mint az a néhány deszkalap,
amit a hajógyárban láttam,
annak igazán jó lennél.
Akkor lennél,
amikor megvágják a pálmák
leveleit, hogy még elfogyjon ez
a maradék levegő is.
Akkor lennél,
amikor kimásznak a remeterákok
a partra, hogy ellepjék ezt
a maréknyi árnyékot is.
Akkor lennél,
amikor lopni indulnak az éjszakában
a szöcskék, hogy feltöltsék színnel ezt
az olajfaszagú sziklapartot.
Akkor lennél,
akkor lennél igazán jó,
amikor a hegyek felköhögik a napot
és a kalapács csattogása töri meg
a hajógyár szegletében a csendet.
Nem engedek be senkit.
A lábtörlőt az ajtónak támasztottam.
Úgy áll napok óta.
A barnakeretes szúnyoghálón
még bemásznak a bogarak.
A teraszt a szél felmossa minden reggel.
A szagok, mint steril fülkében a test.
Nem hívnak, és én se hívok senkit
telefonon.
A falak még őrzik a hideget.
Csak az ablak melegszik.
Aztán kisüt a nap.
A teraszon ülök és a lábaimat törlöm.
Tavaszodik.
Irodalom ,