2024. május 20., hétfő English version
Archívum  --  2007  --  5. szám - 2007. március 5.  --  Fókusz
Levendula
Cikk nyomtatás Cikk nyomtatás
.
Link küldés Link küldés
.
Megosztás Megosztás
Nagy, barna szekrény. Minta, faragvány nem díszíti, de messziről mintha pótolná is azt az anyag természetes erezete, s csak ahogy egyre közelebb érünk, vehetjük észre az apró hibákat, kisebb-nagyobb kopásokat, töréseket. Ezért sejthetjük, miért ragasztottak celluxszal a sötét szekrényre egy vakítóan fehér A4-es papírlapot, melyre vékony golyóstollal többször átsatírozták a betűk így is halvány körvonalait: INGYEN ELVIHETŐ!
Igen, ha megnézzük a láb töréseit és a sarkok korhadásnak induló enyészetét, talán sejtjük, hogy az esetleg jobb és kényelmesebb körülmények közé költöző ember vagy családja nem akarta már új lakhelyére magával cipelni a múlt mázsáival terhes régi szekrényt, nehogy megcsapja orrukat az idő levendulát is elnyomóan ódon szaga. Igen, el tudjuk képzelni azt is, hogy olyan fájdalmas lehet egy ósdi bútorral együtt élni, amilyen semmitmondó akár, és hogy lehet az emlékeket jelentő tárgyaktól való megtisztulásnak egy olyan formája is, mely már annyira önmagának való, hogy részt sem akar venni a cserekereskedelem mára legkifinomultabb formájában, abban tehát, hogy pénzre váltsa azt, amitől meg akar szabadulni. Igen, annak ellenére, hogy ez az ismeretlen ember talán felelőtlenül hagyta sorsára saját vagy őse múltjának egy darabját, mégis valami más szempontból tiszteletreméltót hajtott végre: képes volt megelőzni a rablástól való rettegést azáltal, épp azáltal, hogy elébe ment a dolgoknak; vigye el a szekrényt, aki akarja, őt ugyan nem érdekli, ki és hova, hiszen még egy nevet vagy telefonszámot sem hagyott az ingyen elvihetőséget felkínáló cetlin kívül ez a különös adakozó. Hiszen nem, nem mond semmit: néma, mégis gerinces leányanya ő, aki úgy bízza másra gyermekét, hogy nem fenyegetőzik azzal, hogy a kiszámíthatatlan jövő távolságában bármikor könnyező láthatásért kopogjon be az új szülők ajtaján. Miközben az adakozásnak azt a formáját is feleleveníti, mely a zsidók tradíciója szerint a legnemesebb: ne tudd, kinek adod, és az se tudja, kitől kapta.
De egy biztos: ez a titokzatos idegen nem ismeri Narnia történetét, vagy legalábbis nem szívta magába annak tanulságát, hogy az efféle régi ruhásszekrények mélyén mi lapulhat. De akárhogy is, bár csodálhatjuk e tettet nagylelkűségért vagy önös praktikusságáért, mégis nehezen tudjuk eldönteni: vajon ha az ember eldob a múltból egy darabot, szegényebb lesz-e és idegen önmagától, vagy épp ellenkezőleg: szabadabb és könnyebb, mintha ki-kidobná a léghajóból a felesleges zsákokat.
Turi Tímea
Bezár
Lábléc
Cikk nyomtatás Cikk nyomtatás
.
Link küldés Link küldés
.
Megosztás Megosztás

Szegedi Tudományegyetem
6720 Szeged, Dugonics tér 13.
Központi telefonszám: (+36-62) 544-000
Központi fax: (+36-62) 546-371

facebook.com  youtube.com

© 2014 Szegedi Tudományegyetem. Minden jog fenntartva.

A Szegedi Tudományegyetem internet kapcsolatát az NIIF biztosítja