbre hogy ha már nem etikusan, legalább legálisan nyúlhassuk le a pénzt, másrészt nagy arcokra.
Nagy arcokkal pedig tele van a magyar közélet – van pszichológusunk, aki úgy halad keresztül az embereken, mint orosz tank a tulipánágyáson, jógink, aki egy-két indiai kiruccanás után havonta két remekművel gazdagítja az Ezotéria sarkot a könyvesboltban, és megszámlálhatatlanul sok világhírű zenészünk van, akiről a kutya sem hallott. Telefonszámot kinyomozni, hozzánk meghívni, plakát kiragasztani, pénzt beszedni, boldogan hátradőlni – megy ez, mint a karikacsapás. Nézők elégedetten távoznak, ha meg csalódottak, magukra vetnek, de nem hagyják, hogy illúzióik porba hulljanak. Úgyis olyan kevés van már belőlük.
Egészen olyan, mint a Kultúra. Csak a motiváció és a cél a különbség. Ez így karácsonytájt különösen szembeötlő – amikor a vodkaszagú télapó kiveszi a gyerek kezéből a szaloncukrot, semmivel sem rosszabb, mint a rendezvényszervező, aki senkit sem enged az Előadó közelébe. Mindenki magának akarja az édest, hisz az boldogsághormonokat termel nekünk, és reprezentálja a hatalmunkat, ami szintén nagyon fontos. Ez az álkultúra. És a demagógia.
A Kultúra ad. Információt, érzéseket, lehetőséget. Integrál és összefog, keblére ölel akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből – nemre, szem-, haj és bőrszínre, vallási, felekezeti, párt- és médiahovatartozásra való tekintet nélkül.
Nyitott és megengedő: Kultúra®.
Pölös Zsófia
Címkék
Legolvasottabb
Portál
Hírek, aktualitások 
Rendezvénynaptár
-
SZTE Lépjük meg! kihívás
április 08. - június 08. -
GTK25 - Plakátkiállítás
május 14. - június 10. -
A tudás titkos kertje – válogatás muzeális értékű botanikai könyvekből – kiállítás
május 16. - június 28. -
Vizsgaidőszak a 2023/2024-2. félévben
május 21. - június 29. -
Vizsgaidőszak záróvizsgázó hallgatók számára
május 21. - június 10.
Gyorslinkek
Lábléc
Szegedi Tudományegyetem
6720 Szeged, Dugonics tér 13.
Központi telefonszám: (+36-62) 544-000
Központi fax: (+36-62) 546-371
© 2014 Szegedi Tudományegyetem. Minden jog fenntartva.
A Szegedi Tudományegyetem internet kapcsolatát az 
biztosítja