2024. május 20., hétfő English version
Archívum  --  2007  --  12. szám - 2007. szeptember 24.  --  Irodalom
Elindultam.
Asztalomon, a papíron a betűk hangyabolyra
emlékeztetve riogatottak. Gyertya pislákolt a sarokban és
néha, amikor úgy éreztem és azt gondoltam, nem
figyelnek az apró bogarak, megpróbáltam felállni és
nehéz sóhajjal nyugtáztam a székhez odakötött kezeimet.
Sírni akartam, de az állatok már az államon szaladtak
tova és szorítottam össze a számat, beleharaptam a
húsba s a vér lassan lecseppent a papírra...
Elvesztettem a tudatomat egy pillanatra...
...a bogarakkal táncoltam egy illúzióban, ott sírtam én is
a vércsepp körül és féltem! Hogy eltaposnak az emberek,
megvetik a tömegbe zárt életemet...
 
Menekültem újra vissza a gondolataimba, fekete
miértjeiben időztem, amikor végre elengedtek, és társaim
a megannyi hangya elhagyva a színteret, újra egyedül
hagytak a lelkemben.
 
Felállhattam végre és döbbenten vettem észre szabad
kezeimet s dübörgő szívverésemet. Kutatni kezdtem az
emlékeimben, kerestem a támpontot a hangulataimban,
majd elvesztve a létkérdést újra leültem az asztalhoz,
vissza az anyag nyújtotta veszélyes biztonságba..
 
Egy ismert ütemet játszott a hangyaboly dobosa..
 
Megérkeztem.
Bezár